Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Beniczky Péter |  

Még is más azon töredelemmel könyörög

 

1. Jaj fülem csendülő,
Mint réz tárgy pendülő
S rettentő hírem jutott!
Szívemet rút féreg
Rágja mint a méreg,
Mely épségemben rontott,
A sok bűnvádolás,
Ez az lelki romlás
Minden jóktul megfosztott.

2. Ördögi kisztetés
S gonosz okkeresés
Miatt szintén bódultam,
Reménségem fogyott,
S kétségem rámomlott,
S árvaságra szorultam!
Mint víz jeges zajja,
Hogy partot szaggatja,
Én is ollyá jutottam.

3. Mint bagoly odúban,
Rejtezem kunnyóban,
Rettegek álomtul is,
Ha valami zördül,
Minden tagom pezsdül,
Félek árnyékomtul is,
Mint ha föld elnyelne,
S tenger habja verne,
Tébolyodom széltül is.

4. Gondolatom kever,
Mint egy habzó tenger,
Csak nyavalog életem,
Elmém komorodott,
S lelkem szomorodott,
Mert jól érzi elestem;
Rothatt fekélyekkel,
S feneötte sebbel
Rakva szívem és testem.

5. Lám, Uram, a pusztán,
Rézkígyó keresztfán
Sok beteget gyógyított,
A Mojses vesszeje,
Szentek térdkötője
Mennyi embert megtartott,
Soknak csak árnyékja,
Szenteidnek rongya
Sokat életre hozott.

6. Hát ki azt fundáltad,
S világot alkottad,
Mit nem cselekedhetel!
Holtakat élleszthetsz,
S elevent elveszthetsz,
Mély poklokra is vethesz,
Viszontag életre,
S mennyei örömre
Hozzád térőket vihetsz.

7. Te vagy az igaz út,
Csak te általad jut
Minden az boldogságra,
Intézd lépésimet,
Tudjam ösvenyedet,
Ne menjek az halálra;
Nálad nélkül semmi,
Minden indul veszni,
Eshetik kárhozatra.

8. De mit cselekedjem,
S kedved miként nyerjem,
S kedvedben mi ejthetne?
Szívemet lámpásul,
S véremet olajul
Égetném, ha lehetne;
Adnám szerelmedért,
S áldoznám vétkemért,
Csak kedved segétene!

9. Barmok áldozatja,
Azok füst illatja
Tudom nem kell tenéked,
Mert ha az kellene,
Böcsülne s tisztelne
Szívem azzal is téged,
Te ajándékidból,
S marhám javaiból
Tűzre raknám előtted.

10. Ez füstölgő csöpüt,
Mint gazdag méhköpüt
Bémutatnám jó kedvvel,
Tudom nézsz szándékra,
Nem az ajándékra,
Látod, ki van mi szívvel;
Mert hozzád esdőket
S kegyelemkéröket
Nem kergeted el tőled.

11. Ne nézd gyarlóságom;
Ím, látod szándékom,
Téged keresni indult,
Ne veszesd, ne büntesd,
Érdemem ne kergesd,
Lám, előtted leborult,
Széltül hányattatott,
S bűnnel rútíttatott,
Fejem, látod, rád szorult.

 

 

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 66. sz.