Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Amade László |  

A, A, A, te vén törzsökfa…

A, A, A,
Te vén törzsökfa,
Mért nem emésztett az tűz,
Mikor még voltál nyál fűz?
A, A, A.
Te vén törzsökfa.

B, B, B.
Bújj az kéménybe,
Onnénd ülj a pemetre,
Röpülj Gellér (v. Hamburg) hegyére.
B, B, B.
Bújj az kéménybe.

C, C, C.
Te ördög bece,
Akkor is a lidérc járt,
Tett benned legelső kárt.
C, C, C.
Te ördög bece.

D, D, D.
Eleget fedde
Téged minden hasznos szó,
De mégis nem lettél jó.
D, D, D.
Eleget fedde.

E, E, E.
Vajon ki? ki e?
Nincs neve, de jól tudják,
És ujjal is mutatják.
E, E, E.
Vajon ki? ki e?

F, F, F.
Te boszorkány sneff,
[vagy: Te vén disznó nyeff!]
Boszorkány halálmadár,
Ki, mint bagoly, éjjel jár.
F, F, F.
Te boszorkány sneff.

G, G, G.
Minden elhiggye,
Hogy, hogy: rosszabb mindennél
Vén kofa az ördögnél!
G, G, G.
Minden elhiggye.

H, H, H.
Nevess: ha! ha! ha!
Még ő legjobban röhög,
Mikor részeg, mint a dög.
H, H, H.
Nevess: ha! ha! ha!

I, I, I.
Asszony vagy férfi? –
Nem tudja, hogy ha részeg,
Szuszog magában s rettyeg.
I, I, I.
Asszony vagy férfi?

K, K, K.
Rút Du Du káka,
Varjúk fészke, étele,
Hollóknak eledele.
K, K, K.
Rút Du Du káka.

L, L, L.
Pokolban menj el;
Az bak immár készen vár,
Kantáros arzság egy pár.
L, L, L.
Pokolban menj el.

M, M, M.
Nem elég, nem, nem
Nyolc-tíz icce borocska,
Ahhoz egy pint pálinka.
M, M, M.
Nem elég, nem, nem.

N, N, N.
Nálad nincs szégyen!
Funtos talp az orcája
Ráncos részeg pofája.
N, N, N.
Nálad nincs szégyen.

O, O, O.
Meg-, megállj, hó, hó!
Ne menj a pocitában,
Hanem csak éjféltájban.
O, O, O.
Meg-, megállj, hó, hó!

P, P, P.
Te méreg-epe!
Nem tudsz egyebet tennyi,
Hanem konkolt hintennyi.
P, P, P.
Te méreg-epe!

Q, Q, Q.
Huj disznó hu hu!
Csak az ördöggel görög,
Mint disznóval az görög.
Q, Q, Q.
Huj disznó hu hu!

R, R, R.
Rég Uzli per.
Jégcsappal bagoztatott,
Sárkánytejjel szoptatott.
R, R, R.
Régi Uzli per.

S, S, S.
Eb, eb légy, hess, hess!
Sátánynak vén bogara,
Ördög lova kan fara.
vagy: Boszorkány rút bakfara
S, S, S.
Eb, eb légy, hess, hess!

T, T, T.
Te vagy, te, te,
Kit mindnyájan ismérnek,
S régen tűzre ítélnek.
T, T, T.
Te vagy, te, te!

Ű, Ű, Ű.
Mely igen szép gyűrű
Szeretődnek ujjában,
Tündöklik az utcában.
Ű, Ű, Ű.
Mely igen szép gyűrű.

 

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 112. sz.