Az vadászat, madarászat mulatságiról

CCLXIII.
Az szép vadászatban sokan gyönörködnek,
Dögleletessége midőn nincsen ködnek,
Akkor nem látszik ki semmi része földnek,
Az nagy fuvatagok mert mindent béfödnek.

CCLXIV.
Puskások megállják az körösztutakat,
És nagy vigyázzással várják az vadakat,
Tartnak vadászok is futó agarakat,
Avagy fürjet fogó könnyű madarakat.

CCLXV.
Szorgalmatossággal járják az hegyeket,
Gyakran látogatnak dűlt fa mellyékeket,
Kopókkal hajtatnak csalittás helyeket,
Rendes szélben fognak barázdás földeket.

CCLXVI.
Széjjel az erdőkön sok vágás is vagyon,
Vastag hálókat is rendelnek az fagyon,
Sokszor hajtók bottal vadat ütnek agyon,
Mert akármely vad is nem futhat az lágyon.

CCLXVII.
Állják az mezőket mások agarakkal,
Bokrosok mellyékét rárómadarakkal,
Foglyokat kergetnek sebes kis sólymokkal,
Fürjeket is kapnak könnyű karvolyokkal.

CCLXVIII.
Szép kerecsenekkel gémeket fogatnak,
Varjakat, hollókat ezekkel kapatnak,
Egerésző kányát vélek szaggattatnak,
Midőn magas égben gyorsan ragadtatnak.

CCLXIX.
Járnak szántófölden nagy fülesbaglyokkal,
Kinek légyen harca égi madarakkal,
Végre megsegétik jó tanult rárókkal,
Élik világokat ily mulatságokkal.

CCLXX.
Utakon is raknak sűrű lép ágokat,
Ottan széjjelhintvén sokféle magokat,
Tésznek külömbféle kedves csontsípszókat,
Fáknak árnyékiban cinegefogókat.

CCLXXI.
Vesszőkre röpülvén ottan ráragadnak,
Szárnyokkal verdődvén az lépben akadnak,
Erőltetésekben csaknem megfakadnak,
Végre vadászkézben szegénkék akadnak.

CCLXXII.
Agarak az nyulat hamarsággal fogják,
Mikoron vadászok az nenyhót mondják,
De ha az vad farkast pallagokon látják,
Erős agarakat utánabocsátják.

CCLXXIII.
Hogyha könnyű ebek farkast meg nem bírják,
Az komondorokat reája biztatják,
Kik elérvén őtet valóban forgatják,
Ő gubancos bőrét igen megrángatják.

CCLXXIV.
Némelyek borzokat likakban kergetnek,
Kiknek bőreivel hajdúknak füzetnek,
Vagy hejúzok után erdőkön sietnek,
Kiket menték alatt urak is viselnek.

CCLXXV.
Északon szép nusztok járják az nagy fákat,
Fárasztják hidegben kézíjas muszkákat,
Ezek lövésében töltnek sok órákat,
Járván éjjel-nappal magas kősziklákat.

CCLXXVI.
Folyóvizek mellett vidrákat is fognak,
Midőn bécsapódik foga az horognak,
Odvas fákban néha hódok is forognak,
Vasas csaptatóban gyakran ők is lógnak.

CCLXXVII.
Nagy munkát szerzenek az emberi főnek,
Vadkecskék likakból midőn elöljőnek,
Mert magas helyekben kűszálakon nőnek,
De már ezekben is nem keveset lőnek.

CCLXXVIII.
Nézd meg, mely csúfosan fognak mókusokat,
Szemléld majomfogó paraszt indusokat,
Likak eleiben visznek sok ásókat,
Melyekkel kimenvén fognak néha sokat.

CCLXXIX.
Őzet, vadmacskákat, tarka dámvadakat,
Nagyot ugró s gyorsan futó szarvasokat,
Nézzed amaz fene erdei kanokat,
Ezek is mint futnak s félik vadászokat.

CCLXXX.
Gubancos medvének félelme mit tészen,
Midőn vadásznyomot ő eszében vészen,
Likjában bébújik s ottan vagyon készen,
De végtére ő is vadászpraeda lészen.

CCLXXXI.
Vagyon ellenségek tarka párducoknak,
Dühös tygriseknek, nagy struccmadaraknak,
Sívó oroszlányok ellent nem állhatnak,
Mérges sárkányok is végre megrontatnak.

CCLXXXII.
Meg nem menekednek magas elephantok,
Vadásztőrben esnek vad rhinocérusok,
El nem szaladhatnak könnyű leopárdok,
Vadásztőrben esnek ez földi állatok.

CCLXXXIII.
Isten adta eztet ember hatalmában,
Minden állat légyen néki igájában
Hogy ne essék ő is Isten haragjában,
Szorgalmatos légyen háláadásában.

CCLXXXIV.
Ez éneket szerzém egykor jó laktomban,
Midőn nyargalódnám erdőkön utomban,
Vadakat kergetnék víg vadászatomban,
Jószágim közt lévő kedves határomban.

CCLXXXV.
Azmikoron írtam ezen esztendőben,
Úgymint ezerhatszázhatvanegyedikben,
Az holnapok között tizenkettödikben,
Téli napok között tizenötödikben.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 130. sz.