Megcsal az Cupido...

Megcsal az Cupido, engem az áruló, szerelemre hajtó,
     Az tőrben szállító, mindenre hajlandó,
     Engem megmordáló kegyetlen áruló.

Ő mírges nyilával az én víg szívemet igen sebesíti,
     Arra felgerjeszti, ereit elvívi,
     Vagyok gyötrelemben, tagaim ketílben.

Szívem szépsígire, mint angyal képire egykoron találék,
     De előlem múlék, néki én így szólék:
     Szívem, nagy örömem, hogy reád találék;

Egíszsíggel, szívem, szívem, édes lölkem, tekints reám, szívem,
     Én édes szeretőm, kegyes szép szerelmem,
     Az szép ciprosfához hasonló víg szívem.

Ne siess éntőlem, add kezedet nékem, eröljen víg szívem,
     Óh, én víg szerelmem, én gyönyerőssígem,
     És szép piros rózsám, állandó violám!

Szép piros orcájú, fekete szemöldő, kegyes tekintető,
     Tekíletes szavú és szép fejír szénő,
     Óh, szép ábrázatú, kegyes jó erkölcső.

Bánatim, víg szívem, tőlem eltávozik, tagam szakadkozik,
     Ottan én szívemben éles tőr futamik,
     Ki miatt életem megrövidíttetik.

Ha Istent szereted, értem ez dologban járj híven, szerelmem,
     Szolgálatom néked ajánlom ezekért,
     Tarts meg életemet, ha lehet, víg szívem.

Azki ez éneket rendeli versekben, az ezerötszázban,
     Az ő nagy búvában az kilencvenegyben,
     Nevit nem jelenti verseknek fejiben.

Forrás: Fanchali Jób kódex 192–193 ( http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/fanchali-job-kodex/ch02s16.html )
Fanchali Jób János kezével bemásolva ez a kolofónja szerint figyelemre méltóan korai Balassi-utánzó szerelmesvers.