Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Fanchali Jób kódex

Nyitrai Pál éneke

Ad notam Gismondæ

Nosza Páris, vedd kezedben nyiladat,
Kesd fel velem oldaladon tegzedet,
Szép szüzeknek szavokot irányoljad
Cupidónak ő kedvét megkeressed!

Járjunk együtt vadászásnak okáért,
Szép szüzek titkon szemlélésekért!
Júliának házához el- bemennek
Ő erkölcsét titkon néki szemlílék.

Talám Venus megengesztelte szűvit,
Haragjának eltörülte erejit,
Könyörülvín ifjakon kegyes lévén
Haragját Júliának megemísztvén.

Rabja válik Júliának ily okkal:
Sebesíté szűvemet ő nyilával,
De lám immár könyörüle mint rabján,
Szép Venusnak levelét elolvasván.

m tellik be, Venus, te akaratod,
Ifiakon való könyörületed!"
Ígyen szóla Júlia istenasszonnak,
Mutatván haragját mind kegyeseknek.

Jelen való oka mert ez vala,
Kin Júlia haragja görjedt,
Valakit sok ifjak igen megbántak vala
Igen szólva, ki ellene állhatna.

Pártolással elejit nem vehetjük,
Ha szép szóval haragját nem enyésztjük,
De sőt inkább szolgálatunk üzenjük
Nyilainak sebeit el- be írjuk.

Alá s föl jár, sétál palotájába,
Kis Credulus engeszteli bújába,
Lantját veri jobb kéz felől mellette,
Melynek szava bús szívit engesztelte:

"Láttad Echo, te kis Dido sebemet,
Melyet én teéretetek szenvedek,
Melyet elszenvedni nem vagyok méltó,
Jaj légy immár, Venus anya, gyógyító.

Engedelmessígem ím mit hoza,
Szeretőm mely álnoksággal tréfála,
Ki szívemnek vala általlátója,
Álnok róka csalárdságával csala.

Nyavalyámot te kegyetlen vérontó,
Keserölled kénomot te Cupido!
Melyet elszenvedni nem vagyok méltó,
Jaj légy immár, Venus anya, gyógyító.

Éretted lám sok háborút szenvedtem..."

 

Forrása: Fanchali Jób kódex 23–24. ( http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/fanchali-job-kodex/ch02s19.html )
A kódex V. keze másolta. A szerző neve a versfőkben: NJTRAJ PAL ENE[KE]. Az akrosztikhon alapján tehát a végé legalább három vrsszak hiányzik.
Klaniczay Tibor megfigyelése szerint a szöveg szorosan kötődik Balassi pásztorjátékához. A szerző azonban, aki nyilván csak Balassi verseiből ismeri ezeket a neveket, az udvari költészet mitológiai szereplőit alaposan összezagyválja. Echo, Páris, Dido, Credulus nevei kusza összevisszaságban szerepelnek. A vers fiktív története is nehezen követhető.
A nótajelzés Enyedi György széphistóriájára utal (Gismunda és Guisquardus, 1577). Figyelemre méltóa 9. és 11. strófa végén a spontán kialakuló refrén.