Mindnyájon jól tudjuk…

Mindnyájon jól tudjuk, szerelem sérelem:
Van a szerelemben bú, gond, veszedelem,
        Szívfájás, dobogás, szüntelen gyütrelem;
        Egyaránt sebesít, nincs annál kegyelem.

Mint járt vitéz Páris ékes Helénával,
Actaeon is miképp nyilas Diannával,
        Egész Görögország szép Iraeneával,
        Egy igaz szerető kegyes Gizmundával.

Páris ugyan elhált ékes Helénával,
De megadás árát Troja városával
        Actaeon szíve is Dianna nyilával,
        Utoljára tévő ebek praedájával.

Szerelem sérelem, az nyilvánvalóság,
Cupidónak tiszti igazán méltóság,
        Be van kötve szemi, nincs annál igazság,
        Kit akar, sebesít, bézony hatalmasság.

A régi poéták sokrul emlíkaztek,
Nymphákrul, Musákrul verseket szerzettek,
        Pegazus szárnyain hozzájok röbdöztek,
        De fáradtságokért jutalmat is vettek

Régiek tanácsa nem köll, se szerelme,
Föltalálja mindazt a mostani elme,
        Állandó volt ugyan azoknak szerelme,
        Éltek halálhoz volt kapcsolva, s kegyelme.

Vannak, most is vannak, szebbnél szebbek vannak,
Politiát bőven, térdhajtásot tudnak,
        Szerelem mílyíre nehezen fakadnak,
        Apró csókocskákkal tuvább halogatnak.

Bizony vannak szebbek rígi Helenánál,
Amaz híres, neves, szép Iraeneánál,
        Ravaszabbak ezek az áspiskígyónál,
        Hamarább mardoznak meg baziliskusnál.

Hódulnak is, nem is, akarják is, nem is,
Ígírnek is, nem is, adnak is jól, nem is,
        Fogadnak is, nem is, játszódnak is, nem is,
        Biztatnak is, nem is, állhatatlanok is.

Ne víld, hogy íretted most halált szenvedjen,
Ne víld, a szerelem hogy jutalmat végyen,
        Már most kísz aranyat hogy markában tegyen,
        Hozzájut, bár Markalf ábrázotban legyen.

Forrás: Várkonyi Báró Amade Antal Versei, kiad. Gálos Rezső, Bp., MTA, 1937, Világi költemények, 8. sz.
Amade saját kezű kézirata alapján.