Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Amade Antal |  

Mint páva jártam…

 

Mint páva jártam, nótán táncoltam,
Mikor akartam, akkor vigadtam,
Bízvást sétáltam; ha megfáradtam,
Szűz ágyocskámban bátron nyugodtam.

Trádor, tradozány, mint szép szivárvány,
Fímlett, tündöklött, szemben ütközött,
Gyöngy tűzte nyakam, kláris ajakam,
Násfák mellemen, kövek fejemen.

Drága gyémántok, ónix rubintok,
Ragyagtak rajtam zöldes smoragdok,
Perec karomon, gyűrűk ujjomon,
Partir sufollyát puha ágyomon.

Csak válogattam, kopott, nem bántam,
Atyámhoz jártam, anyámtúl vártam,
Kíszre virrodtam, jól is nyugodtam,
Ifjakrúl olykor s olykor álmodtam.

Magam is ékes és tekéntetes,
Nemes, nemzetes, friss, köllemetes;
Hírem, nevemet, viselésimet,
Vármegyík tudták gyengeségemet.

Mellyem dagadott, olykor apadott,
Fehérsígível ifjat holdított,
Szemem ragyagott, ajkam mosolygott,
Vidámon játszott, sőt kívánságot.

Oh, mely nagy szépsíg az íly szűzessíg,
Nem is kevílysíg, sem magahittsíg,
Bizony boldogság, ha állandóság,
De romlandóság, állhotatlanság.

De jaj! hova lett? engem mivé tett!
Egy órácskában tűlem elesett!
Egy kis jó ízírt, gyönyörűsígírt
Ippen örökre tűlem elveszett.

Hozzád, Domokos, mentem nem okos,
Gondoltam, tudós, avagy lísz módos,
Látom, somfánál nyőltél parasztnak,
Botos juhásznál csákós kanásznak.

Cserepes bőröd, fekete ördög,
Mint medvekölyök, melleden szőrök,
Már ki szeretne, s ki kedvellene,
Nyertes a’ lenne, ki kerülhetne.

Jársz, mint jó őrlött, azt mondják Győrött:
Jól tudod, Isten akkor mennydörgött,
Hogy szűzessígem, drága szépsígem,
Megszakasztottad kis szeplősígem.

El nem válhatom, bizony jól tudom,
Gyönge testemet jobbaknak adom,
Nincs gyönyörűsíg veled, csak ínsíg,
Tebenned holtig nincsen remínsíg.

Most van az üdő, kíszen az tüdő,
Várja az meddő, no, mondd: jüvendő;
Megsült, hát mesd el, gyümölcsit szedd el.
Fogadd szíveddel, vegyed jó kedvvel.

 

Forrás: Várkonyi Báró Amade Antal Versei, kiad. Gálos Rezső, Bp., MTA, 1937, Világi költemények 16. sz.