Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Prágai András |  

[Wallenstein tábornok]

 

Régi nemzetemben,
Nagy hercegségemben
Az császár megböcsüllött,
Egész táborának
Vezér hadnagyának
Nagy hatalommal rendölt,
Valaki meglátott,
Avagy hírrel hallott,
Achillesnek alított.

Az oroszlán vadat
Mindenféle állat
Miképpen rettegteti,
És az ülyü madár
Sugár szárnyaival
Az galambot elveri,
Nincs oly erős nemzet,
Azki rettegéssel
Fegyveremet nem féli.

Az hadi törvénynek,
Valahova megyek,
Gyöplőit reám bízta,
Az nagy országokat
S az urak tanácsát
Kezemben zabolázta,
Nem ismerek senkit,
Azki csak szemeit
Ellenem hunyorítsa.

Amaz jó szerencsés
Régi Policrátes
Kockájával én játszom,
Mert az győzödelem
Nem távozik tűlem,
Valahol hadakozom,
Nincs oly okos, eszes,
Bár legyen Ulisses,
Töviből kifordítom.

Ha az Duna mellett
Elviszem népemet,
Lovát cövekre üti,
Az táboron kívül
Csatát ellenségtűi
Még ponyváját sem félti,
Az Rhenus kétfelől
És Albis víziből
Az én hadam meríti.

Amaz vitéz népő,
Nemzetem emésztő,
Bő földű Pannoniát,
Lám, fölzavartam volt
Az Magyarországot,
Németek koporsóját,
És megfenyegettem,
Azután ellenem
Ne kösse föl szablyáját.

Fordítom hadamat,
Roppant táboromat
A dánus király ellen,
Megemlegetheti,
Az németországi
Fegyver micsodás légyen,
Meg ne haragítson,
Mert magam sem tudom,
Mint járok az tengeren.

Az alkalmatosság
Már nagyobbra izgat,
Nagyobb dolgot indítok,
Egész Európának,
Minden országinak
Csak egy igát csinálok,
Ha végben vihetem,
Minden nemzeteknek
Egy törvént s utat szabok.

Noha Ferdinándnak,
Sok ajánlásának
Immár sokkal tartozom,
De szolgálatomnak
És fáradságomnak
Fontos jutalmát várom,
Mert adóslevelit
Mind az fizetésig
Én is ládámban tartom.

 

 

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,