Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Beniczky Péter |  

Hogy az Isten egyedül  maga veri az hadakat és nem emberi erő által

  Seregek hadnagya
S vitézek strázsáj a,
Ki lakol az egekben,
  Onnét intesz, rendelsz
És karodon viselsz,
Mert Úr vagy magas mennyben:
  Áldod bátor szívvel,
Harchoz erős kézzel,
Ki harcol te nevedben.

  Mert egyedül Isten,
Ki vitézzé tészen:
Vehetsz erőt kezébűl!
  Nem jün ő fegyverrel,
De csak tekintettel
Parancsol az egekbűl,
  Nézi az szíveket,
És nem az erőket,
Nem vér hadat kézíjbúl.

  Méltó hát kegyelmét,
Kérned segedelmét
Ily hatalmas vezérnek:
  Kitűl áldást vehetsz,
És romlást is nyerhetsz,
Ha nem tetszel kedvének,
  Magasztal, kit akar:
Mást meg porba takar
Nagy ereje kezének.

  Ellenség gyors lovát
Látván, s éles kardját,
Ne rettegjed szívedben,
  Fene párduc bőrit,
Tigris s farkas szőrit
Bátran nézzed mezőben,
  „Allah” kiáltása,
Dob s trombita szava
Ne hasson füleidben.

  Álgyú ropogása,
Mint ég csattogása
Rettenthetne szívedben,
  Sok sűrű kópia
Kiterült zászlója
Háboríthat elmédben,
  A sok festett paizs,
Nyíl hegyes vasa is
Mit nem tüntet szemedben?

  Dávid parittyával,
Gedeon lámpással
Ellenségit meggyőzte,
  Az erős Sámson is
Csak szamárállal is
Filiszteust megverte,
  Sátorában Jahel
Siserát vasszeggel
Az földre leszegezte.

  Mert az Úr volt vélek,
S bátorodott szívek;
Nem bíztanak fegyverben,
  Mert hol Isten harcol,
Ott az pogány oszol,
Futnak s bújnak rejtekben,
  Vesznek azért gyakran,
Azkik bíznak bátran
Magányos erejekben.

  Most azért pajzsodat
Tisztítsd, s páncélodat
Keresd fel az ágy alól,
  Élesítsd kardodat,
S hízlaljad lovadat,
Fogd ki az eke mellől,
  Ne bízd magad másra,
Hogy ne jüjj romlásra,
Hanem magad menj elöl.

   Buzduljon fel véred,
 Terjeszd régi híred,
 Meg ne rettenj pogánytul,
   Te éles tőrödet
 S kemény fegyveredet
 Hizlaljad török vértül:
   Áldozzad rút vérét,
 Nyisd fel dögös erét,
 Hogy légy áldott az Úrtul.

   Hazánk rontására
 S népünk rablására
 Hogy az pogány készülne,
   Régi vitézeknek,
 Szkítiai vérnek
 Írtam, meg ne rettenne,
   Hanem régi Márshoz
 S hadakozó társhoz
 Társul mellé sietne.


 

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 74. sz.
E Pázmány prédikáció ihlette vers párdarabja Eszterházy Pálnál: Az hadverés egyedöl Istentől van.