Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Szentsei-daloskönyv |  

Cantio alia

1. Nosza, hajdú, firge varjú,
Járjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájod mondjon, lábod járjon
Egy katonatáncot!

2. Pöndülj, csizma, járjad, anyja,
Elől, tollas, elől!
Amaz Palkó, kurvafia,
Vigyázz kívül, belől!
Toppants gyorsan, hadd csosszanjon,
Ne maradj balfelől!

3. Nosza Rándulj! Hol vagy Viduly?
Fújd az bagi táncát!
Az emlőjét, az tömlőjét
Ne kéméld az sípját!
Mert emennek, Kis Péternek
Adta az bal sarját.

4. Gyászolj Buda! Eger tornya
Fönnyen hányja füstit,
Karánsebes, Kisbelényes
Béhunyta jobb szemit,
Az tokosnak, rossz fattyúnak
Nem állhotja kezit.

5. Haja, Tisza, haja Duna,
Száva, Dráva vize,
Mindeniknek, mikor árad,
Zavaros a vize;
Az német is hogy általjött,
Megváltozott íze.

6. Májré, csájré, Molduváre
Fut Havasalföldre,
Ungur, bungur, amaz rumij
Sátorát fölszedte.
Szatuj májre, pita najre,
Nincs pénz, az ebverte!

7. Erdély, Lippa és Bronicska,
Megjárd lábom, megjárd!
Amaz gyöngyös, kis keszkenyős,
Né, hul fut jó banyád!
Mit dudorgasz, hogy nem ugrasz,
Kurva volt az bábád?

8. Alsóbánya, Fölsőbánya,
Jó kövér szalánna,
Bő az bora, korcsomája,
De ingyen nem adja!
Ha pénzed nincs, költséged sincs,
Meg is koplaltatna.

9. Kis tartomány, igen sovány
Amaz Máramaros,
Nincs búzája, gabonája,
Megette az tokos;
Ne féljen bár, hogy lészen kár,
Vagy búzája dohos!

10. Kurta Szamos, tarka Maros,
Sajó két mellyéke,
Noha hegy-völgy és erős tölgy,
De nincs búza benne,
Amaz tokos, rossz kalapos
Mert azt mind megette.

11. Kisküköllő, Nagyküköllő
Gyönyörű folyása,
Nyárád vize, kedves íze
Rózsa az illatja,
Bő terméssel határidat
Isten látogassa!

12. Könnyen csörgő, kövön pöngő
Amaz kis Aranyos,
Mikor árad, meg nem szárad,
Fölötte hatalmas;
Szalmamaggal vidékiben
Megtelik az nagy kas.

13. Elől járja, rátoppantja
Doboka vármegye;
Után Torda, ne hadd soha,
Tied az erszénye!
Megborsolva, vajba rántva
Mind elkél az leve.

14. Szépen járja, amaz fújja
Szépen Szeben vára,
Nosza gazda, ne fuss gazra,
Hozz bort az asztalra!
Mert ha külön csak félen vonsz,
Megüt amaz csalfa.

15. Félen tartod az nagy orrod
Déva, Görgyén vára,
Barassónak az kűlfala
Pogácsábúl rakva.
Jer ki, Kata, ha köll néked
Füles habarnica.

16. Az hariska, tatárbúza
Vajki jó puliszka!
Nosza kurta, hol az kurva?
Vigyorog az farka;
Az nagy papnak, az vargának
Bialbőr kalapja.

17. Marosszékrűl, Udvarhelyrűl
Megyek Háromszékre,
Szépségérül térségére,
Nincs mássa Erdélybe,
Isten tartsa, szaporítsa
Gabonáját benne!

18. Egészséggel, békességgel,
Édes lakóföldem,
Kit sóhajtott és óhajtott
Ez napokban szívem,
Ím, hogy juték, belélépék,
Megvidula lölkem.

19. „Egészséggel, idvösséggel,
Édes szép szerelmem,
Isten hozott és hordozott
Örvendetes hírben!
Itthon már ülj és velünk gyülj
Együtt szeretetben!

20. Nohát immár minden ember
Örüljön ez napon!
Nagy jókedvet, víg örömöt
Mutasson ez házbon,
Az én szívem, mert hazajött
Szerencsés órában!”

 

Forrás: Szentsei György daloskönyve, kiad. Varga Imre, Bp., Magyar Helikon, 1977, 25b-26b (# 63. vers)

A verset Klaniczay Tibor (1954-ben) a Rákóczi-szabadságharc legszebb énekeként elemezte. „A vers tárgya egy székely katona hazalátogatása, miután a kuruc csapatokkal végigharcolta már Erdélyt és Magyarország egy részét. Elmondja a versben tapasztalatait, jellemzi azokat a tájakat, városokat, amerre megfordult és köszönti szülőföldjét, szeretteit. Mindez egy szilaj tánc keretében történik, az ének első három szakasza nem is tartalmaz mást, mint a hazaérkező katona vidám kurjongatásait, a táncra való felszólítást, a román , dudásokhoz intézett bíztatását. A táncnak a ritmusában és hangulatában a táncot járva, kezd bele elbeszélésébe, de közben állandóan utal a jelenre, a tánc, a mulatság mozzanataira.”

A háromszéki hajdú visszaemlékezésében az ételek és italok nagy szerepet kapnak, elbeszélésében Brassónak még a fala is pogácsából van rakva. Klaniczay idillikus elképzelését némileg kétségbe vonva: 1704-ig, a szöveg lejegyzéséig a vers ismeretlen hősének aligha lehetett ideje ennyi hadszínteret megjárni. Elképzelhető, hogy a hadi emlékeket mefverselő szöveg keveredhetett egy régebbi, Erdély tájait miniatűr városleírások formájában számba vévő énekkel. (Lásd sok párhuzamos motívummal: A magyarországi városokrúl) Egyébként a vers számos utalását, román szavakkal tűzdelt katonai szlengjét nem igazán értjük. A „ varga bialbőr kalapja”, vagy a „füles habarnica” például valamilyen obszcén utalás lehet. A habarnyica a szótárak szerint polipot jelent; Varga Imre szerint azonban „füles lábosban főtt, tejjel habart levesről” van itt szó -- egyikk megfejtéssel sem lettünk sokkal okosabbak. Az utolsó két strófában a hazatérő katona felesége köszönti urát. Klaniczay javaslatára e két verszak sorrendjét megcseréltük.

A vers műfaját akáár hajdútáncként is meghatározhatjuk. Szilaj „ungaresca” dallama gyakran szerepel a hagyományőrző zenekarok műsorán: