Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Teleki-énekeskönyv ||  

Teleki-énekeskönyv

Erdélyi Pál az 1900-as évek elején öt, nagyjából egykorú és azonos nagyságú, de egyébként semmiféle kapcsolatban nem levő énekeskönyv-töredéket köttetett össze. A töredékek a hosszúfalvi Teleki-levéltárból származtak, a kötetet erről nevezték el. Erdélyi Barakonyi Ferencnek tulajdonította a kötet mind a 49 versét; sőt kilenc további költemény szerzőségét is feltételezte. Így Barakonyi egy csapásra a század jelentős életművel rendelkező költő egyéniségei közé avanzsált. 1948-ban azonban Klaniczay Tibor kipukkasztotta ezt az óriásivá növesztett léggömböt, amikor megállípította, hogy a kötet szövegei közül minden bizonnyal csupán egyetlennek a szerzője Barakonyi (2a–5b).

Barakonyi Ferenc (1611–1675) Torna és Abaúj vármegyei szolgabíró, alispán Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária udvari kapitánya, bizalmasa. Ebben a minőségében ismernie kellett a vele egyébként nagyon hasonló közegből származó Gyöngyösy Istvánt. Fáradhatatlan, a hatalmaskodástól sem visszariadó birtokgyarapító. 1671-ben az összeesküvés kivizsgálása során kihallgatják, de sikerül tisztáznia magát a vádak alól. Ezután haláláig királyhű, labanc főemberként tartották számon. Barakonyi politikai nézeteről, természetesen, bizonyosat csak ő maga tudott volna mondani (ha éppen nem keverné magát ezzel életveszélybe); mindenesetre 1674-ben az Adriai tengernek Syrenaia példányának toldalékába Zrínyire emlékezve bemásolt két verset: Rimay Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép... kezdetű versét és a Római bölcseknek régi fejedelme... kezdetű, 1666-ból származó Zrínyit sirató éneket.
Barakonyi egykori levelesládája -- benne két naplójával -- lánya házassága révén a Gyulai-család szokolóci családi levéltárába került. A II. világháborúban sajnálatosan elpusztult gyűjtemény tartalmáról ma már csak a fennmaradt regisztrum alapján tájékozódhatunk. Kár érte, mivel az iratok 19. századi, levéltároshoz illően fafejű katalogizálója leírása alapján izgalmas dolgok lehettek bennük: „Barakonyi Ferencnek gróf Battyáni Magdolnával volt ízetlenségei"; „Barakonyi Ferenc naplókönyve ab Anno 1632—1673"; vagy „Curiositások csomója. Történeti adatok és bohóságok, csupán időtöltésre valók". Ráday Gedeon látott egy állítólag Barakonyi Ferenc kezével írott Balassi versgyűjteményt is. Barakonyi nevét megtaláljuk a 2. számú vers versfőiben -- ennek tehát kétségtelenül ő a szerzője. Ezen túl azonban elképzelhető, hogy további énekeket is írt; Klaniczay feltételezése szerint például az 1. é s a 3. számú éneket, valamint a Vásárhelyi-daloskönyv Butul meghervadt kezdetű darabját. Ráday állítása szerint a számos ponyva kiadásban terjedő Nyúl éneke című közkedvelt szövegnek is ő volt a szerzője.

A Teleki-énekeskönyv a 20. század elején került az irodalomtörténet látókörébe. Felfedezője, Erdélyi Pál romantikus kis novella keretében számol be erről:

A kézirat a múlt század nyolczvanas éveiben akadt először kézbe, de úgy látszik, ez alkalommal még nem jó kézbe. Mert a selejtező nem ismerte föl értékét és félre tette a kiselejtezett anyag közé, hol a fölhalmozott irományok tetejére jutott. Itt hevert néhány évig, míg csak ez anyag átnézésére nem került a sor. Ekkor dr. Gergely Sámuel lett rá figyelmessé, kinek történetírásunk mai eredményei között nem ez egyetlen érdeme.
A májusi napsugár éppen a selejtes anyag garmadájára esvén, Gergely Sámuel csodálkozva látta, hogy a poros irományok halmazát aranyos vonalak szövik át, hogy ez aranyos vonalak ragyogása egy kéziratnak aranyozott szegélyű papirosától származik. Az ablak előttálló fák bólintgató lombja fölfogta meg beeresztette a kora reggeli napnak rézsútos sugarait s a tűzre szánt limbus aktái és levelei fölött feltűnő meg eltűnő játékos napsugárban megcsillanó meg elvesző aranyos vonalak még jobban ingerelték kíváncsiságát. Ma már elmondhatjuk, hogy a prózai életnek egykorú iratai fölött a költészet fénye ragyogott e csillogásban, mint a múltnak egy itt felejtett emléke, vagy egy régi kegyesnek visszavarázsolt mosolya. Mert a limbus tetején megvillanó sugár a Teleki-Énekeskönyv aranyos szegélyű leveleit árulta el és szerencsére oly ember szemébe szökött, ki megértette, hogy e szimbolikus tünemény megfejtése megérdemli a fáradságot. Összeszedte tehát az aranyozott szélű papirosokat és róluk egy régi szerelemnek addig ismeretlen énekeit s töredékeit olvasta le.

A Teleki-énekeskönyv összesen 7 kéz írását tartalmazza. A második és negyedik részben keltezetlen, valószínűleg Erdélyben keletkezett szerelmi énekek találhatók. Sok javítás található bennük, melyeket egy másik kéz javított ki, valamint sok a hiányosság, ami arra utal, hogy emlékezetből írhatták le őket. Stoll Béla leírása a kötet tartalmáról:
I. 1a–13a: 6 szerelmi és egy moralizáló ének. 1a–2a: Sötét köddel beborult szerencsém… Kiad. RMKT XVII/3, 100. sz. 2a–5b: Bánattól nehezült keserves fejemnek… (Barakonyi Ferenc) 6a–8a: Szerencse kerekén forog állapotom… 8a–13a: Egy ismeretlen szerző 4 szerelmi éneke és gúnyverse az 1660-as évekből. E hét vers kiadva: RMKT XVII/9, 111–117. sz.
13b–16b: Üres.
II. 17a–41b: 36, egy kivételével szerelmi ének, kiad. RMKT XVII/3, 27., 62–95. sz. 18b–19a: Játszik a szerencse… (Petki János) Kiad. RMKT XVII/1, 69. sz.
42a–b: Üres.
III. 43a–44a: Az elírt vármegyék… (Történeti ének 1658-ból.) Kiad. RMKT XVII/9, 157. sz.
IV. 45a–47b: Bánati szívemnek… Kiad. RMKT XVII/3, 96. sz.
48a–50b: Üres.
V. 51a–53b: 3 szerelmi ének (kiad. RMKT XVII/3, 219., 237–238. sz.) és 52a–b: Jajszónál egyebet… (Bónis Ferenc) Kiad. RMKT XVII/10, 108. sz.

A kézirat 1655-től az 1660-as évek közepéig lett leírva, azonban láthatóan sokkal korábbi versek is helyet kaptak az anyagában. A kötet tartalma a levelek sorrendjáben:

  1. 1—2a Egynehani Szép Rithmusok — Setét köddel beborult szerencsém
  2. 2a—5 Bánattul nehezült keserves szivemnek (1653)
  3. 6–8a Rhytmi Scribentis pleni quaerelis — Szerencse kerekin forog állapotom
  4. 8—10a Pasquillus. Vincz, Borberek, Jára
  5. 10b—11a Alia. Kínom s nyavalyámban, halált hozó
  6. 11a—12a Sírván búcsúzik. Hosszú siralomra vezető kőteled
  7. 12b—13a Más. Okát bánátimnak, ha kérded
  8. 17a Cantio. Bizonyos ok az elválásra
  9. 17b Török nóta. Szivem szakad, mégis óhají
10. 18 Alia. Rozsályi kert mostan teled
11. 18b—19a Alia. Játszik a szerencse most szegény
12. 19 Alia. Tót táncznóta. Egy szép, szelíd kis solymocskat
13. 20a Alia. Oláh táncznóta. Oh búban be merült, elepedett (1655.)
14. 20b Alia. Hamarja. Tót táncznóta -- Szivemnek, reménye édes kis Anuczkám
15. 21a Alia. Tót táncznóta, hamarja -- Reggel szép árnyékban csipdesvén violákat
16. 21a Alia. Kedvemet újító, öröm bátorító
17. 22a Melos. Orvosságot bágyadt lelkem nem talál
18. 22b Alia. Táncz. Tót. -- Én vagyok a messze földről repülő kis madár
10. 27 Alia. Táncznóta. Oláh. -- Mikor elindulék, nem láthatom vala.
20. 28a Alia. Táncz. Tót. Kedvek vidámsága tőlem eltávozék
21. 28b Alia. Török nóta. Kegyesemet immár régen nem láttam
22. 29a Alia. Mit vétettem, idegenért hogy megutáltál
23. 29b Alia. Téged szivem nem régen ismertelek
24. 30a Alia. Oh csendes álmok és nyugodalmok
25. 31a Alia. Sok bú és fáradság én szivemet gyötri
26. 31b Alia. Gyönge, sok szép szintí virágok
27. 32a Alia. Tót táncz. Az minap egy kegyes ő öltözetiben
28. 32b Alia. Török nóta. Búcsúmat veszem immár tőled
29. 33a Alia. Az úr Isten minket az mi szerelmünkben
30. 33b Alia. Tót. Táncz. Tőled életem reménye
31. 34a Melos, Oláh táncz. ki minapi szódat most ki nem jelentem
32. 34b Alia. Tristissima, Eheu! -- Óh gyönyörűséges szép alak
33. 35—36a Búm nevelő s nem kimélő szerelem
34. 36b—37a Alia. Egyéb rab azt hallván
35. 37a—37b Édes Júliám, gyenge violám
36. 28a Alia. Óh gyönyörűséges, édes szép Juditkám
37. 38b—39a Alia. Minap láttam, épült egy szép virágoskert
38. 39a Alia. Holt eleven járó, gyászt magán viselő
39. 40a Alia. Drága személyedért hát én hova legyek?
40. 40b Alia. Szándéka szivemnek meg nem elégíthet
41. 4la Alia. Vagyon-e szivem szándékodban
42. 41a Alia. Hogy ágyamból, mély álmámból
43. 4lb Alia. Hajnal vitorláján, arany szinű szárnyán
44. 43a—44a Versek az elért vármegyékről
45. 45—47a Bánati szivemnek, nyomorult fejemnek
46. 51a Kegyességnek képe most lépek élőmben
47. 51b—52a Nincs nagyobb gyötrelem .
48. 52a—52b Jajszónál egyebet már én szivem nem tud
49. 52b–53b Térj meg már bújdosásidból és már egyszer

Kiadása:
Erdélyi Pál, Barakonyi Ferenc költeményei. ErdM 1907, és különnyomat: Kolozsvár, 1907.
Irodalom:
Szabó T. Attila, Erdélyi Irodalmi Szemle 1929, 283. (3. sz.)
Klaniczay Tibor, Barakonyi Ferenc, Magyar Századok Bp. 1948. 120-30.
Varga Imre, Barakonyi Ferenc az újabb adatok tükrében, ItK 1967, 50-55.