Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Unitárius szerzők | Szentmártoni Bodó János  

Az sónak dicsiretiröl való magyar rythmusok

Nóta: Meg adja még Isten örömét, etc.

EPIGRAMMA

[Thuri Mihály kolzsi sókamarás üdvözlőverse Szentmártoni Jánoshoz, a kolozsi utitárius egyház pásztorához]

Ad Reverendum Dominum Johannem Szent Martoni,
Ecclesiae unitariae Colosiensis Pastorem concinnum,
nunc vero Laudes salis modulantem.

 

1. CALLIOPE Musat dicsirték régenten,
    Mestersége mert volt az bölcs éneklésen,
    Sok Poéták penig az ékes verseken,
    Dicsiretet nyertek mint szép mesterségen.

2. Magyarok között is jó hires Psallistát,
    Hallottunk egy jeles úri fő Balassát,
    Az után Rimait, énekek laurussát,
    Értettünk illyen két magyar fő Poétát.

3. Immár ezek után mostani üdőnkben,
    Nyomorán kik tengünk ez bajos életben,
    Ízetlen savanyul ne élnénk mindenben,
    Sőt újságot látnánk néha dolgunk közben.

4. Szentmartoni Jánost illyen szükségünkre,
    Ez seculum nékünk Poétának szülte,
    Hogy szép újságokat köztünk énekelne,
    Dolgaink közt azzal újsagot szerzene.

5. Apolló ha lantját sok nótákra verte,
    Orpheus énekit szépen helyheztette,
    Szentmártoni is ezt lám mind megmívelte,
    Lantjának énekit hogy ha ki ismerte.

6. Amaz erkölcstelen Tékozló Fiúnak,
    Azki példa lehet mostani Iffjaknak,
    Atyák is kik ónák kedvét rossz fiaknak,
    Innét mely szép példát vegyenek magoknak,

 7. Szentmártoni János ezt éneklő lantján,
    Okoson formálta értelmes Rythmusán,
    Mellyet nem éneklett senki illyen formán,
    Miként Szentmártoni ez Poésis útján.

 8. Viszont mindenektől mire becsültetik,
    Amaz fekete vas semminek tartatik,
    Mert az cigánok is lám mind azt pengetik,
    Fertőben az sárban forog, s nem kiméllik.

 9. De János Poétát olvastod-é erről?
    Arany és drágakő hozatik messzünről.
    Bővölködjél azzal, de légy el vas nélkül,
    Nyomorultan élnél világban anélkül.

10. Azért az vas hasznát szép magyar versekben,
    Szentmártoni írta Poésis énekben,
    Magyarok közé jött tőlle mesterségben,
    Melly sokáig fennáll jó emlékezetben.

11. Sőt az fejünk felett fénlő szép egekhez,
    Ez életben ki jár legközelb Istenhez,
    S ez halandó testben mennyei felséghez,
    Kimégyen közelebb fel az fellegekhez.

12. Ez János Poéta megtanít ezekre,
    Hogy ha rátalálnál egy szép énekére,
    Azkit ő ajánlott az ácsok nevére,
    Hogy mikor felhágnak tornyok tetejére,

13. Akkor az Istenhez legközelb ők járnak,
    Nálunknál fellyebben olykor fenn forganak,
    Felhők között néha ott fúrnak-faragnak,
    Istenhez nálunknál közelebb felhágnak.

14. Viszont ezen ácsok nagy tudománt bírnak,
    Xerxest is erővel néha elhaladnak,
    Mikor nagy vizeket gáttal szorongatnak,
    Szokott folyásabol másfelé fordítnak.

15. Mert az Hellespontust Xerxes meg nem bírta,
    Pálcával, bakóval noha kalodázta,
    Ács, molnár az Dunát de megholdoltatta,
    Egy gáttal mikoron másfelé csaptatta.

16. Illyen tragoediát kivánnál-é tudni?
    Ez János Poétát ne szánd megszerzeni,
    Hogyha nem restelled verseit olvasni,
    Kész ezekről néked újságot mutatni.

17. Mind ezeken kívül az szép vadászatot,
    Valakik szeretik ezt az mulatságot,
    Szentmártoni hagyott erről is újságot,
    Mellyel sok úrfinak szerzett vidámságot.

18. Sok bűnnel megterhelt emberi nemzetnek,
    Az Isten irgalma mely szükség mindennek,
    Lábaihoz azért az Idvözítőnek,
    Valaki borulhat az édes mesternek.

19. Mária Magdolna példáját követvén,
    Sok terhes bűnétől semmit nem rettegvén,
    Bocsánatot nyerhet üdvözitönk térdén,
    Bár világ bűnével légyen megterhelvén.

20. Illy Proplastes autort verssel énekelni,
    Szentírásból erről históriát írni,
    Magyarok között most kit tudnál ismerni?
    Ezt is Szentmártom meg tudta mívelni.

21. Erről is szép példát ez János Poéta,
    Ékes lantján verset néked irva hadta,
    Mária Magdolna dolgát így formálta,
    História módon ékesen kiírta.

22. Ezeken kívül is urak haláliról,
    Az üdőnek köztünk sok változásiról,
    Mennyi sok szép irást hagyott sok dolgokról,
    Hogy annyi most nem költ magyari pennától.

23. Éneklö Musáit mind öszvehordani,
    Egyenként nem győzöm most előszámlálni,
    Tallért vagy aranyat ne szánd néki küldni,
    Részeltet ezekben, meg tudja mutatni.

24. Immár utoljára, hogyha ki nem tudná,
    Avagy meggondolni csak nem is akarná,
    Az só nemes ízit semminek tartaná,
    Ez János Poétát ím itt megláthatná.

25. Esztendők forgási tíznél többek múltak,
    Három tisztem alatt hogy sok sót kivágtak,
    Tordán és Kolozson, Széken töllem hordtak,
    De ennyi hasznai töllem rejtve voltak.

26. Az só nemes ízit innét megérthetni,
    Aznélkül az magyar rosszul tudna élni,
    Legjobb ízit penig ha akarnád tudni,
    Az Fiscus tárháza meg tudná mondani.

27. Az Olvasó azért János Poétatul,
    Fogadja jókedvvel, vegye mulatságul,
    Isten is éltesse, hogy mást is újságul,
    Ez után is írjon, s olvassuk országul.

A Michaele Thuri, nunc Camerario Colosien.

 

LAVDES SALIS

Quas Generoso Domino, MICHAELI THURI de Thorda, Camerario
Fodinarum Colosiensium fidelissimo dat dedicatque autor
Johannes B. Szent Martoni, anno, 1645. die 8. Decembris.

 

1. Az én ekém penna, papírosson szántok,
    Ha ki töllem mit vár abból azmit tudok,
    Én arra termettem, csak örömest adok,
    Azért halljátok meg, egy éneket mondok:

 2. Én az vasat régen erőssen dicsirtem,
    Noha vasat soha egy íznit sem öttem,
    só nélkül peniglen csak egy nap sem löttem,
    Szép emlekezetit most előmben vöttem.

 3. Tizenkét esztendő elforgott azolta,
    Hogy az kolozsi sót inyem megkóstolta,
    Jó hírit megirni akartam gyakorta,
    Hol bú, hol betegség velem elhagyatta.

 4. Most penig hogy egy kis egészségem fordult,
    Az békesség hirrel szivem is megvidult,
    Az jó sónak ízi nyelvemen megmozdult,
    Papírosson téntám, pennám is megindult.

 5. Illyen rendben azért az jó sót állatom:
    Dicsiretes hasznát elösször megirom.
    Mely gondal vágják ki az után meg mondom,
    Mind az által mely bö végre meg mutatom.

 6. De az jó són értem az erdélyi szép sót,
    Messze országokra jó hírrel búdosót,
    Avagy ha lelhetni világban hasonlót,
    Termést, nem csinálmánt, erősset, állandót.

 7. Valamikor ennek mássát találhatjuk,
    Én nem irigykedem, bár jó sónok mondjuk,
    Az só titulussat éppen reá adjuk,
    Ha meg érdemlette, bátor rajta hagyjuk.

 8. De az mely sót tenger habjából csinálnak,
    Avagy főzött földből kiszűrnek s megoltnak,
    Nem mondhatom én azt illyen kedves sónak,
    Mint az mellyet nállunk az aknából vágnak.

 9. Oly nagy dicsireti vagyon az jó sónak,
    Hogy az ábrázatja az jó tanítónak,
    Bizonyság bötűje Evangéliumnak,
    Azmint beszédéből érthetjük az Urnak.

10. Szent üdvözítőnknek áldot szép szovai,
    Hogy az Apostolok az földnek sóvai,
    Az tanitó rendnek nyilván az jovai,
    Hasonlatosok, mint az sónak hasznai,

11. Mert minden éteknek, mint az só az ízi,
    Mind az egész kösség az tanítót nézi,
    Ha jó példát mutat, azmit mond, elhiszi,
    Külömben azmit hall, csak haza sem viszi.

 12. Szent Pál Apostol is arra tanit minket,
    Hogy sóval meghintsük az mi beszédinket,
    Melyben az szent jámbor arra int bennünket.
    Hogy az szollásban is megtartsuk ízünket.

 13. Régen ha az kútnak forrása megveszett,
    Hogy az italából halál következett,
    Megjavult, ha jámbor abban sót vethetett,
    Szent Eliseus is, nám, úgy cselekedett.

 14. Zoroastres felöl Plinius azt irta,
    Hogy az nagy pusztákat azmig általjárta,
    Húsz esztendők alatt az sós sajtot rágta,
    Nem betegeskedett, nem kenték gyakorta.

 15. Nem sok ország vonszon ebben velem visszát,
    Őröljenek búzát, akármely szép tisztát,
    Igen fejér lisztből dagasszanak tésztát,
    Hogy jó kenyér légyen, annak az só ízt ád.

 16. Ha sóhoz szokott nép megyen Rácországban,
    Akármely sótalan idegen városban,
    Csömör miatt száll bé sellye szobájában,
    Vagy sárga betegen tér meg hazájában.

 17. Só nélkül nem tudnak tartani étkekkel,
    Hanem ha kínálnak leves gyümölcsökkel,
    Eperjjel, szederjjel, cseresznyével, meggyel,
    Szilvával, baraszkkal, muskotály körtvéllyel.

 18. Az éhezett deák meg nem válogatja,
    Az maradék étket kedvest mártogatja,
    De az sótlan kását csak megtapogatja,
    Ha meg nem sózhatja, fazakában hagyja.

 19. Keress egy tyukmonyat, süsd meg bár temagad,
    De ha meg nem sózod, az torkodon akad,
    Meg ne betegedjél, az sót meg ne tagadd,
    Mert félek, hogy gyomrod erőssen megdagad.

 20. Minden céhesek közt vagyon mesterremek,
    Mellyel bizonyitják, hogy míves emberek,
    De az szakácsoknak az igaz remekjek:
    Ne legyen igen sós, se sótalan étkek.

21. Görlicét, galambot, fogolymadárt, pávát,
    Túzokot, verebet, füret, harist, puykát,
    Tyúkot, ludat, récét, szántóka madárkát,
    Császárit, fajdtyúkot, sordélt, kappant, szárcsát,

22. Kophalat, pisztrángot, pozsárt, habarnicát,
    Fejérhalat, süllőt, kövihalat, harcsát,
    Zsemlinget, mennyhalat, heringet, galocát,
    Compót, retykét, kárászt, márnát, csukát, vizát,

23. Meghízlalt sertésnek kellemetes húsát,
    Berbécseket, borjút, juhoknak báránnyát,
    Az fejős marháknak jó tejét, szép vaját,
    Szarvast, őzet, nyulat, ökörhúsnak tagját,

24. Salátát, ugorkát, petrezselymet, répát,
    Borsót, lencsét, kását, mindenféle hagymát,
    Szép fejeskáposztát, borkövet, rizskását,
    Narancsot, kapornyát, murkot, tormát, almát,

25. Ecetet, nádmézet, confrejtet,mondolát,
    Az jó sáfránytermő Bajnócnak határát,
    Szekfűnek, gyömbérnek minden gazdagságát;
    Add szakácsnak borsos szerecsen országát.

26. Vedd el az sót tölle, s el ejti az kalánt,
    Só nélkül jó étket egy szakács sem csinált,
    Sótalan étekkel ha mely gazda kénált,
    Ott az vendég másszor igen kedvetlen hált.

27. Az sónak nagy hasznát az gyermek is érti,
    Mert ha kezét avagy lábait megsejti,
    Sós kenyérbelet kér, azzal békötteti,
    Annak az fájdalmát gyorson elfelejti.

28. Az fő Astrologus megcsalatkozhatik,
    Az Kalendárium mert ha olvastatik,
    Tiszta napot igír, s nagy esső érkezik,
    Néha sok essőt mond, s mind estig nap fénlik.

29. Köss fel egy darab sót egyik gerendádra,
    Vízzel kezd csepegni nedves idő tájra,
    De mikor az idő megfordít szárazra,
    Egy csepp víz is akkor nem ragad az sóra.

30. Az egyes vadász is nagy hasznát veheti,
    Mert mikor az szarvast meg nem kerülheti,
    Szénabuglya mellé az sót helyhezteti, ,
    Rámegyen az szarvas, könnyen meglőheti.

31. Nagy Duna vizében sok szép halat fognak,
    Nékünk csak abban jut azkit jól megsóznak,
    Mert ha tököt, vizát sótalanul hadnak,
    Szatócsok számára csak otthon sorvadnak.

32. Hasznos az feredés az emberi testnek,
    Nagy könnyebséget hoz szegény betegeknek,
    Azért vagyon híre Gyógi feredőnek,
    Nagy emlékezeti az váradi víznek.

33. Elhagyott aknáknak vizeit tekintsed,
    Menj belé nagy bátran, bár ki se merítsed,
    Dolgok tudásában ott lészen új kincsed,
    Nem mégy alá benne, bizonnyal elhiggyed.

34. Soha ne üss abban bár semmi habocskát,
    Csak az fejed alá tégy egy fűrész deszkát,
    Szivedben peniglen végy bátorságocskát,
    Hanyottá feküvén kaphatsz egy álmocskát.

35. Aknák sós vizében én sokat feredtem,
    Megsorlott cérnára egy patkót kötöttem,
    Az víz fenekére aláeresztettem,
    Százharminc singni volt, azhol én megmértem.

36. Illyen mélység hátán úszás nélkül járni,
    Sem hajót sem hidat rajta nem csinálni,
    Nem kicsin dolog ám erről gondolkodni,
    Haszna felöl penig ezt tudom mondani:

37. Erős hideglelés forgott egykor rajtam,
    Az Dorgó aknára csak alig ballagtam,
    Sok feredés után hogy hazajutottam,
    Ételt-italt fogván mindjárt meggyógyultam.

38. Sok nyavalyák ellen hasznosnak találják,
    Az köszvényes lábat hév sóval párolják,
    Erőss lovak, juhok, igavonó marhák,
    Zöld pázsitot évén az sót ugyan marják.

39. Egy nyelvvel az sónak hasznát kimondani,
    Világ négy szegiről öszveszedegetni,
    Mind egy árnyék alá nem lehet hordani,
    Azért az első részt ebben fogom hadni.

 

Secunda pars

40. Mivel penig az só dicsirettel hasznos,
    Az földből kivágni őtet igen bajos,
    Noha elég vagyon, de az helye titkos,
    Vélle bajlakodni félelmes, halálos.

41. Az mély földben az só, mint az havas, úgy nőtt,
    Néhul igen lement az Nap fénye előtt,
    Néhul öt singnire mi szemeink előtt,
    Sok helt közelyebb is az földszín felé jött.

42. De azért azmig ő az föld határa jut,
    Az szegény sóvágó utánna sokszor fut,
    Az próbalyuk igen veszedelmes mély kút,
    Kik ássák, halálok sokszor eszekbe jut.

43. Néha nagy darab föld az szoros ásásból,
    Zúgva szakad alá az lyuk oldalából,
    Vért ont az mívesnek megfáradt tagjából,
    Bádgyadva vonszák ki kötélen az lyukból.

44. Söt állandó aknát nem mindjárt találnak,
    Sokat az víz miatt kételen elhadnak,
    Vajki sok költsége vagyon az aknának,
    Azmig derekason belölök sót vágnak.

45. Igen sok szolga kell penig őmelléje,
    Az bölcs elme közel ballagjon feléje,
    Az sóvágónak is légyen jó ereje,
    Igen nehéz az só, bajos emelnie.

46. Az szép deákság is szolgál az aknáknak,
    Deákul kell tudni az Kamora Ispánnak,
    Számot az maglások nem is adhatnának,
    Deáktalanoknak ha találtatnának.

47. Az jó kötélgyártok és az gyertyamártók,
    Az jó hámcsinálók, az zsendelyfaragók,
    Fejszével, fúróval, nagy bárddal az ácsok,
    Aknáknak szolgálnak az erős kovácsok.

48. Az jeles sóvágok egész társasággal,
    Aknáknak szolgálnak erőss fáradsággal,
    Ugyan megküzdenek az nagy kemény sóval,
    Sokszor munkájok is elegy koporsóval.

49. Mert némely sóvagó az aknában talált
    Igen véletlenül rettenetes halált,
    Kit az le esett só mikor agyon talált,
    Egy szempillantásban ez világtól megvált.

50. Az lajtoráról is némellyek leesnek,
    Az nagy mélség miatt mert megijedkeznek,
    Az mozgó lajtorán avagy elszédülnek,
    Szörnyű halálokkal az aknában dőlnek.

51. Mikor ezerötszázhatvanhatban írtak,
    Koloson egy aknát még akkor csináltak,
    Az üdőtől fogván abból mind sót vágtak,
    Gondold meg, azólta mely mélységet vájtak.

52. Azmint én értettem, ötvenkét ölnire,
    Ennek az mélysége béhatott az földbe,
    Csak belé nézni is illyen mély verembe,
    Nagy pozsdulást szerez az ember szivébe.

53. Azt merem mondani bátorsággal s nyilván,
    Találnék oly embert az vármegye táján,
    Hogy száz ház jobbágyért a szerencse szárnyán,
    Aknába nem menne az mozgó lajtorján.

54. Az sóvágo penig éjjel is lemégyen,
    Az ő fejtállyának hogy héja ne légyen,
    Hogy az fizetésre mikor elémégyen,
    Kalodázás nélkül bériben felvegyen.

55. Nincs illyen nagy dolog hegyben az kapálás,
    Az nyári kaszálás, sem szénatakarás,
    Aratás, sem csíplés, sem az búzaszórás,
    Minden dolgozásnál nagyobb az sóvágás.

56. Még is ennél soha olcsóbbat nem vesznek,
    Probálják meg azkik mennyegzőt szereznek,
    Kilenc pénz ára só húsz asztal vendégnek,
    Igaz elég lészen, kit fel sem főzhetnek.

57. Tiz pénz ára jó bort két megsült tyukmonyra,
    Könnyen felvehetni az szomjú gyomorra,
    Tiz pénz ára jó sót (vigyék bár próbára)
    Nem sózhatni mind fel tizezer tyukmonyra.

58. Ha penig most nekem valaki így szólna:
    Ím hallom, az sónak hogy vagyon sok haszna,
    Igen bajos penig vágásra az akna,
    Olcsósaga tehát az sónak hogy volna?

59. Halld meg, az kérdésre illyen az felelet:
    Minden országokat Isten bővösíthet,
    Gazdag tárházából mind ez világ élhet,
    Onnat nemzetünk is az sóban meríthet.

60. Némely országokat bővösített borssal,
    Velencét citrummal, pomagránátokkal,
    Angliának földét kies rozmarinttal,
    Transylvániát is megáldotta sóval.

61. Szép dicsiretiröl ez nemes Erdélynek,
    Musáim bővebben énekelhetnének,
    Mert nyilván ez társa Chanaam földének,
    De mostan szemeim csak az sóra néznek.

62. Jóllehet Cyrene földén sok sót írnak,
    Ugy, hogy kunnyócskákat az sóból csinálnak,
    Itt nállunk tornyokat sóból rakhatnának,
    De puszta titulus nem kell mi hazánknak.

63. Erdélynek állását ha considerálom,
    Az jó sónak érit magamban számlálom,
    Oly igen gazdagnak ez földet találom,
    Nagy részre ez ország són fekszik, azt mondom.

64. Sok helyen találni Erdélynek határán,
    Igen bővön termett Kolozson és Tordán;
    Sok vagyon Désen is, Széken és Vízaknán,
    Görgény vára mellet s Parajdon, Sófalván.

65. Ne csodálja tehát ezt az emberi szű,
    Hogy sok haszna vagyon, gond vágni s mégis bű,
    Mert azmellyik áldás reánk Istentől jú,
    Oly sok, mint tavasszal az sűrűn jött zöld fű.

66. Ez országnak penig kegyes Fejedelmi,
    Nem akarják árát az sónak nevelni,
    Hogyha mely nemzetség ebben akar venni,
    Kevés pénzzel sok sót tudjon hazavinni.

67. Derék sokadalmot járj meg ez országon,
    Sohul egy vég abát nem vészsz egy Talléron,
    Öt, hat kősót penig az gazdag Portuson,
    Válogatva adnak annyi számú áron.

68. Egy Tallér ára só nagy tereh hat rácnak,
    Kiket az hajóban ugyan nyegve raknak,
    Mellyet értetlenül ha drágának mondnak,
    Azokat mondhatni háládatlanoknak.

69. Mennyi az, Patikában mit vész egy Talléron?
    Egy kis purgatiót adnak egy aranyon,
    Batkányit sem használ néha az gyomrodon,
    Az Patikárius mosolyog kínodon.

70. De mikor az sónak: mennek gyükerére,
    Hol nem hordják pénzért az Maros szélire,
    Tizennyolc sót adnak akkor egy grécire,
    Az bogaricáknak, öreg szekerekre.

71. Hát ha szeme akad millyén vagy forgács són,
    Hamar hozzájuthat igen könnyen s olcsón,
    Az szegény lovaknak egy kis zabot nyújtson,
    Hat poturán akár egy szekérrel váltson.

72. Hat Kamoraispán vagyon ez országban,
    Kik mind éjjel-nappal vágatnak az sóban,
    Hogy elterjedhessen széllyel ez világban,
    Szomszéd országoknak had jusson az sóban.

73. Az kegyes Istennek nagy irgalmassága,
    Az Fejedelmeknek kegyelmes jósága,
    Az tisztviselőknek szorgalmatossága,
    Hogy senkinek az só itt ne legyen drága.

74. Holott azért érted az sónak nagy hasznát,
    Sullyosnak, bajosnak tudhadd is az aknát,
    Az teremtő Úrnak, ki bőséggel sót ád,
    Háladással nevét dicsírje szived, szád.

75. Az sónak hasznáról mikor gondolkodtam,
    Ezerhatszáz felett negyvenötben irtam,
    Karácson hovában végérejutottam,
    Vedd jó nevén töllem, Thuri Mihály uram.

 

Forrása: RMKT XVII, 4., kiad. Varga Imre, 213. sz. Az 1647-es lőcsei kiadás (RMNy 796) alapján.
A kiadás tartalmazza az Ácsmesterek dicséretét is. A kiadvány elején Thuri Mihály üdvözlőversnek álcázott reklámverse, melyben Szentmártoni korábbi munkáit is felsorolja.
Lásd: Szilasi László: Két(szer két) magyar fő-poéta