Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Eszterházy Pál | Versek |  

Egy kis karvolymadárról való táncének

                    201.
Isten hozzád, karvolykám,
Gyönyörű kis madárkám,
     Noha talám többé nem lát orcám,
     Nem felejt el mégis, higgyed, pennám.

                    202.
Légyen tehát irgalma,
Véghetetlen hatalma,
     Rajtad az nagy Istennek oltalma,
     Fényeskedjél, mint szép aranyalma.

                    203.
Áldassál váraidban,
Magas kőfalaidban,
     Semmit ne szenvedj szép házaidban,
     Nyugodjál kedves nyoszoláidban.

                    204.
Bővelkedjél arannyal,
Pázsit színő smaragddal,
     Piros vérhez hasonló rubinttal,
     Tűzzel vetekedő szép gyémánttal.

                    205.
Előtted szép virágok,
Tarka kis tulipánok,
     Térdet hajtsanak zöld rozmaringok,
     Udvaroljanak amarintusok.

                    206.
Légyen szolgálód rózsa,
Bortöltőd szép viola,
     Étekfogód jó illatú ménta,
     Legkedvesb inasod majoranna.

                    207.
Szekfű légyen szakácsod,
Izsóp kedves barátod,
     Magas spanyor bodza asztalnakod,
     Ékes nárcisszus is pohárnokod.

                    208.
Spikinárd zsályával,
Hiacintus rutával,
     Jó balzsamum kedves illatjával,
     Pézsma tartson téged szép szagával.

                    209.
Gyöngyvirág muzsikásod,
Szarkaláb virginásod,
     Verőfényvirág légyen dobosod,
     Harangvirág hangas trombitásod.

                    210.
Kerted teljék ciprussal,
Zöldelljék szép laurussal,
     Gyümölcsözzék illatos cédrussal,
     Vetekedjék híres Parnasszussal.

                    211.
Mulatságod Zefirus
Légyen, vagy Favonius,
     Semmi kárt ne tégyen nagy Aeolus,
     Fergeteget hozó gonosz Eurus.

                    212.
Pázsiton mulatozzál,
Árnyékban játszodozzál,
     Fényes palotákban ugrándozzál,
     Énekesedről is álmodozzál.

                    213.
Légy kedves egészségben,
Ki vagy minden szépségben,
     Termeted penig van deliségben,
     Barátodhoz való kegyességben.

                    214.
Így végzém énekemet,
Enyhítvén én szívemet,
     Ha már tőlem elvontad kedvemet,
     Ottan vedd jó néven kis versemet.

 

 

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 141. sz.