Szép Cicerkém…

Szép Cicerkém,
   Szelíd birkém,
   Már hozzád hódultam;
   Hív szerelmet,
   Vidám kedvet
Tetőled kódultam;
Csócsi, csócsi szívem!
Aj, aj, édes lelkem!
   Him, ham, hum, hum!
   Him, ham, hum, hum,!
Csak ezért vidultam.

   Szép Cicerkém,
   Szelíd birkém,
Engedd gyapjacskádat,
   Emlőcskédbül,
   Tejecskédbül
Nyomjam sajtocskádat;
Magam megőrizlek,
Farkastúl megmentlek
   Öbölembül,
   Kebelembül
Jászlocskádban tészlek.

   Sok juhászok
   És pásztorok
Érted ellenkeznek;
   Irigylenek
   És tőrt vetnek,
Sokakat ígérnek;
Mert fehér vagy, mint hó,
Bodros, kövér és jó.
   Eb eb kérjen,
   Eb eb nyerjen,
Nem adlak senkinek!

   Szép Cicerkém,
   Édes birkém!
Tudom, édesgettek;
   Kerten hágtam,
   Minap láttam,
Miképp késérgettek;
Én, szegény, csak sírtam,
Jaj! jaj! ah, jajgattam,
   Fütty! fütyültem,
   Süvöltöttem,
Talán meg is kértek, vagy:
Érted verekedtek.

   Tudom, itthon
   Az koridón,
Lessegetnek, várnak!
   Élek én is,
   Hív Alexis,
Bár utánad járnak;
Nem engedlek másnak,
Bár sok vermet ásnak, –
   Vagy menyecske,
   Mint szép kecske,
Már magamnak tartlak.

[Gaz Cicerkém!]

Ennek notája mint: szép Cziczerkém,
de értelme ellenkező

Gaz Cicerkém!
   Koszos birkém!
Tőled már távoztam;
   Bár szerelmet,
   Vidám kedvet,
Valaha koldultam;
Coki, coki szívem!
Mars, mars hamis lelkem!
   Puff, puff üssed!
   Ne kéméljed!
Régen azt akartam.

   Rossz Cicerkém,
   Te vad birkém,
Tarts meg gyapjacskádat!
   Más emlődbül,
   Kevert tejdbül
Nyomja sajtocskádat;
Én már nem őrizlek,
Farkastul nem mentlek,
   Sem öblömbül
   Sem keblembül
Jászlodban nem tészlek.

   Bár pásztorok,
   Sok juhászok
Érted ellenkeztek,
   Irígylettek,
   S tőrt vetettek,
Sokakat igértek;
De már nem vagy, mint hó,
Sovány, koszos s régi jó;
   Eb ne kérjen,
   Eb ne nyerjen,
Eladlak mindennek.

   Hamis birkém,
   Röst Cicerkém,
Tudom, édesgettek,
   Szerecsenyek
   S cigányképek
Érted könyörögtek.
De azt már nevettem,
Ha, ha! megvetettem,
   Bosszúságra,
   S titkos truccra
Kiadtak s megkértek.

   Sem pásztorra
   Sem juhászra
Szegény, nem akadtál;
   Ebnek orra
   Az asztalra
Érjen, nem akarták.
Sok ebek morognak,
Ha egy csontot rágnak,
   Heja-huja
   Szél elfújja,
Azért javaslották.

   Van Coridon
   Most is otthon
A ki piszkálódott;
   Hogy ott legelj,
   S kedvet nevelj
Titkon ólálkodott;
Azért másra bizta,
Maga légyen tiszta;
   Vagy menyecske
   Mint bús föcske
Azért igy hódított.

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 51. és 55. sz.