Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Unitárius szerzők | Thordai János |  

XIX. ZSOLTÁR

Nota: Tetőled jót várunk...

 1. Az szép kerek, kék ég, hol nincs látható vég, az Isten nevét áldja,
   Az felső erős Menny, melyben nincs semmi szenny, szent dolgait kimondja,
   A napok a Naptól, egyik Ej a mástól bölcsességét megtudja.

 2. Ez széles Föld hátán minden magas vártán az Ég és a Menny kiált,
   És világvégére, utolsó részére az ő nagy hangok kivált,
   Én nyilván azt hiszem, nincs oly szű, fül vagy szem, hová bé nem talált.

 3. Az nagy fényes Napot, mint egy erős csapot bészegezte a Mennybe,
   Mely jó reggel felkél, mindent elnéz, jár s kél, ismét tér azon helybe.
   Ha kik nem látják is, megérzik azok is melegségét testekben.

 4. Ez nagy Isten adta, poroncsolta s hadta mindeneknek a törvényt,
   Melyet hogy tisztünkben tartson, jó erkölcsben, körülfont mint egy sövényt,
   Hogyha ki abban él, kedves életet léi, ha kihág, talál örvényt.

 5. Az Úrnak törvénye oly, mint a Nap fénye, megtéríti a lelket,
   Az Úr bizonysága, a szemnek világa eltörli a vétkeket,
   Az együgyű szűnek és a gyermek észnek ád bölccsé tévő lelket.

 6. Az Úr igazsága lilium virága, vidámítja a szívet,
   Az Úr hagyománya, minden találmánya mutat gyönyörű kedvet,
   Az Úrnak félelme, hű férjek szerelme ád jó orvosló füvet.

 7. Az Úr ítéleti igaz, s elhiteti mindenekkel, hogy igaz,
   Kedvesb a gyémántnál s a sárga aranynál, amelyben nincs semmi gaz,
   Méreg abban nincsen, amit szól az Isten, mind édes lépesméz az.

 8. Ha ki igaz szolga, mindenestől fogva szolgáljon az nagy Úrnak,
   Nem egyebet kéván, csakhogy híven járván helyt adjon tilalmának,
   Azki ezt míveli, életét jól éli, nagy hasznot léi magának.

 9. Én te szolgád vagyok, mert jutaimid nagyok, szent, erős, hatalmas Úr,
   Szívemet jól  látod, bűnöm csak te  tudod, mely engem szüntelen fúr,
   Tisztíts meg szívemet, újíts meg kedvemet, mert te vagy az erős Úr.

10. Hogyha a bűn nem bír, tiszta leszek, s beír kezed az élő könyvben,
   Számnak dicséretit, szívemnek énekit így vészed bé füledben,
   Uram, azért segíts, minden jóban építs, hogy lehessek kedvedben.

11. Ájítatos kedvét, tiszta buzgó szívét szent Dávid így jelenté,
   Az ő gyarló lelkét, nem titkolván vétkét ez dicsérettel menté,
   Mert az Úr ösvénye, csak az ő törvénye teszi az embert szenté.

Forrása: RMKT XVII, 4., kiad. Varga Imre, 74. sz.