Huszonhatodik ének

Ugyanazon notára

Egy kietlenben minap jártomban,
Menék egy hegyre, mert valék nagy búban,
S vigyázok széjjel gondolatomban,
Hallék szózatot egy völgyre azonban.

Csak níha-níha az völgy megzöndül,
Kitűl az föld is, tetszik, hogy megrendül,
Nem tudám mire vélnöm egyedül,
Hajam is, tetszik ugyan, borzadoz föl.

Odébb de menék, s hát ott egy dánvad
El níha-níha oly nagyokat révad,
Azért az erdő olyakat hangad,
S az földön fekszik, sohova nem halad.

S jobban tekéntém: hát egy nagy csapda
Szegény lábait erősen megkapta,
S ugyan régulta hogy fogva tartja,
Verteng, verődik, mint csak az, az kínja.

Szintén elbágyadt, s magát elhatta,
Széles szarvait az földre hajtotta,
Ugyan megesék az szívem rajta,
Keserves panaszt s hallám, hogy így nyújta:

"Oh, ím, mint veszek, és mire juték,
Mert én örömöm nagy búban változék,
Boldog szerencsém tűlem távozék,
Fejem fogságban s nagy kínban érkezek.

Mert ha gondolom, mint szép földemben
Legelek vala, gyönyörű mezőkben,
S kedves társammal gyakran örömben,
Én nyugszom vala szép zöld fák enyhében.

S hol ő ölemben, s hol én ölében,
Szép hüssön aluván, valánk szerelemben,
S jó barátimnak es úgy kedvekben,
Ah, s ím, mint járék az nagy kietlenben.

Íme, most vagyok halálnak fia,
Mert nem könnyebül rabságom nagy kínja,
És elfeledett sok atyámfia,
Nincs, ki gondomat énnekem forogja.

De kiváltképpen kesergésimet
Ez szomorétja, kínvallott fejemet,
Hogy az én társom nagy szerelmemet,
Elfelejtette véle jótettömet.

S egy céduláját ő szerelmében
Nékem nem írja, az ő hűségében,
Kivel szívemet ez gyötrelmemben,
Ő vigasztalna keserőségimben.

Azvagy netalán ily nagy esetem
Meg nem értette, szerencsétlenségem,
Mert hűségében nem kételkedem,
Hogy vérével is megváltná életem.

Azért, oh, Isten, mondd, én oltalmam,
Csak te vagy nékem az én bizodalmam,
Tereád azért bíztam én magam,
Az farkasoktúl ne hagyj elszaggattassam."

S ezközt azonban, látom, röpüle
Oda egy halló, s egy tőkére üle,
Más egy róka is odakerüle,
Várják: az vadnak halála ha lenne.

Mivel én azért le nem szállhatok,
S az kőszikláktúl oda nem mehetek,
Az szegény vaddal több jót nem tehetek,
De más két vadat tőle <elkergeték> hajigálék.

Ezt, azki írá gondolatjában,
Wathaynénak küldé ajándékban,
Kéri: fejtse meg okosságában,
Írja válaszát egy kis cédulában.

Finis
Sapientibus sat

Forrás: facsimile
Sapientibus sat = a bölcsnek ennyi elég.