Kezdőlap | Tartalomjegyzék |  

Pécseli Király Imre (1590 k. – 1641)

Neve a Balaton melletti Pécsely községre utal. Pápán, majd Somorján tanult, Komáromban lett tanító, s innen ment a heidelbergi egyetemre. Előtte találkozott a református hitében megrendült Veresmarty Mihállyal;  német földön Szenci Molnár Albert fogadta pártfogásába. (...) Reggeli  dicséret-e belekerült Szenczi Molnár oppenheimi énekeskönyvébe (1612); ugyanekkor megjelent latin Retoriká-ját Molnár üdvözölte verssel. (A népszerű kézikönyvet 1639-ben már harmadszor adták ki.) Itthon komáromi rektor és pap  lett, majd Érsekújváron lelkészkedett, ahol a protestáns végvári vitézeknek Katekizmust állított össze (1624). A  protestáns felekezetek megbékélését célzó  munkáját (Consilium, 1621) többek között Bethlen Gábornak ajánlotta.
   Tizenöt magyar verse maradt ránk,  az egyik időmértékes kísérlet. Rimayt látszik követni, nem sok eredetiséggel. (Kovács Sándor Iván)

Pécseli Király verseinek népszerűségét és elterjedtségét az alapozta meg, hogy egy jelentős adag bekerült a BalassiRimay Istenes énekek anyagába; először az 1632. körüli első bártfai kiadásba (MNy 1519). Csakúgy, mint jó barátja és hedelbergi diáktársa, Kanizsai Pálfi János versei. Latinul is verselt; számos iskolati tankönyv szerzője volt: írt ábécéskönyvet, katekizmust, retorikát. Retorikai tankönyve a században több kiadást is megért.

Tartalom
Gazdag bő kegyelmű...
Pajzsa szegény fejemnek...
Jaj tenéked, ki prédálsz
Eljő még az idő...
Krisztus urunknak áldott születésén
De resurrectione

Linkek
Pécselyi Király a Spenótban

Irodalom
RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Bp., 1962, 935, 250256.
Vasáry Dániel, Pécseli Király Imre élete és énekei, Esztergom, 1907.
Veress D. Csaba, A három Pécsely története, Veszprém, 1992.