Kezdőlap | Tartalomjegyzék |  

Nyéki Vörös Mátyás (1575 k. – 1654)

A török elől Baranyából északra menekülő polgárcsalád gyermeke. Valószínűleg a Komárom megyei Nyék községben született. Értelmiségi szokást követve családneve előtt felvette a szülőfalujára utaló Nyéki előnevet. Iskoláiról nem tudunk bizonyosat. A jezsuitáknál járhatott középiskolába, majd a bécsi egyetemen folytathatta tanulmányait. Feljegyzései szerint Rómában is megfordult. 1602-ben már a prágai kancellária hivatalnoka befolyásos, fontos állás ez, melynek révén napi kapcsolatban áll a politikai elit képviselőivel. Sokat utazik hivatalos ügyekben Prága, Bécs és Pozsony között. Hivatali idejének végeztével jól jövedelmező állásokba kerül: a győri káptalan tagja, mosonyi főesperes lesz. A győri városháza mellett vásárol házat, melyet aztán az évek során könyvekkel, szőnyegekkel, képekkel hord tele.
Pázmány irodalmi programjának legnagyobb tehetségű megvalósítója. Költői életművének állománya a legutóbbi időkig nem volt megnyugtatóan megállapítva. Sok szöveget csupán stíluskritikai érvek alapján tulajdonítottak neki. Legkorábbi irodalmi működése Pázmány 1606-os imádságoskönyve körüli munka lehetett.
    Minden bizonnyal Pázmány megrendelésére készítette el a hét bűnbánó zsoltár parafrázisát, és ezen felül még öt Mária-éneket. Költészetének legtermékenyebb időszaka a következő két évtized. Egykori hivatali főnöke és barátja, Ferenczffy Lőrinc pozsonyi nyomdájában egy sor szép kivitelű, illusztrált verseskötetet rendez sajtó alá. SOLVIROGRAM 1632-es bártfai kiadása után alig egy évvel talán ő készíti el és adja ki Bécsben a BalassiRimay-féle istenes énekek katolikus változatát. (Erős filológiai ellenérvek is felhozhatók e feltételezés ellenében.) Az összekeveredett BalassiRimay-verseket kiegészítette – ha ő volt a szerkesztő – a kortársak: elsősorban saját maga és Pécsely Király Imre verseivel. Ez a kötet a század legfontosabb, sokszor kiadott reprezentatív költészeti antológiája. Nyéki Vörös Balassi költészetével és kultuszával talán már a jezsuitáknál találkozhatott. Talán neki is szerepe volt abban, hogy Balassi bűnbánó zsoltárfordítása olyan kiemelt szepet kapott Pázmány imádságoskönyvében.
    Nyéki Vörös az ellenreformációs barokk költészet legfontosabb talán legfontosabb kezdeményezője Magyarországon. A jezsuita, barokk hatásesztétikát a középkorias témák, a négy végső dologra (halál, ítélet, pokol, mennyország) összpontosító misztikus-látomásos hangvétellel ötvözte. A históriás énekek négysoros tizenketteseit választotta poétikai programja támasztékául. Ezzel a magyar költészetet jó másfél évszázadra eljegyezte az izostrofikus komponálás stratégiájával. Az RMKT-beli kritikai kiadás sajtó alá rendezője, Jenei Ferenc a Nyéki Vörös életműhöz csatolta a csak S K monogrammal jelölt Tintinnabulum tripudiantium kötet anyagát is. Az attribúció teljesen tarthatatlan, hiszen a kötet előszavát jegyző „lelki vitézlő” S K egyértelműen kiejelenti, hogy ő a nagyszombati Szent Kereszt kongregáció tagja. Nyséki Vörös Mátyásra pedig ez nem érvényes. A Tintinnabulum... leválasztásával a soproni keresztes költő-kanonok oevre-jéből a legmarkánsabban „barokkos”, az örökkévaló túlvilági szenvedések érzéki leírásában tobzódó darabok kerültek ki. A megmaradt anyag egy visszafogottabb, a vallásos költészet hazai poétikai hagyományaihoz erősebben kötődő, „mesterkedő” poéta képét rajzolja ki. A Tintinabulum... kötet anyagát lásd itt.

Tartalom
Dialogus
Fons, gramen, speculum
XXXVII. zsoltár
Hymnus (Ave maris stella)
Ave regina caelorum
Falucsúfoló versek

Linkek
Nyéki Vörös Mátyás a Spenótban

Irodalom
Kőmíves Nándor Kolos, Nyéki Vörös Mátyás élete és művei, Csorna, 1918.
Angyal Endre, A manierista Nyéki Vörös Mátyás, ItK 1970, 512-518.
Bitskey István, A manierizmus barokkba hajlása Nyéki Vörös Mátyás költészetében = Studium II, Debrecen KLTE, 1971, 105-110.
Vadai István, Kolomp vagy csengettyű? = A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században, Szeged, 2005, 181-187.
Papp Balázs, A Tintinnabulum tripudiantium szerzőségéhez, ItK 2006, 585–590.