Intő és oktató ének az asszonoknak tisztekrűl

Asszonynépek, vegyétek eszetekben,
Az kik éltek szent házosság rendiben,
Uratoknak mint legyetek kedvekben,
És mindenek előtt szép dicséretben.

Az jó asszony díszi az ő urának,
Mint az szép hold az égen járó napnak,
De az kik az hámfán kívül tapodnak,
Azok tűlem imigyen taníttatnak:

Asszonyember, forogjon ez előtted,
Hogy jámbor uradat nem pénzen vetted,
Szállott várban, sem ustromon nem nyerted,
Summa ez: hogy űtet nem te kerested.

Légyen azért urad az elöljáró,
Te ollyan légy, mint kézhez kötött ráró,
Légy minden dolgodban uradtul váró,
Kérlek, ne légy visszavonyó, s akaró.

Az mit urad akar, minden az légyen,
Urad ellen szád mozganyi ne merjen,
Olly kötélben szabados nyelved légyen,
Hogy uradon soha szégyent ne tégyen.

Olly rút, az hol Simon bíró jár elöl,
Az, mint mast is hallom nimellyek felöl,
Hogy az nyerget rakták hátokon föllyül,
Szegény barátimnak házok ég belöl.

Takargassad uradnak keresményét,
Kiért sokszor föltörte az tenyerét,
Bort nem ivott, vízzel öntözte ínyét,
Titkon azzal te se vásárolj dinnyét.

Nem mindenkor sórálj az gyümölcs-szerben,
Ámbár bőven egyél az teresnyében,
Csak két pénzt is beszoríts az erszényben,
Másszor azon bort vehetsz az ecetben.

Tiszta légy te fejér öltözetedben,
Ne gyászoljad uradat még éltében,
Homlokodat ne ráncoljad gerezdben,
Ne légy komor, mint farkas az veremben.

Ha pénzecskét ad urad az kezedben,
Megőrizzed, ne rakd örök szökrényben,
Ne helyheztesd feneketlen edényben,
Mikor kéri, add elő szükségében.

Jámbor vendég ha mégyen házotokhoz,
Mert níha az Isten kedves embert hoz,
Tisztességet mutass édes uradhoz,
Jó étket főzz, gyakorta nyúlj az csaphoz.

Tiszta légyen minden tálod, tányérod,
Ne heverjen az hamuban kalánod,
Magyar módra fejér légyen abroszod,
Menten leülj, hogy az étket föladod.

Szemérmes légy, keveset szólj asztalnál,
Mikor néked szólnak, bár ne hallgatnál,
Soha ne légy eszesb jámbor uradnál,
Jó magadviselés jobb az aranynál.

Ha mit költesz reád urad pénzében,
Annak száma légyen tűrhető rendben,
Sokat ne tékozolj helytelen helyben,
Urad verítékje ne menjen füstben!

Itt jól meglásd, szemedet kire vessed,
Vigyázásban legyen te tekénteted,
Leggyakrabban uradra légyen szemed,
Hogy meg ne ítéljen eszes vendéged.

Ha mit urad költ az jámbor vendéggel,
Ne morogj érette, ne sirasd reggel,
Szegény urad ne eméssze méreggel,
Ő kereste, hadd költse békességgel!

Mikor urad lészen elindulásban,
Minthogy az férfiú nem ül csak házban,
Környüle légy, forgolódjál akkorban,
Töltött tyúkot sütve tégy az iszákban.

Kikésérjed, ne ragadj az tűzhelyhez,
Mert esküszöm az én egy Istenemhez:
Kapanyéllel köll ütnyi az illyenhez,
Ki urához úgy lát, mint egy semmihez.

Utcát ne rój az ő távullétében,
Házi dolgaidat végezd elsőben,
Ha tudsz hozzá, vedd az varrót kezedben,
Hogy az szomszéd ne vádoljon semmiben.

Ifjú legényekkel kártyát ne játsszál,
Borral és rátottal ne kufárkodjál,
Mert az gonosz hírnév ha nyakadra száll,
Nem rázhodd le, az míg ez világ fönnáll.

Az gazdagság hirtelen elmúlandó,
Egészséged betegségre hajlandó,
Szép természet hamar elváltozandó,
Az rossz hírnév veled megmaradandó.

Jámbor urad ha hazajön fárodva,
Küszöb előtt légy te is talpon állva,
Hozzá siess, az kupa légyen nyújtva,
Édes szókkal ajakad légyen rakva.

Kerüld el hát mind egész életedben,
Tisztán élj uradnak távullétében,
Igyenessen menj együgyű erkölcsben,
Hátra ne mássz, mint az rák az fövényben.

Gyermekidet ékes erkölcsre tanítsd,
Tűztűl őrizd, az patakra ne taszítsd,
Szeresd őket, ruhájokat megtisztítsd,
Kérlek, az fejeket meg ne koszosítsd.

Meg ne szidjad pogány, kurva fiának,
Ne mondd ebtűl szakadt ördög magvának!
Szénát adnék ennyi az olly asszonynak,
Ki így beszél szerelmes magzattyának.

Fiaidat jártasd az oskolába,
Ne félj, azzal nem törik ki az lába!
Leányidat küld el az varróházba,
Nem tészen kárt az tű gyönge ujjában.

Mert ha fölnő gyermeked tudatlanul,
Semmi mívet, semmi munkát nem tanul,
Az mit hová nem tett, elvészi mástul,
Soha meg nem ohadd akasztófátul!

Ne éhezzél, ne költs igen bőven is,
Jó az kenyér níha csak az sajttal is,
Nem törik el az palack üressen is,
Meg nem halsz, igyál belőle vizet is!

Tudnyi köll ezt emberséges embernek,
Vessző helye bűnéért az gyermeknek,
Haragodban ne ígérd az ördögnek,
Mert félő, hogy téged előbb elvisznek.

Asszonyember, uradat ha szereted,
Ez verseket szívedben helyhezteted,
Mert ha hivatalodat elfelejted,
Tudom, hogy az hátodat megvereted.

Ezt tinéktek barátságtokért adtam,
Ezer hatszáz huszonkettőben írtam,
Minden asszony tiszta légyen, azt hattam,
Hogy az hátát meg ne üssék miattam.

Ámen. Finis hujus operis

Forrás: Szentsei György daloskönyve, kiad. Varga Imre, Bp., Magyar Helikon, 1977, 10b-13a (# 2. vers)
Régi, a másolás korában már majd száz éves vers. Népszerűségét mutatja, hogy 7 másik énekeskönyvben is megtaláljuk a változatait; legkorábban az 1672-es Vásárhelyi daloskönyvben. Hasonló témájú verset már a 16. századból is ismerünk (Adhortatio mulierum, RMKT XVI, 4, 78-80). Hivatásos énekmondó, vagy önjelölt falusi poéta asszonytanító verse. Milyen is a jó feleség? Dolgos, engedelmes, takarékos, igénytelen (beéri vízzel és egy kis sajttal). Nem beszél feleslegesen, útravalót készít az urának, csinosan de nem hivalkodóan öltözködik, mindig tiszta fehérneműt hord, kéretlenül hozza a bort, ha a férjét meglátogatják a barátai. A férj távollétéban erényes, nem részeges, nem ad okot a szóbeszédre, a gyermekeivel türelmes, taníttatja őket, nem beszél velük csúnyán nem átkozódik és így tovább. Vajon léteztek a valóságban is ilyen tökéletesre idomított feleségek? Vagy csak a férfiak (egyes férfiak?) vágyálmaiban létezett ez a csodalény? És honnan van a beszélő önelégült magabiztossága? Valószínűleg a nők alsóbbrendűségét hirdető teológiai tanításból. Ezt a középkori felfogást, amely az eredendő bűnre felbujtó bibkiai Éva történetéből indul ki, a reformáció sem módosította lényegesen. A szöveg elterjedtségéből arra következtethetünk, hogy a férfi identitás fontos alapszövege, amely egy hosszú időszakon keresztül kívánatosnak (és megvalósíthatónak) női ideáltípust rajzol meg. Minden bizonnyal gyakran felolvasták (eldalolták?) okulás végett házasulandó menyecskéknek is. Különösen visszataszító ebben a versetetben a fizikai bántalmazással való fenyegetés. Sajnos, a nők bántalmazása, a családon belüli erőszak, az asszonyverés általánosan elterjedt és elfogadott gyakorlat lehetett ebben a korszakban.
A 'Simon bíró' (a néet Sie Man-ból) a férjének parancsoló, „nadrágot hordó” feleség. A 'rátott' valamilyen sült, rántott ételt jelenthet -- arról van szó, hogy az asszony ne tartson a háznál (a férj távollétében) vendéglőt.

(Szöveggondozás: B. Ficzere Kitti)