[V. Frigyes császár]

Amaz nagy Károlytul,
Római császáriul
Származott volt nemzetem,
Rhénus vize mellett
Nemes urak közt lett
Az én szép hercegségem,
Meg nem gondoltam volt,
Kit Csehország rám tolt,
Hogy forduljon szerencsém.

Sok unszolásokkal,
Egyező tanácssal
Híres-neves nagy urak,
Mihelt az koronát,
Sok szemszúró szálkát
Szegény fejemben nyomták,
Híre kiterjede,
Világ fölgerjede,
Támadának nagy hadak.

Senkinek kárára,
Sem bosszúságára
Nem volt ebben szándékom,
Hogy történetlenül,
Ország haszna nélkül
Legyen én királyságom,
Az tisztkívánástul,
Bajt szerző igátul
Irtózó jámborságom.

De az közigazság,
Hitbeli szabadság,
Melyre köteles voltam,
Jó barátom által,
Tudatlan tanáccsal
Intett, és fölindultam,
Kárt töttem magamnak,
Akkor mikor másnak
Hasznot tenni akartam.

Az titkos betegség,
Kit az színes szépség
Födöz, miképpen megárt,
Reméntelenképpen,
Embert ágyban ejtvén,
Hamartatja az halált,
Tettetett barátság,
Szívben főtt álnokság
így rám hozta e sok kárt.

Rágalmazó szájjal,
Méltatlan szitokkal
Immár mind kárhoztatnak,
Mindenféle rendek
Reám dühödtének,
Ez sok háborúságnak
Engem vetnek okul,
Hogy rút vérben fordul
 Szemek az királyoknak.

Ítélje meg Isten,
Ki tartja kezében
Az királyok szíveit,
Bizonnyal jól tudom,
Az én változásom
Megválasztja híveit,
Azután válik el,
Mint födözheti el
Az áruló vétkeit.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,