Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Beniczky Péter | Magyar példabeszédek  

Második része

A közönséges magyar példabeszédekrül

[1-80, 81-160, 161-250]

1.
Más dolgom nem lévén,
Henyélést kerülvén,
Fogtam ez Rithmusimhoz,
Nem is tanulásból
S elmemutatásból
Kezdettem e munkámhoz,
Hanem a természet,
Mennyire segített,
Úgy nyúltam írásimhoz.

2.
Világon állandó,
Nincsen maradandó
Semmi is javaiban:
Gyöngy olvad ecettül,
S Gyémánt hasad vértül,
Fényes Nap jut homályban,
Ah mint számlálhassak,
Jaj s miként mondhassak
Sok dolgot kis summában?

3.
Ez világ ideig,
Kedve nem tart fottig,
Gyakran visszaváltozik.
Tegnap vígan tartott,
Most már búra hajtott,
Estvélig mi történik.
Mert ő komor kedve,
Mord, mint fene Medve,
Csak reád agyarkodik.

4.
Az Isten szíveket
Megvizsgál veséket,
Lát minden gondolatot.
Tudja ki haragszik,
Ki böjtöl, s ki eszik,
Titkot néz s indulatot.
És ítél igazán,
Ha mit talál híján,
Mert ért minden szózatot.

5.
Az elme nem nyugszik,
Újságra vágyódik,
Futja világ határit,
Egeket meghatja,
S föld gyomrát megjárja,
Ússza Tenger Vizeit,
Nincsen oly forgószél,
Amely érhetné el
Ennek sebes nyomdokit.

6.
Ember azért fárad,
Nagy munkája árad,
Emlékezetet hagyjon.
De idő azt veszti,
S irigység temeti,
Még híre se maradjon.
Kié volt és lészen,
Kézrül kézre megyen,
S magát vereti agyon.

7.
Dolgodnak kezdeti,
S csendes eredeti
Légyen minden időben:
Mihez kezdesz pedig,
Abban te légy fottig
Állhatatos elmédben.
Mert ki lassan kullog,
Az nem sokat bolyog,
Epret szedhet mentében.

8.
Ne engedd nyelvednek,
Hogy járjon elmédnek
Előtte szabad kényén,
Gyakorta csácsogás,
S gondolatlan szólás,
Rostáltatik értelmén.
Bár mondj is igazat,
Betörik agyadat,
Nem szóltál másnak kedvén.

9.
Soha nagy titkodat,
S titkos szándékodat
Ne jelentsd meg senkinek.
Mihelyt kijelented,
Azonnal lekötöd
Szabadságát éltednek.
Lészesz annak rabja,
Ki titkodat tudja,
Kell szolgálnod kedvének.

10.
Hogy ha csendességben
Kívánsz, s békességben
Hajlékodban maradni,
Minden szó szelének,
És fondorló hírnek
Nem jó végére menni,
Mert kicsiny szikrából
Gerjed nagy láng abból,
Kit nem tudsz eloltani.

11.
Magad gondolatlan,
Avagy kínálatlan
Ne vágyj az első székre:
Eljön más, kit nem vélsz,
Mellette el nem férsz,
Szorulsz utolsó helyre:
És ne talán olykor,
Mint történik sokszor,
Ültetnek csak küszöbre.

12.
Job más rólad szóljon,
S téged magasztaljon,
Hogy nem a magad nyelve;
Minden botnak végén,
És nem a közepin
Szokott lenni a feje.
Napot nem felköltin,
Hanem enyészetin
Dicsérik énekelve.

13.
Gazdagságért senkit,
Ha nem méltó, másként
Ne dicsérj te méltatlan.
Mert kalmárt pénzéért,
S Vargát értékéért
Magasztalni szokatlan.
Hanem az Nemes vért,
Mely tisztességhez ért,
Dicsirhetni nógatlan.

14.
Embert erkölcséről,
Nem Nemzetségéről
Ismerjed jónak lenni.
Az bort sem színéért,
De kedves íziért
Szokták pénzen megvenni.
Lovat sem szőriért,
De gyors serénységért
Szoktak nagyra becsülni.

15.
A jó hír megmarad,
Messze földre árad,
Meg nem gátolja sövény:
Nem szenved szorulást,
Kíván szabadulást,
Mert hatható és kemény.
Napkeletrül repül,
S napnyugatra térül,
Mint a Tengeri örvény.

16.
Ki követ hajt égre,
S leesik fejére,
Nem jajgathatja sebét:
Mert ki szánt szándékkal,
S bolond akarattal
Járja a maga kényét,
Kárvallása nem kár,
Ne is sirassa bár,
Hogy megütötte körmét.

17.
Mások jovallását
És tanácsadását
Meg ne vessed azontúl.
Mert a magad esze
Esik gyakran messze
Az elrendelt dologtul.
Bolond is oly követ
Néha kútban vethet,
Ki nem vonatik soktul.

18.
Sok jó ló a hámban
Megszárad, s vonásban,
Mert nem tudják jó voltát:
Sok érdemes legény,
Hogy értéke szegény,
Fogja az eke szarvát.
Noha az tarsolybul,
Nem csak ezüst tálból
Szednek vajas pogácsát.

19.
Maga hazájában,
S nevelt kunyhójában
Egy proféta sem kedves:
Mert nagy embereknek,
S Nemes Nemzeteknek
Életek gyűlölséges:
Holtok után pedig
Óhajtják mind éltig,
Akkor lesz kellemetes.

20.
Tudomány olyan kincs,
Kinél semmi jobb nincs,
Tekintetes mint egy Mars,
Ifjak józansága,
S vének vigassága
Szükségedben igaz társ.
Gazdagnak ékesség,
Szegénynek segítség:
Mint jó aczélozott nyárs.

21.
Jó erkölcs s jó élet
Nagyobb hittel lehet
Szapora esküvésnél:
Mert gyakran esküdni,
És abban hibázni
Mivel jobb a szélvésznél.
De jócselekedet
Hitelez tégedet,
Jobb az elhányó hitnél.

22.
Könnyű mást inteni,
S vétekrül feddeni,
Keresni hozzá gáncsot:
De magát ismérni,
S nehéz vétkét tudni,
Nyakában ki vét láncot,
Mert ki-ki magárul,
Amit végez másrul,
Tart titokban tanácsot.

23.
Az jóért Tanácsnak,
S eltökélt szándéknak
Két ellensége vagyon.
Hirtelenség s harag,
Amely jót nem farag,
Inkább gonoszra vonszol.
De a szelíd erkölcs
Tanácsokban is bölcs,
Kiből terjed nagy haszon.

24.
Nehéz az időnek
Szokott menésének
Törvényt és módot szabni.
Idő bírád néked,
Mikor a szükséged
Kezd tanácsot kérdeni.
Mert ha vak a kockád,
Ottan idő bírád,
Mihez kellessék nyúlni.

25.
Hirtelenség megárt,
Sietség hozhat kárt
Akar mi dologban is;
Időtől kell várni,
S tanácstul hallgatni
A Szükségnek korán is.
De mértékletesség
Jeles jó segítség,
Akármi időben is.

26.
A nagy várakozás
Nem csak fogyatkozás,
Gyötrelme is a szívnek.
Induló késéssel,
Ma s holnap menéssel
Bút áraszt az elmének,
Mert hosszú jutalom,
És a puszta malom
Nem hajt hasznot erszénynek.

27.
A’ kétségben esett,
Elméjében veszett,
Jót nem tud remélleni:
Mert ott nincsen hitel,
Hol reménség vész el,
Magának sem kezd hinni,
Mint az vízben haló,
S Lelkét kiajánló
Kénszerít habhoz kapni.

28.
Nem bírhatsz szíveddel,
Ha tőled vész az el,
Amit szerencse ígér;
Nagy bátor elméket,
S vakmerő szíveket
A búsulás földhöz vér,
Mert véletlen eset
Inkább keseríthet,
Ha váratlan téged ér.

29.
A bátor szívekkel,
Nem a félénkekkel
Szerencse társalkodik.
Azért vagy hogy semmi,
Vagy légyen valami,
Az min szíved aggódik.
Mert resolutio
Próbálva lészen jó,
Lesz sorsod is második.

30.
Nem rossz embert illet,
Hozzá nem is férhet,
Hogy bántsa persvásio,
Mert a bizodalom,
Jövendő jutalom
Reménséggel lehet jó.
Kinek körme vagyon,
Fára hághat nagyon,
Mint ama csalárd kígyó.

31.
Bolond és esztelen,
Lehetetlenségben
Ki elméjét fárasztja,
És harag az olyan
Igen haszontalan,
Mely erejét nem látja,
Mert higgyed nem szóval,
Tehetség próbával
Kimenetét mutatja.

32.
Drága kincs az jó hír,
Valaki azzal bír,
És meg tudja tartani.
Mert bársonyt mocsok sír,
Embert is gonosz hír
Igen szokta veszteni:
Azért ne pénzedet,
Inkább jó híredet
Kívánjad megőrzeni.
               

33.
Jó s gonosz szerencse,
Hogy embert megejtse,
Felemel, s taszít porban,
Császárt is koldussá
Tész, urat kapássá,
Ültözteti bocskorban,
Királyi korona,
S ország birodalma
Száll olykor nád hajlékban.

34.
Ha búban nincs fejed,
Élethez sincs kedved,
Tégy szert a méltóságra.
Megtanít fáradni,
És ritkán henyélni,
S gyakran juttat próbára,
Kelletlen étellel,
És ízetlen kedvvel
Lopva ereszt álomra.

35.
Ne főbbség s felséget,
Hanem békességet
Kívánj inkább Istentül,
Méltóságos széket,
És nagy gondos tisztet
Ne kívánj az királytul,
Így jutsz jó vénségre
És csendes életre,
Ha üres lészesz gondtul.

 

36.
Titkot királyoknak,
Akar nagy Uraknak
Nem jó mindjárt befúni,
Hanem ha hívséged,
Vagy kötelességed
Fogja aztat tartani:
Mert másként bosszúból,
S csak kicsiny haragból
Fogja szemedre vetni.

37.
Mikor hazugságban,
S hízelkedő szóban
Az király gyönyörködik,
Akkor a szolgái,
S minden udvarlói
Isteneket megvetik:
Mert csak az igazság
És az irgalmasság
Fejedelmeket őrzik.

38.
Király méltósága
Az nép sokasága,
Kivel terjed nagy híre;
Község kevés volta
Viszont gyalázatja,
Kisebbítheti végre,
Mert így birodalma,
Élete s hatalma
Veszhet és állhat helyre.

39.
Ország pusztulása,
S városok romlása
Gyakran történik abbul,
Hogy jónak gonosztul,
Jámbornak latortul
Nincs rekesze egymástul,
Latornak arany lánc,
Jámbornak nehéz tánc
Itiltetik bíráktul.

40.
Egyenetlen tulkok
Nem jól vonják jármok,
Akadoznak az úton,
Meghasonlott Ország,
Az hol nincs igazság,
S nem egyeznek tanácson;
Annak kell pusztulni,
Idegent szolgálni,
Avagy veszni az harcon.

41.
Nem egyenetlenség,
Hanem az egyesség
Kis dolgot nagyra emel,
De az visszavonás
Lesz házadban romlás,
S végre emészt fegyverrel:
Mert csak erő és ész,
Ha együtt jár és lesz,
Tartományokat nevel.

42.
Jaj annak a Várnak,
Hol s melyik végháznak
Gyermek vezér fölötte,
Mert lágy pásztor előtt
Az farkas el nem fut,
S gyapjat hullajt előtte,
Vajon nyúl agarat,
És szúnyog madarat
Nézé bátran mellette?

43.
Erőszakbul álló,
És fegyverrel való
Birodalom nem tartó,
De jótéteménnyel,
És szelíd erkölccsel
Az mely lészen meghajtó,
Az az dicséretes,
Állandó s gyökeres,
Emlékezetre méltó.

44.
Gazdag országokat,
S nagy birodalmokat
Könnyebb meg hódítani,
Hogy sem békeséggel,
Egyes csendességgel
Azokat végig bírni:
Mert könnyű az nyelvnek,
De nehéz elmének
Rendet és módot szabni.

45.
Kétségben estekkel,
S megbúsult elmékkel
Tudjad, nem jó játszani,
Sőt, vélek harcokat,
Üstök vonásokat
Hasznosb néha kerülni,
Mert nagy erőtül is,
Éles fegyvertől is
Olyak nem tudnak félni.

46.
Gyakran az méltóság,
S hatalmas uraság
Az téren is tántorog,
Élete csügg szálon,
Vész kis akadályon,
Szerencsén ügye forog,
Gyakran felső polcrul
Csak pad alá szorul,
S elmúlt javán háborog.

47.
Kerüld a szerencsét,
Mint ínség bilincsét,
Ne higgy néki semmiben;
Mert ő arany láncból,
Ékes friss ruhábul
Gyakran hágy egy imegben,
Az nagy méltóságbul,
És felső tisztekbül
Ültet setét tömlöcben.

48.
Ember bár mindenét,
Sok gyöngyét s ezüstét
Egy órában veszesse,
Még feltalálhatja
És helyre hozhatja,
Csak jámborul keresse,
De elveszett hírét,
Mint kedves életét,
Nincs, hol elővehesse.

49.
Az vitéz emberre
Nem szállhat fejére
A szerencse véletlen,
Tegyen próbát vízen,
Kősziklán s tengeren,
S lova legyen féketlen,
De kit Isten őriz,
Sok kard, dárda közt is
El nem veszhet hirtelen.

50.
Mihez karddal férhetsz,
Mit fegyverrel nyerhetsz,
Nem kell ahhoz sok díván;
Mert a nagy uraság,
Birodalom s jószág,
Vitézt s hatalmat kéván:
Hogy ha ez nem lészen,
Nem bírhad merészen,
Birodalmad lesz híján.

51.
Az vitéz embernek
Kell szerencséjének
Engedni is gyakorta,
Jobb erőtlenségét,
S tehetetlenségét
Megvallani akartva,
Hogy sem kárt szenvedni,
Galyibában esni,
Azt sajgatni óhajtva.

52.
Kisded ellenséged
Semminek ne véljed,
S ne gerjesszed haragra,
Vékony az hajszál is,
S árnyéka van mégis,
Árnyéka fekszik másra,
És olykor nagy vadak
Kicsiny madaraknak
Hányattatnak prédára.

53.
Győzedelmes törvényt
Szabad kedve szerént
Szabni győzettetteknek:
Mert boldogság kevély,
S nyomorúság csekély,
Egy asztalhoz nem férnek,
Senki meghalónak,
Meghaló is másnak
Semmit nem kedvezhetnek.

54.
A bort távoztassa,
Hogy kárát ne lássa
Az hadviselő ember,
Tehessen választást,
S gondolja a futást,
S tudja, mit tehet fegyver,
Mert restség mindenben,
Hadban kiváltképpen
Nagy ártalomban kever.

55.
Első bosszú próbál,
Második megutál,
Vizsgálja tehetséged:
Harmadik érkezik,
Veled ellenkezik,
Lesz nyilván ellenséged,
Mert szalonna addig
Marad épen, meddig
A kést hozzá nem fened.

56.
A kételenségnek,
És ösztönözésnek
Nagyobb ereje vagyon,
Hogy sem okosságnak,
S akármely tanácsnak
Bár ugyan jót akarjon,
Kiváltképpen hadban,
Hol időt gyakrabban
Nem válogatsz szabadon.

57.
Nem az éles fegyver,
Ellenség vért kever
Sík mezőben az harcon,
Nem emberi erő,
S magahitt vakmerő
Emel zászlót a sáncon,
De csak az egy Isten,
A ki mind ott s itten
Segít vízen s szárazon.

58.
Ész, fegyver és érték,
Ez a három festék
Mindent kiábrázolhat,
Békesség s háború
Nála egyarányú,
Mindenhez hozzájuthat:
Ellenséget meggyőz,
Elűz s rabszíjra fűz;
Mindenen triumphálhat.

59.
Ifjontán erőddel,
S vénségedben ésszel
Élhetsz, mint éles tőrrel,
Csak jóra fordítsad,
S gonoszra ne hajtsad,
Eltart borral s kenyérrel,
Mindkettő kész költség,
Kihez nem fér szükség,
Boldogulhatsz ily hírrel.

60.
Ne akkor hízlaljad
Lovad s abrakoljad,
Midőn hadban kell menned,
Kását addig fújjad,
Míg meg nem ég szájad,
Ízetlen ki ne pökjed;
Mert ha megvér eső,
Tudjad hogy már késő
Köpenyeget rád venned.

61.
Ne pengessed íjad,
Soká se irányzad,
Ha akarsz varjat lőni:
Mert hogy ha késődöl,
Sokáig cühödöl,
Más fogja mellyeszteni,
Nem mondom cigányság,
De olykor ravaszság
Tud módjával használni.

62.
Nem azé az madár,
Az ki utána jár,
S megfogja hálójában,
Ökör is szánt zabnak,
De adják azt lónak,
Szőke eszik polyvában;
Te is nótát dúdolsz,
De másokat unszolsz,
Hogy menjenek a táncban.

63.
Nincs nehezebb kenyér
Annál, kit karddal nyér
A vitéz, s vérén veszi;
Gyakran omol ott vér,
Hasad, szakad az ér,
S fejét prédára viszi,
Kincsét és jószágát,
S kedves szabadságát
Szerencsére felteszi.

64.
Szárnyon jár és repül,
Édesget és örül
Reményég bíztatása.
Nagyon gyönyörködtet,
És örömmel éltet
Nyereség kívánása:
De ha fordul vakra
Kocka, s nem a hatra,
Jajt szerez változása.

65.
Nem csak arany fénlik,
Agyag is tündöklik,
Midőn az nap rászolgál:
Nem mind pengő tallér,
Olykor csak tíz fillér,
Kit számvető felszámlál.
Nem minden öröm jó,
Mely megmar mint kígyó,
S utána bánat talál.

66.
Mondják nagy vizekben
Halnak öregiben
Foghat ember horogra:
Így nagy udvarokban,
Nem szalma házakban
Mehetni uraságra,
De csak történetbül,
És nem a szokásbul
Vak talált volt patkóra.

67.
Soha az csöbörbül
Vederbe bosszúbúl
Által ne hágj akartva:
Ne mond jobb ma túzok,
Hogy sem holnap tulok,
Mert megbánod azt tudva,
Hogy hat ökör után
Eke szarvát méltán
Eltarthatod dúdolva.

68.
Ha konczát megetted,
Levét is hörpencsed,
Mert úgy mérik az fontot,
Hogy egyenlő légyen,
Mert ha hibáz miben,
Hozzá vetik az lattot:
Édest keserűvel
Elegyítened kell,
S úgy rágnod az falatot.

69.
Nem ád zsidó arra,
Ha mutatsz elmúltra,
Jelen valót árulja.
Nagyobb az nem adó,
S kisebb az kévánó,
Azt beteg is sajnálja,
Mert az mi volt, s elmúlt,
S talán ebre került,
Kalmár azt nem fontolja.

70.
Kedvetlen mértéked
Ha ma jön tenéked,
Holnap más is várhatja,
Mert szerencse s idő
Mindenre jövendő,
S javaidat ronthatja,
Vagy hogy életedet,
És becsületedet
Kedved ellen forgatja.

71.
Sással fedett házban,
S gyakran nádhajlékban
Találsz csendes nyugovást,
De friss palotában,
Szép kárpitos házban
Láthatsz nagy visszavonást,
Mert nem szegénységért,
Hanem nagy értekért
Szerzenek kardoskodást.

72.
Hírpostán menéssel,
S hamar repüléssel
Szokott sokat hazudni,
Noha igazat is,
Viszont hamisat is
Tud község közt hinteni;
Soha nem aluszik,
Oda is férkeztek
Hol nem kellene lenni.

73.
Nem az akaróé,
Sem pedig futóé
Páljának elnyerése;
Mert Isten rendeli,
S egyedül viseli,
Kinek meddig menése,
Ad, akinek akar,
Mást meg porban takar,
Nyilván legyen tetszése.

74.
Az álhatatlan szív
Magának is nem hív,
Másnak is jár vesztére.
Kuvasz szénán fekszik,
De benne nem eszik,
Morog éhült ökörre.
Harang is csak hirdet,
De maga nem mehet
Templomban az Misére.

75.
Irígység oly dolog,
Az mely szívben bolyog,
Van maga gyötrelmére:
Mert kire ma dúl s fúl,
Holnap arra szorul,
Nincs az is örömére,
Ha más vesztén örül,
Maga belé kerül,
Lesz az is sérelmére.

76.
Az község bírája,
És igazgatója
Szükség adjon jó példát;
Magát igazítsa,
S életét jobbítsa,
Jó rendbe végye dolgát;
Hogy alatta valók,
Kicsinyek és nagyok
Dicsirjék hivatalját.

77.
Mostani igazság,
Ábrázolt ravaszság
Hasonló pókhálóhoz,
Kit elszaggatt bogár,
Muskának erős zár,
Szegénység ejt bíróhoz,
Kis orrt kemény vaslánc,
S nagy latrot pedig tánc
Kötöz akasztófához.

78.
Igaz törvényt ne ronts,
S jó rendtartást ne bonts,
Ha kívánsz uralkodni:
Régi felhánt határt,
Melyet az ősöd járt,
Ne engedjed bontani:
Az hamist gyűlöljed,
S az igazt szeressed,
Ha akarsz sokat élni.

79.
Az megkötöztetett,
S fogságra vettetett
Embernek az mentsége
Nem csak haszontalan,
De ugyan oktalan
Bírónál könyörgése,
Mert bírót vádolni
És nem tanítani
Láttatik az beszéde.

80.
Szerencsétlenségnek
És számkivetésnek
Nincs kedvesebb hazája,
Mint az vadon erdő,
Puszta, barlang s mező,
Az hol senki nem látja
Régi boldogságát,
Volt s költ állapotját
Hogy többé ne óhajtsa.

 

 

 

Forrása: RMKT XVII, 12., 83. sz.