XXXI. ZSOLTÁR

Nota: Hallgasd meg mostan...

1. Nagy irgalmadért, igazságodért, hatalmas Isten,
     megcsalatkozni ne hadd reménségem,
  Hallgasd meg szómat, kiáltásomat, oh, én erősségem,
  Adj bűvös erőt, ne vegyen eró't rajtam ellenségem.

2. Erős helybe tégy engem, melléd végy, hatalmas Isten,
     hogy oltalmadban megmaradván éljek,
  Légy erősségem, légy segítségem, hogy semmit ne féljek,
  A te nevedért, dücsőségedért békességben éljek.

3. Minden jót vélek, teveled élek, hatamas Isten,
     mert te elbontod a nekem vetett lest,
  Az istentelen az én véremben soha fegyvert nem fest,
  A te kezedben ajánlom lelkem, tied a gyarló test.

4. Tudom, megtartasz engem, s megváltasz, hatalmas Isten,
     örvendek a te irgalmasságodban,
  Jó hüttel hízom, mert igen bízom hatalmasságodban,
  Szabadulást adsz, elvesznem nem hadsz bölcs igazságodban.

5. Lelkem téged várt, siess most mindjárt, hatalmas Isten,
     könyörülj rajtam, mert igen sanyargok,
  Kesereg szívem, könnyben láb szemem,  nagy veszélyben forgok,
  Lelkem alig pih, téged óhajt s hí, régolta  nyomorgók.

6. Erőm elfogyott, s csontom megromlott, hatalmas Isten,
     ellenségemnek vagyok merő csúfság,
  Tombol,  ugrál, szök, mindenfelől pök engem a szomszédság,
  Ismerőimnek és barátimnak vagyok csak utálság.

7. Sokan elfutnak, hogy engem látnak, hatlmas Isten,
     nagy kénom miatt iszonyodnak tőlem,
  Mint egy meholtról, emlékezetben nincsenek felőlem,
  Mint egy rossz edény vagyok én szegény, elmúlnak előlem.

8. Egy tanácsokban és szándékokban, hatalmas Isten,
     hogy megöljenek, mindnyájan egyeznek,
  Rám fenik fogok, készítik magok, engemet jegyeznek,
  Eltökélt igaz akaratjok, az hogy általszegeznek.

9. Noha nyom a kén, de tudod, hogy én, hatalmas Isten,
     Tebenned bízom, mert én tied vagyok,
  Én Istenem vagy, engemet ne hagyj, mindent reád hagyok,
  A te kezedben, dücsőségedben, mert jutaimim nagyok.

10. Az ellenségtől, kegyetlen kéztől, hatalmas Isten,
     őrizz és tarts meg az engem űzőktől,
   Szívem újuljon, lelkem viduljon szent színed fényétől,
   Szégyent ne vallják, el ne szakadjak a te kegyelmedtől.

11. Engem ez az ok legeltet: hogy sok, hatalmas Isten,
    a téged félők gyönyörű jutalmok,
Mint drága kéncset őrizted őket vagy kegyes oltalmok,
A te markodban, nagy hatalmadban megáll birodalmok.

12. Áldott teneked a te szent neved, hatalmas Isten,
    aki engemet erőddel környülvől,
Aki énnékem megőrzed fejem, és segétségem lől,
Mint erős várban nagy irgalmadban kegyelmesen bevől.

13. Szoross útamban és futásomban, hatalmas Isten,
    azt mondom vala, hogy elhadtál engem,
És hogy szent neved, kegyelmességed dícsérvén nem zenge,
De ímé felvől, segítséggel meglől, és megtartál engem.

14. Minden szentid, igaz híveid, hatalmas Isten,
    méltó, hogy téged szeressenek szíből,
Mert kegyelmed nagy, igaz és hű vagy, kiveszed a tűzből,
Valaki téged félvén szent neved kiált igaz hüből .

Forrása: RMKT XVII, 4., kiad. Varga Imre, 86. sz.