Lála, lala, Dalila…

Lála, lala, Dalila!
  Te vagy Pannus szívem,
Habár volnék Sámsom is,
  Nincsen erőm, hívem:
    Ha akarod, lángozom,
    Rajtad áll hévségem,
  Ha nem, – fázom; huss huss,
    Pannus, én szerelmem.

Oh Jehova! már hova
  Menjek ily kétségben?
Két út vagyon előttem
  Igyekezetemben:
    Balra, szegény, ha megyek,
  Ki lép ösvényemben:
    Jobbra pedig nem lehet
  Ezer irigyemben.

Dinom dánom, azért is
  Desperátus vagyok;
Dura, dura, erára,
  Bár gyötrelmim nagyok,
    Tala, lalla, falalla,
    Mese ez másoknak,
    Szemrehányják és bánják,
      Kurvanyja azoknak!

Pannus, Pannus, -nus, -nus, -nus,
  Mi közi ezekhez?
Fügét mutat, mi köze
  Az hamis szívekhez?
    Kinek módja zavaros
    Vizekben halásznyi,
    Tetszett szívet fog az ki,
      Mivel tud horgásznyi.

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 111. sz.