Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Miskolczi Csulyak István |  

Moestigandum Petri Literati de Zombor

Anno 1608.

 

1. Pusztává lőn házam, hogy    elhagya édes Annnám, falala,
  fejem hogy üté gyász,    jártam, csak mint egy váz,
  házamat kárvallás,    pusztítá tékozlás, falala, lalala.

2. Ételem sótalan,    volt italom rossz untalan, fa lala,
  ágyam volt vetetlen,    párnáim kenetlen,
  házam fala kidőlt,    hajamban sok ősz nőtt, fa lalala.

3. Tréfáim voltak jaj,    mert fazékamban nem volt vaj, falala,
  ha mikor kimentem,    haza kárra jöttem,
  búzám, borom híját,    óhajtottam sírját, fa lalala.

4. Erőm eltávozott,    búslakodás kit rám hozott, fa lala,
  házamhoz rokonim,    ha jöttek barátim,
  orvosságot mondtak,    meg nem orvoslottak, fa lalala.

5. Régi példabeszéd,        ha fejedbe fér, oda szedd, fa lalala,
  akkor hánts az hársot,    mikor hámlik, társot
  szintén akkor keress,    mikor gondod feles, fa lalala.

 6. Dicsértem ez mondást,    Istenemtől kértem áldást, fa lala,
   szent lelkét nyútaná,    szómot meghallaná,
   ha elvötte Annám,    adná meg Magdolnám, fa lala.

 7. Ezt megadta érnem,    szent nevét illik dicsérnem, fa lala,
   kit külső örömem    megjelent, Istenem,
   add jómra áldásod,    tekénts fogadásod, fa lala.

 8. Azkit megmutattál,    tudhassam, hogy nem utáltál, falala,
   lelkem nyugodalma    legyen ez Magdolna,
   vagdaljon el kárt s bút,       kit minden jámbor fut, fa lalala.

 9. Cleobulus szavát    értse, s fogadja mondását, fa lala,
   velem ne versengjen,    segedelmül legyen,
   mint urát, böcsüljön,    jóban tőlem függjön, fa lalala.

10. Ha mit Isten adott,     arra viseljen nagy gondot, fa la lala,
   kártól oltalmazzon,    bút reám ne hozzon,
   Istenfélő légyen,    szent életben éljen, fa la lalala.

Consilium musici [A muzsikás tanácsa]

Péter Magdalnával,    élj Isten ajándékával, fa la la la,
Magdolna Péterrel,    mint gyógyító írrel,
éljetek jámborul,    így orca nem pirul, fa la la la.

 

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 21. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: Zombori Péter deák szomorúsága. A versfőkben: PETER DEACH. Zombori Tarcal mezőváros főbírája volt. A verset minden bizonnyal második házassága alkalmával írta hozzá.
A sorok végére tett "falala" refrén olasz madrigálokból származik. Minden bizonnyal dúdolni kellett a dal előadása során.