Huszonhetedik ének

Notája: Bánat, keserűség

Bánat- s nyomorgásra, vettetett sok búra, ah, szerencsétlen fejem,
Széjjel hurcolásra s csencseres pórázra juta az én igyem;
Vajjon nem volna-e jobb, ha elfogyna-e inkább szegény éltem?

Oh, gonosz szerencse, csavargó szömélyke, hova tűlem távozál?
Holott majd Erdélyig, tengertűi Budáig keresélek, s nem valál;
Érted hol fejemet, nem szánván éltemet, csaknem veszté az halál.

De sőt hogy-hogy mondjak, s kinek panaszoljak, ha mikor születtem volt
Nem szerelmes Venus, de rossz Mercurius csillag alatt lettem volt,
S azért senki is, egy atyámfia is, én jóakaróm nem volt.

Íme, oka hát az, ki nem tetszik igaz, vélem senki jóltevő
Nincs, maga, lám, sírok, könyörgök, s ki írok, de választ sincs ki küldő,
Kiért, ím, ismegent az tengerhöz megent leszek viszontküldendő.

Elfogyok, mert vagyok nyomorult, és nagy sok bú érten ér fejemre,
Mert hol reménylenék, s jó szerencsét várnék, ott bánat száll szívemre,
Ki miatt már félek, s irtózván rettegek, hogy vitetem kétségre.

De kérlek, Istenöm, hogy ne hagyj elvesznöm, segéld meg már igyemet,
Mert, lám, te hatalmid és te szent ujjaid formáldnak engömet,
Én anyám méhében s világban éltemet te neveléd testemet.

Földi gyámolban én, tudod, hogy soha én nem bíztam; s életemet
Vajjon s elveszthedd-e, az földhöz verhedd-e mégis szegény fejemet?
Hol szívem is látod, s könyörgésim hallod, hát bár ítéld igyemet.

Tűled mert rettegek, s haragodtúl félek, melyet most is szenvedek,
Mert lángas csapásid, sok erős próbáid rajtam nem enyhéthettek,
Kinek, no, jóllehet, hamar vége lehet, fölségedben úgy hiszek.

És tudom aztot is: ellenségimnek is szándékokat te bírod,
S mindjárt oda hajtod, azhova akarod, mert ők is te hordozod;
S én rabságomnak is kötelit, búmnak is, csak te széjjelvondozod.

Azért kérlek, ne hagyj, s elveszésre ne adj, szent fiadért sőt szánj meg,
Az sok nyomorgásbúl, végy ki már rabságbúl, és szabadságval láss meg,
És ily panaszimért s bolond írásimért, kérlek, jobban ne verj meg.

Budárul másodízben való Nándorfejérvárban hozattatásomkort írám,
és ez kis éneket szerzem az úton
Finis in Nandoralba 3. Ianuarii a. 1606.
Franciscus Wathay mp.

Forrás: facsimile