Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Amade László |  

Sokan vadnak, kik sírnak…

Sokan vadnak, kik sírnak,
Hogy kénokkal nem bírnak;
Könnyebb szívek, ha keservét
Csöpögeti, titkos mérgét:
De jaj, aki szenved ként,
Mégis ugyan mutat szént!

Oh ki fajult a szívem!
Nem érzi önnön ügyem,
Mások mondják, jaj életem!
Magammal azt elhitetem:
Mert látom, ők mint élnek,
S felőlem mint ítélnek.

Fáj, de már nem sírhatok,
Hanem fohászkodhatok,
Hogy ki oka gyötrelmimnek,
Vegye mássát keservimnek,
Éljen, de kínok között,
Kikre engem kötözött.

Így ha néha könyvezek,
Nem egyéb könyvek ezek,
Hanem midőn tusakodok,
Gondjaimban megizzadok,
A verejték képemet
Elborítja, szememet.

Az halált is szenvedhet,
Ki kínok közt így tűrhet,
Mert az száraz, titkos jajok
Szoktak lenni kettős bajok:
Könnyebb az szív, ha sírhat,
Vagy magárul így írhat.

Tündérpróba életem,
Melybül azt remélhetem,
Hogy azt a sok kénok után
Jutalmazni fogja nyomtán
Az Úr, ki megalázza,
Végre megkoronázza!

 

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 122. sz.