Palas s Eszter kedves tánca

                    179.
Fényes palotákban, ékes kőfalokban
     Vigadjunk,
Vetett asztalhoz járuljunk,
Malozsaborokat igyunk.

                    180.
Az soproni bort is ha elölhozzák is,
     Nem bánom,
Jó kedvvel azt is megiszom,
Barátimat is jól tartom.

                    181.
Hozzanak jó étket, de nem túrós étket
     Házunkban,
Légyen részünk az sült lúdban,
Avagy kövér pókahúsban.

                    182.
Bosporos kappan is, sült malac nyársban is
     Jó lészen,
Majd szakácsom lepént vészen,
Vajas béles légyen készen.

                    183.
Keljünk föl asztaltól, ha jól laktunk bortól,
     S táncoljunk,
Szóljon hegedű, sétáljunk,
Dudás is bőgjön, mulassunk.

                    184.
Gyer, járjunk egy táncot, ki ne lásson gáncsot,
     Lassacskán,
Ugorgyunk bízvást vigacskán,
Lábunkat rakjuk cifrácskán.

                    185.
Az polepsit vonják, mert az urak hagyák
     Rendesen,
Hogy azt járhassák kedvesen,
Nézzék is egymást édesen.

                    186.
Fordítsd már az táncot, s vonj szép oláh táncot
     Ékesen,
Hadd járjuk ezt is elmésen,
Sőt igen köllemetesen.

                    187.
Magyar táncot vonhatsz, te dudás is, fújhatsz
     Immáron,
Az közrend is hadd táncoljon,
Innét senki ne oszoljon.

                    188.
Kobzos, ide járulj, engem el ne árulj
     S muzsikálj,
Pöngesd húrjaidat, s itt állj,
Lássad, senkit meg ne tréfálj.

                    189.
Trombita, dob szóljon, vigasság hadd folyjon
     Ez házban,
Légyen minden vigasságban,
Senki nem lesz szomjúságban.

                    190.
Hagyják el az nótát, verje lantos lantját,
     Hadd halljuk,
Füleinket vigasztaljuk,
Mesterségét magasztaljuk.

                    191.
Énekes, jer elöl, ne menj székem mellől,
     S mondj nótát,
Hozd elöl nimfák mivoltát,
Szép Diana vadászatját.

                    192.
Meg köll immár szűnni (mert le köll fekünni)
     Muzsikának,
Vegye ki-ki szállásának
Útját elöl s jó ágyának.

                    193.
Ótsák el az gyertyát, Cupido ő lantját
     Hadd verje,
Ember szívét hogy nevelje,
Örömét is fölemelje.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 139. sz.