Megszereti szállását...

Megszereti szállását
Hegyeknek, völgyeknek állását
Folyóvizeknek zúgását,
Az madaraknak szépen szólását.

Nemes vadak, ti, kik vattok,
Vagyon erdőben lakástok,
Szép madárszókat hallotok,
De az szép szóval semmit sem gondoltok.

Szép szemeimnek világa,
Ifjúságomnak társosága,
Bánatimnak vígassága,
Szerencsémnek sok jóra forgása.

Most jöve hozzám egy követ,
Ki olyan volt, mint evet,
Szájában hoza egy követ,
Azzal mutata nekem nagy örömet.

Az kő olyan vala, mint ikra,
Úgy fínlik vala, mint szikra,
Bé kebelembe bocsáttam,
Szívemnek szerelmit ottan felgerjeszti.

Láss, én most melyet feleltem,
Követet meg sem kírdettem,
Hogy hol találnám az völgyet,
Kiben megfognám szerelmes hölgyemet.

Ki bús szívem vígasztalván,
Bánatimat eltávoztatná,
Mely hölggyel én együtt laknám,
És holtomig őtet el sem hadnám.

Kezeidet adjad kezemben,
Fel viszlek hegyen ölemben,
Takargatlak lepedőmben,
És elnyugotlak hegyen ölemben.

Ó víg virágom, Viola,
Szívemnek világa Zsófia,
Mindenkor téged szeretlek,
És én magamnak téged vettelek.

Az te derkad szép keskeny,
Szép magas az te homlokod,
Orcád, mint szép rózsa piros,
Azzal igen szép az te nyájas voltod.

Forrása: Fanchali Jób kódex 194–195 ( http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/fanchali-job-kodex/ch02s17.html )
Nagyon romlott, vagy még inkább: nagyon ügyetlen vers. A szerző érdekes módon valamiért erölteti a bravúros, tiszta rímeket, még az olyan mulatságos képzavarok árán is, mint a szájában (később ikrává változó) követ hozó mókus. A metrum alig kikövetkeztethető, talán a Bogáti Fazakasnál is szereplő 8 8 8 11 szótagos képletet sejthetjük möögötte.