Jocoserium
  

1. Lakjatok vígan,    igyatok gyakran, jo jo jo jo,
Az üdő mondja,    gazda kívánja,
Fusson az bánat,    töltsed az kannát, jo jo jo jo.

2. Boldog az élet,    ha mind így lehet, jo,
Fekete kenyér    mostan többet ér,
Hogynem sült kappan,    tegnap kit láttam, jo.

3. Nem vizet adnak    inni torkodnak, jo,
De tarcali bort,    mézesmáli bort:
Töltsed az pohárt,    ne lássunk több kárt, jo.

4. Meg ne részegülj,    de gőgösen ülj, jo,
Gazda, adj innom,    régen kívánom,
Üres az erszényem,    mert nincsen pénzem, jo.

5. Ne bánkódjatok,    vígan lakjatok, fa la la la,
Gazda víg, lakjunk,    mind estig igyunk,
Majd lefeküdjünk,    s mind elaludjunk, fa la la la.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 19. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: Tréfálkozás. A sorok végére tett "falala" refrén olasz madrigálokból származik. Minden bizonnyal dúdolni kellett a dal előadása során. Mézesmál Tarcal határának egyik szőlőtermő hegye. Miskolczi Csulyak a tokaji bor egyik első megéneklője. Vajon milyen lehetett ekkoriban a tokaji? Borászattörténészeink a Miskolczi Csulyakkal jó barátságban, levelezésben álló Szepsi Laczkó Máténak (krónikaíró, prédikátor) tulajdonítják az aszúbor "feltalálását".