Comico-tragoedia

A magyar nyelvű drámairodalom szegényes a 16–17. században. A kezdetek bíztatóak, hiszen a protestás dialogizált, agitatív, hitvitázó drámák után igényes műfordítások is készültek: Bornemisza Magyar Élektrája és a sajnos csak töredékekben fennmaradt Eoripidész Iphigenia fordítás. Balassi Bálint Szép magyar comoediája az olasz pásztorjáték megonosítására tett kísérletet, de tudomásunk szerint ez a kezdeményezés csak egyetlen, kicsit kései követőre talált a Constantinus és Victoria (ismeretlen) szerzőjének személyében. Nem lévén népes városaink a színjátszás sem tudott gyökeret verni a hazai talajban. A színházi előadások egyedüli megjelenési formája az iskolai színjáték. Ezen a területen is a jezsuitáké a kezdeményező szerep, magyarországi és erdélyi kollégiumaikban, majd a nagyszombati egyetemen, mint szerte a világban a jezsuita inzétményekben ünnepélyes alkalmakkor (húsvét, úrnapja, tanévzárás) a diákok szereplésével, a meghívott szülők, előkelők és érdeklődő bámészkodók épülésére és szórakozására színi előadásokat szerveztek. Az előadások szövege inkább latin, a jelmezeket a gazdagabb diákok vásárolják-csináltatják, a szereplés sok izgalommal járó megtiszteltetés -- vagy éppen a rangnak kijáró privilégium. A téma vallásos: a Szentírásból, a szentek életéből vett történet, vagy valamilyen allegorikus alakokat felléptető példázat. Később divatba jöttek a magyar történelemből vett Hamarosan a jezsuitákon kívül más, iskolafenntartó katolikus rendek -- piaristák, ferencesek -- is átvették a szokást. Az iskoladrámákkal rokon műfaj az inkább a nagyközönségnek szánt, jellemzően nemzeti nyelvű, a nagy vallásos ünnepekhez kötődő, bizonyára sok látványelemet és akciót tartalmazó előadások dramaturgiája. Az iskoladrámákkal szemben azonban ezek az előadások inkább élőképek, monológok és dialógusok sorából épültek fel, sok rögtönzött elemet is tartalmazhattak, szereplőik között gyakran jelennek meg az egyszerű emberek köréből származó szereplők, akik érezhetően „népiesen”, azaz parasztos, tanulatlan módon szólalnak meg. Ezek a betlehemes- és passiójátékok eredetükben és hagyományaikban a középkori misztérium-dráma előadásokhoz vezethetnek vissza, és népszerűségük révén utat találtak a népi kultúrába is. A színjátszás nem idegen a protestáns felekezetektől sem. Különösen az unitárius iskolák használják ki előszeretettel a műfaj lehetőségeit; 1626-ban például Bethlen Gábor tiszteletére rendeznek komédiát Kolozsvárt. A kolozsvári kollégiumban a 17. században végig szokásban voltak az iskolai előadások. Az isklai színjátszás célkitűzése pedagógikus, a nyilvánosság előtti szereplésre való szoktat, a hosszú szövegek memorizálására, felkészülésre motivál, ezzel elősegítve, hogy a diákok jártasságot szerezzenek egy idegen nyelvben; a latinban vagy éppen a magyarban. A német ajkú Szeben magyar skólájában 1697-ben egy verses jelenetben ezt így fogalmazták meg:

Mert nem arra való e tréfás magyar szó, hogy róla ítéljenek
Csak gyermek épüljen és bátran beszéljen, hasznosak így e versek,
Mert ki szólni mér, van abban nemes vér [...]

A Comico-tragédia meglehetősen rejtélyes mű. Nem ismerjük a szerzőjét, és még az sem bizonyos, hogy katolikus vagy protestáns környezetben keletkezett-e. Tudomásunk szerint Váradon jelent meg először 1646-ban (RMNy 2157), de maga szöveg régebbi lehet, és a kiadás idejében már népszerű, kedvelt darabnak számíthatott. Régebben 16. századinak vélték, de filológiai érvek alapján a szerzés 1607 után történhetett. Az a Szenczi Kertész Ábrahám (a nyomda vezetője) adta ki ezt az általunk elsőnek ismert kiadást, aki ugyanebben az évben rendezi sajtó alá a Balassi–Rimay istenes énekek nevezetes általa rendezett kiadását. A Comico-tragoediának ebből az edíciójából csak néhány töredék maradt fenn, a század során azonban még többször kiadták, kéziratos formában is másolták, a Lázárról szóló második része önállóan, variálódva--popularizálódva is terjedt („dúsgazdagolás”), mutatva ezzel a darab óriási ismertségét és népszerűségét. A korábbi magyar nyelvű drámákkal ellentétben verses formában íródott, a nagyon változatos formában megverselt jelenetekhez a szöveg nótajelzést is ad, tehát ezekre a dallamokra a szöveget énekelni is lehetett. Varga Imre az első magyar zenés színjátékot látta a darabban.

A darab műfaji besorolásának bizonytalanságát már maga a cím és az alcím is jelzi: „ rész szerint víg, rész szerint szomorú historia”; tehát komikus és tragikus (= komoly) elemet egyaránt tartalmaz, nincs az arisztotelész hármas szabálynak megfelelő összefüggő cselekménye. Szenczi Molnár Albert szótárának definíciói szerint „Komédia. Oly játék melyben bizonyos személyek ez világon mindengéle rendnek erkölcsöket, szokásokat mintegy tükörben előmutatják”; „Tragoedia. Fabula vagy szerzetes játék, fő személyek dolgairul, kinek nagy friss, pompás az eleji, de az vége szomorú és rettenetes.” Ennek tükrében a címet Pintér Márta Zsuzsannával úgy is értelmezhetjük, hogy a világi lét gyönyöreit és kellemes vétkeit a túlvilágon a megbánás és a fogaknak csikorgatása követi. De a cím utalhat egyszerűen a középkorias, nemarisztotelészi kevert műfajúságra is: a szereplők, az események, a nyelvi regiszter keveri a fennkölt, a középszerű és alantas stílusnemeket. Négy „szakaszból” áll, de furcsa módon a nagyobb egységet, a felvonást scena-nak, a kisebbet, a jelenetet actusnak nevezi. A négy részre osztás arról árulkodik, hogy dramaturgiai szerepe szerint közjáték, interludium, melyet egy hagyományosan öt felvonásos tragédia négy felvonásközi szünetében adtak elő. A négy felvonás valójában egy-egy példázat: A Jóságos Cselekedetről és Vétekről; A Fényes Gazdagról, és a Szegény Lázárról; A híres lator katonáról; A kegyetlen tiszttartóról. A szerzőség kérdésével akkor lehetne foglalkozni, ha eldönthető lenne a szöveg felekezeti irányultsága. A második felvonás pokol jelenete, az ördögök szerepeltetése a Gazdag hosszú lamentációja Nyéki Vörös Mátyás Dialógusának hatását mutatja. Kézenfekvő lenne az a feltételezés, hogy a darab maga is a nagyszombati katolikus irodalmi központhoz kötődik, sőt talán maga Nyéki Vörös a szerző. Mindenesetre a versek gyakorlott, tehetséges poétára vallanak, aki a nyitó jelenetben még Rimay nevezetes ép-kép-nép-stb. rímbokrát is előrántja a kabátujjából:

Részeg nem vagyok,
Bortól még vagyok
      Tiszta s ép;
De én oly hírt mondok,
Bizony nem hazudok,
      Majd itt lép
Gonosz életű,
Rossz természetű
      Kevély nép.

Mivel a négy scena nem egységes, azt is el tudjuk képzelni, hogy az egyes részletek egymástól függetlenül különböző időben, különböző szerzők írták, és csak a hagyomány vagy a sajtó alá rendező helyezte őket egymás mellé. (Orlovszky G)

*

A Comico-tragoedia szövegét Kaposi Krisztina rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel.
A közölt szöveg a Comico-Tragoediának az OSZK-ban található 1646-os váradi (töredék), 1683-as lőcsei, valamint 1699-es kolozsvári kiadása, illetve ezek mikrofilmmásolata alapján készült. (Várad 1646: RMK I. 787b, FM2/2213; Lőcse 1683: RMK I. 1305, FM2/2309; Kolozsvár 1699: RMK I. 1539, FM2/094). A szövegközlés alapvetően az 1683-as lőcsei kiadást követi, ám azoknál a szöveghelyeknél, ahol ez már nem volt hozzáférhető, ott az 1699-es kolozsvári kiadást használtam. A szövegközlés módja: mai, modern helyesírás szerinti átírás. (Kaposi Krisztina)

A Comico-tragoedia szövege

I. De Virtute et Vitio: azaz: A Jóságos Cselekedetről és Vétekről.
II. De Divite Purpurato et Paupero Lazaro, azaz: A Fényes Gazdagról, és a Szegény Lázárról.
III. De Milite Scelerato, azaz: A híres lator katonáról.
IV. De Praefecto Tyranno, azaz: A kegyetlen tiszttartóról.

Szómagyarázatok

alít = vél, gondol
amice (lat.) = barátom
arena = vesegörcs
áspis= mérges kígyó
asztag = learatott, cséplésre váró, halomba rakott gabona
conditio = feltétel, állapot, helyzet
drabant = gyalogos katona, testőr, fegyveres szolga
fellajtár, fullajtár = itt: küldönc (egyébként: elöl ügető lovas, kikiáltó, l. német Vorreiter)
francu, francúz = francúz kór, vérbaj (szifilisz)
hagymáz = tífusz
instáljatok = kérjétek
kajonlom = irigylem (a Káin bibliai névből)
kólika = erős hasi fájdalmakkal járó betegség
Lépénts ki csak = lépj előre!
mazur = török mazul, kegyvesztett tisztségviselő; átv. földönfutó
pántolódik = kötekedik
pádimentom = döngölt padló, földpadló
penitentia = bűnbánat
rőköl = csukladozva, töredezett hangon sír, zokogva, szipogva sírogat
sápolódik = nyavalyog, panaszkodik
zsarátnok = izzó parázs
sér = fáj
sérés = sérv
süvegel vkit = szolgál, hódol
szár = láb
szekernye = csizma
topor = rövid kézi fegyver (csákány, balta stb.), amelynek nyelében lőfegyver van