[I. Károly angol király]

Egész köröszténség
És fejedelemség
Rám vetették szemeket,
Súlyos szükségekben,
Utolsó igyekben
Várván az segítséget,
Késő az orvosság,
Mikor az poklosság
Elfutotta az testet.

De hazám jováért,
Az közigazságért
Arra int az tisztesség,
Frigyes társaimnak,
Közbarátságomnak
Hogy ne legyek ellenség,
Gondolkodván azon,
Hogy reám ne szálljon
Az ragadó betegség.

Ím, ifjúságomban
Atyám holta után
Mely nagy gond reám szálla,
Az ő kegyessége,
Vérontó fegyvere
Véletlenül fordula,
Nehéz az királyság,
Mikoron az ország
Visszás az újság alatt.

Simán bárdoló ács,
Édes szovú tanács
Elmémbűl ki nem teker,
Az igazság mellett,
Amint tűlem lehet,
Kész mindenkor az fegyver,
Soha szerencséit
Jobbra az Istennél
Nem bízhatja az ember.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,