[Játszik az szerencse...]

Játszik az szerencse most szegény fejemmel,
Válamra nagy terhét rakta veszélyemmel,
Fájdalmam többíti kénos sebeimmel,
Örvendetes napot nem érek kedvemmel.

Álhatatlanságát tudtam, s reám vártam,
Magas kerekire noha fel nem hágtam,
Középső részen is igen félvén jártam,
Sokaknak leetét sík voltáról láttam.

Nagyhatalmú Isten, ki reám gondoltál,
Eleven férgecskét ez világra adtál,
Köntössel, sok jóval naponkint tápláltál,
Elmét, okosságot életemhez szabtál.

[ egy versszak hiányzik]

Szegénnek, gazdagnak csak egyaz ő sorsa
Tarkánnak, bársonnak mind egy az jutalma,
Ha ma gazdag király, szép, mint arany alma,
Holnap kuldus lehet, vagy megrothadt alma.

Paraszt Agatocles korongját forgatja,
Piacon fazekát kongatván árolja,
Másfelől szerencse koronáját tartja,
Szép Siciliának holnap lesz királya.

Ellenben viszontag, nézd, mint hízelkedik,
Policrates király gazdagságban bízik,
Drága smaragd győrőt hal gyomrában lelik,
Azzal is szerencse neki hízelkedik.

Teljes életiben soha kárt nem vallott,
Csak meg sem gondolta mi hidegtől fázott,
Egy perzsa fogja lőn (láss hatalmas rabot!),
Ki felkasztatá királyt úgy, mint latrot.

Kétséges, elhiggyed, szerencsének dolga,
Félj tőle mikor ő hozzád, mint hő szolga,
Jó kedvét mert rajtad ha sokáig tartja,
Nagyobb veszedelem terhét reá adja.

Igyunk, azért, horvát, töltsed poharamat!
Víg lakástul soha ne szánjad karomat,
Hogy búbánat, sok gond ne rágja gyomromat,
Kivel mit gondolok, várnám halálomat.

Forrás: RMKT XVII, 1, kiad. Klaniczay Tibor, 68. sz.
A főszöveg a Balassa kódex verzióját követi.
A versfőkben a szerző neve: IAN.S PETKI - egy betű hiányzik, ebből következtetünk a strófahiányra.