Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Szentsei-daloskönyv | |
Cantio alia 1. Nosza, hajdú, firge varjú, 2. Pöndülj, csizma, járjad, anyja, 3. Nosza Rándulj! Hol vagy Viduly? 4. Gyászolj Buda! Eger tornya 5. Haja, Tisza, haja Duna, 6. Májré, csájré, Molduváre 7. Erdély, Lippa és Bronicska, 8. Alsóbánya, Fölsőbánya, 9. Kis tartomány, igen sovány 10. Kurta Szamos, tarka Maros, 11. Kisküköllő, Nagyküköllő 12. Könnyen csörgő, kövön pöngő 13. Elől járja, rátoppantja 14. Szépen járja, amaz fújja 15. Félen tartod az nagy orrod 16. Az hariska, tatárbúza 17. Marosszékrűl, Udvarhelyrűl 18. Egészséggel, békességgel, 19. „Egészséggel, idvösséggel, 20. Nohát immár minden ember
Forrás: Szentsei György daloskönyve, kiad. Varga Imre, Bp., Magyar Helikon, 1977, 25b-26b (# 63. vers) A verset Klaniczay Tibor (1954-ben) a Rákóczi-szabadságharc legszebb énekeként elemezte. „A vers tárgya egy székely katona hazalátogatása, miután a kuruc csapatokkal végigharcolta már Erdélyt és Magyarország egy részét. Elmondja a versben tapasztalatait, jellemzi azokat a tájakat, városokat, amerre megfordult és köszönti szülőföldjét, szeretteit. Mindez egy szilaj tánc keretében történik, az ének első három szakasza nem is tartalmaz mást, mint a hazaérkező katona vidám kurjongatásait, a táncra való felszólítást, a román , dudásokhoz intézett bíztatását. A táncnak a ritmusában és hangulatában a táncot járva, kezd bele elbeszélésébe, de közben állandóan utal a jelenre, a tánc, a mulatság mozzanataira.” A háromszéki hajdú visszaemlékezésében az ételek és italok nagy szerepet kapnak, elbeszélésében Brassónak még a fala is pogácsából van rakva. Klaniczay idillikus elképzelését némileg kétségbe vonva: 1704-ig, a szöveg lejegyzéséig a vers ismeretlen hősének aligha lehetett ideje ennyi hadszínteret megjárni. Elképzelhető, hogy a hadi emlékeket mefverselő szöveg keveredhetett egy régebbi, Erdély tájait miniatűr városleírások formájában számba vévő énekkel. (Lásd sok párhuzamos motívummal: A magyarországi városokrúl) Egyébként a vers számos utalását, román szavakkal tűzdelt katonai szlengjét nem igazán értjük. A „ varga bialbőr kalapja”, vagy a „füles habarnica” például valamilyen obszcén utalás lehet. A habarnyica a szótárak szerint polipot jelent; Varga Imre szerint azonban „füles lábosban főtt, tejjel habart levesről” van itt szó -- egyikk megfejtéssel sem lettünk sokkal okosabbak. Az utolsó két strófában a hazatérő katona felesége köszönti urát. Klaniczay javaslatára e két verszak sorrendjét megcseréltük. A vers műfaját akáár hajdútáncként is meghatározhatjuk. Szilaj „ungaresca” dallama gyakran szerepel a hagyományőrző zenekarok műsorán:
|