[Rákóczi Lajos halotti zászlajára]

Itt nyugszik Rákóczi Lajos,
   Ki volt sok töröknek bajos,
Kit Eger ifjanta víni,
   Szendrő tanított csatázni.
Szécsén és Filek mezejét
   Megnyervén látta erejét,
Hatvannál beglerbég nézte,
   Budai basát mint űzte.
Szinán basa hogy Komáront
   Vítatta, ott is kardot vont.
Eger töröknek holdolván,
   Keresztes alatt harcolván
Vezér Ibrahin basának
   Sátorát fosztá prédának,
Mellyet Rudolphusnak küldött,
   Hívétől kit jó kedvvel vött.
Bácsi-szegedi szancsák bég
   Őtőle fogva viteték,
Péterváradja hidánál
   Igen harcolt az Dunánál;
Tömösvárnál annyi kárt tött,
   Hogy az eb is törököt ött.
Básta császárhoz hűségét,
   Mikor látta vitézségét,
Kapitánsággal fizeti,
   Lippa kit most is köszöni.
Rákosmező is fegyverét,
   Tudja, mi ézű,  két kezét.
Ha ki ezeket tagadja,
   Kérdje Verőcét, s megmondja,
Ezekért császár bárónak,
   Király szentelte Hectornak,
Krisztus koronát fejében
   Teszen az örök életben.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 29. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A vers latinul és magyarul a Rákóczi felett mondott gyásszbeszédbe van illesztve. Elképzelhető, hogy eedetileg valóban a temetési zászlóra hímezték a verset. Hasonló halotti lobogók református templomokban máig láthatók.