Cantio milites

Zöldítsed, Úristen, hamar az erdőket,
Hogy próbálhossuk meg éles fegyverünket!

Ellenségünkre is bátran mikor jutunk,
Pogány ellenséggel bátran megütközzünk.

Az Deli Kortvánt is kezünkben kerítsük,
Az Mehmet Szártot is lórul leökleljük.

Kegyelmes Úristen, tenéked könyörgünk,
Hogy adjad kezünkben pogány ellenségünk!

Az vitéz magyarok mikoron kiütnek,
Pogány ellenséggel bátran szemben mennek.

Ottan sok pogányok csakhamar elesnek,
Magyar fegyverétül sebekben feküsznek.

Ments meg, nagy Úristen, minket az ínségtül,
Az hitván, szokatlan török csorbájátul!

Adjad, nagy Úristen, hogy pogány fejekkel
Ékesíthessük meg az mi fejeinket!

Az végbélieknek add meg erejeket,
Hogy pogány vérében mossuk fegyverinket!

Az ezerhatszázban és az negyvennyolcban
Éneklé ezeket egy ifjú magában.

Azki ezt hallgatja s vitéz akar lennyi,
Az énekmondónak kész legyen pénzt adnyi!

Amen. Finis.

Forrás: Szentsey daloskönyv, facsimile. A cím jelentése: Vitézek éneke. (helyesen: cantio militum) A cím alatt a kézirat iniciáléja.
Korábban a verset Jankovich Miklós állítólagos kézirata alapján 1548-ra keltezték és a várkapitány Thúry Györgynek tulajdonították.
Lásd: Horváth János, Thúry György éneke, It, 1914, 394-401.