Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Amade László |  

[Szívem csöngetője…]

Szívem csöngetője,
Lelkem pengetője
Kínomat megszánja
Drága mazolánja,
Éltemnek födője,
Ágyom lepedője,
Karmazsin csizmája,
Kedves bodzafája,
Pengő sarkantyúja
Tüzecskémet fújja,
Kesztyűben öt ujja,
Alle-, Alleluja!
Gyöngyöm szép pártája,
Piros pántlikája,
Arany hosszú haja,
Édes hazám fája,
Mézem édes lépe,
Minden szépség képe,
Mindeneknek szépe;
Ezrek között épe;
Szemei ragyognak,
Mint arany agyagnak,
Ajaka, mint kláris,
Haja, mint vér, már is,
Csücsös két almája,
Kegyes mellye tája,
Katonás lépése,
Gyöngyös egy pár kése,
Dereka szép merő,
Kalapács az verő,
Táncos, könnyű, deli,
Boldog, ki ezt leli!
Ráncos a szoknyája,
De nem zubbonkája,
Gyöngyös, csinos nyaka,
Csókoló ajaka;
Minden tekéntete
Egy ember élete;
Hajnal mosolygása,
Ha nevet, nyílása,
Személye elpirul,
Hó az vérrel újul,
Ha hallgat, úgy felel,
Apró falatot nyel. –
Dinom azért dánom,
Szeretlek, nem bánom,
Jó kövér szalonnám,
Ilyen szép Ilonám!

 

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 93. sz.