Fegyvert s bátor szivet...

1. Fegyvert s bátor szívet kell annak szerezni,
Az ki hazájáért kész harcot próbálni,
Élet s halál között szerencsét keresni,
Kard, sűrű lövés közt nem kell semmit félni.

2. Világ előtt szégyen hazánk pusztulása,
Minden csata nélkül magyarnak romlása;
Nagyhírű nemzetnek prédára hullása,
Török dandároknak kénnyén kóborlása.

3. Kevés békességhez, mellyel csak hiteget
A török bennünket, s magához édesget,
Ne bízzunk: mert mutat romlandó üveget,
Vagy édes méz alatt nyújt keserű mérget.

4. Zászlód alá, hazám, kérd, jöjjön magyar Márs,
Pusztító had ellen ki légyen veled társ;
Mert már hónyod alatt alig maradt az Ars, -
Félek rajta, hogy te öved ne légyen hárs!

5. Szállj ki hát álmodból, még pihenést vehetsz,
Fogj fegyvert markodba, szabadulást nyerhetsz,
És bánatos ködből majd örömre mehetsz -
Feltött szándékodban kívánt véget érhetsz.

6. Imhol sok bestia ellened kardot vont, -
De ha serénységed tunyaságot elront:
Sok zászlós kópiát holdjával öszveront,
Rendelt csoportokat szaggatva széjjelbont.

7. Virtus még közülünk szintén ki nem szakadt,
Noha sok muszurmány bátorságra fakadt:
Sokszor magyar miatt török hold megapadt -
Most is éles kardunk hüvelyben nem ragadt!

8. Zászlós magyar vitéz tőlünk ily jót kíván,
Induljunk meg immár kedves hazánk kárán;
Ne hagyjunk töltözni pogányt magunk javán,
Példát kész mutatni egy vitéz magyar bán.

9. Ha magyar kard pogány karddal öszvecserdül, -
Jól fordul az kocka: szerencsénk is perdül;
Bánatban bús elménk örömre fölzendül,
Vitézségünk miatt pogány füle csendül.

10. Így jön meg hazánknak régi szabadsága,
Bánat, siralomnak öröm lesz váltsága,
Elpusztult földünknek lehet orvossága -
Igaz magyarságnak csak ez kívánsága!

A vers a Török Áfium elleni orvosság függelékeként terjedt. Lemásolta Pápay Páriz Ferenc is - egyesek a szerzőséget is neki tulajdonítják. Utalásaiból egyértelmű, hogy Zrinyi 1663-as hadjárata ihlkette az ismeretlen szerzőt. A "magyar Márs" és a "vitéz magyar bán" természetesen Zrinyi. Szorosan véve nem tartozik a kuruc költészet anyagába - hiszen az csak egy szűk évtized múlva indul útjára - de hangvétele, frazeológiája már azt előlegezi. A szerző ismerte Zrinyi költészetét is, a 8. strófa Szigeti veszedelem imitációja erről tanúskodik.
Forrása: RMKT XVII/10, kiad. Varga Imre, 244–245.