[Gyötrelme lölkömnek...]

Gyötrelme lölkömnek, siralma szömömnek, íme, újobb érkezék,
Szívem gondolati, átkozott ösztöni mert kedvem meg elűzék,
Kik sebes tűzképpen sújtalnak, lángképpen, hogy ne élnék, azt szerzék.

Orvosságot, melyről mit lölhessek kirűl többet veszett fejemnek?
Hanem hogy óhajtva, könyörgésöm sírva, mennyben az nagy fölségnek,
Szép labbó fölyhők közt s levegőegek közt így nyújtsam az Istennek.

Oh, seregek Ura, császárok császára, mire ígyen hagyál el?
(S bézárlván kapudat), az te szent orcádat fordétád előlem el,
Nagy sok óhajtásra, s adál nyavalyákra, és örömöm vevéd el.

Igaz magam mondom, s mindenek közt vallom, hogy ellened vétköztem,
Fölségös nevedet, szent istenségedet, mint kellött, nem tiszteltem,
Kiért méltóképpen az büntetést éppen s haragod érdemlettem.

De bánom, siratom, s óhajtván zokogom utálatosságimat,
Földre leborulván, magam megalázván, szégyenlöm rútságimat;
Azért, én Istenöm, bocsásd meg én bűnöm, könnyebbétsd fájdalmimat.

Uram, mert de inkább szent fiadat nyilván nem értünk bocsátád-e?
S mi ábrázatunkban, atyafiságonkban értünk öltöztetéd-e?
Hogy minket megtartson, kárhozatot rontson, az végre eresztéd-e?

S hát holott ez így van, hogy fiad által van nálad én fiúságom,
Fordulj irgalomra, tekéntvén Krisztusra, s vedd hozzád óhajtásom;
Kérlek én, szent Atyám, nyújts jókedvet hozzám, s távoztasd már rabságom.

Mert bizonnyal tudom, hogy nincsen, azt vallom, egy elfeledett is,
Sem soha előled megtérőt tetűled el nem vetsz, ha bűnös is,
Holott fogadásid és szent esküvésid így voltak régenten is.

Azvagy, Uram, ha az, szent akaratod az, csak gyötörj ez világon,
Mesd el életemnek fonalát, időmnek, ne kínlódjam inkábbon,
És Szentlölköd adván, végig bennem tartván, segélj végső órámon.

Hogy mikor az Krisztus, eljün az szép Jézus az Jozafát völgyére,
Roppant seregvel, trombitazöngéssel majdan az ítéletre,
Akkor Megváltómnak, nézhessek Uramnak ott vígan szent szűnére.

S néked be, engömet, mutassa lölkömet, mint szerelmes atyjának,
Hol szent neved áldjam, s örökké nyugodjam keblében Ábrahámnak,
S így ez rossz világnak, sok gondolatoknak, legyen vége kínomnak.

Finis 3. Martii
Mikoron az Szekszárdi Ali bég felöl oly hírem jött vala,
hogy nem akarná értem adni római császár öccse, Mátyás herceg,
akkorbeli bánatomrúl írtam vala ezt Nandorfejérvárban, az Ali bég házában, 1606.

Forrás: facsimile