Virágének &

Lölköm Kata, szerelmes lölkem, szívem Kata,
Tudod az Úristen megparancsolta,
Hogy egymást szeressük, azt hadta,
Azírt ha Istenünk azt parancsolta.

Lölkem Kata, meglásd jól, szívem Kata,
Hogy az Úristen szent akaratja,
Megtessík rajtad jóvolta,
Szeressed azt, ki magát neked adta.

Lölkem Kata, gondold azt ha, szívem Kata,
Csudálatos mindenben, megpróbálta,
Szíved szívit általlátta,
Azki magát szolgádnak bizony mondta.

Lölköm Kata, így lívín, szívem Kata,
Hogy szíved szívit így megprobálta,
Tahát szívét kicsoda áltatta,
Hogy ily hamar hozzá megváltoztatta.

Lölköm Kata, mit cselekeszel, szívem Kata,
Valyon ez változást ki gondolhatta,
Szerencsétlenségem ha hozta,
Soha szívem ezt nem vádolta.

Lölköm Kata, úgy lívín, szívem Kata,
Mondjad, lölkem lölköd már megúnta,
Mert lölköd azt megtalálta
Szíved, kit kívánt régulta.

Lölköm Kata, csak eszedben, szívem Kata,
Jussak néha-néha, bátor ne gyakorta
Tudod mint óhajtotta
Szívem szíved két keziben tartotta.

Lölköm Kata, búcsú ez, szívem Kata,
Hozzád szívem senki nem változtatta,
De hogy szíved állását látta
És másért szíved őtet megutálta.

Lölköm Kata, azt mondom, szívem Kata,
Isten annak büntetísit mondotta,
Sőt ugyan megátkozta,
Jóért gonoszt ki ád, megutálta.

Lölköm Kata, azírt immár, szívem Kata,
Keserves szívem tőled így búcsúztatta,
Hogy az te szíved mivolta
Legyen bíkessígbe felőlem, hogy úgy kívánta.

Lölköm Kata, légy egísségben már, szívem Kata,
Éntőlem békessíg, tisztessíg néked jó Kata,
Isten éltessen, jó és szép Kata,
Amíg élsz, vígan élj, vírágszál szép Kata.

Lölköm Kata, elmegyek már szívem Kata,
Szívemnek előmben vött messzi úta,
Az szegín gölice példája
Életinek víge fának aszú ága.

Lölköm Kata, semmi örömem már, szívem Kata,
Ami elébb szívemet megvígasztalta,
Most az megutálta,
Nem átkozlak, áldlak inkább, mert Isten akarta.

Lölköm Kata, panaszomat már, szívem Kata,
Elvígezem, mert haláadatlan volta
Katának erre indíta
Egy kis nyavalyámban hogy ily hamar megútálta.

Lölköm Kata, Kata lölköm, szép Kata,
Carà Kata, carà, lölkem Kata, lölkem Kata,
Szép Kata, Kata, carà, szívem Kata,
Két szemem világa vala az, Kata.

Lölköm Kata, te víg Kata, sokáig élj, szívem Kata,
Szívembem felírott szép neved, szép Kata,
Kata, Kata, mert az Kata,
Kata carà nevit szívemben holtig ott hadta.

Lölköm Kata, az én szívem így sirata téged, szívem Kata,
Ez versekben nagy siralmát éretted értsed, jó Kata,
Noha nevit eltitkolta,
Esméred jól, bátor nevit meg ne írta.

finis

Forrás: RMKT XVII, 3, kiad. Stoll Béla, 19. sz. (Fanchali Jób-kódex, 1608 k.)
Tóth Tünde és Földes Zsuzsa online kiadása.

Ez az egyetken verses szöveg a 17. század végéig, amelyet a lejegyző virágéneknek nevez.
Verstani sutasága ellenére is megindító, nagy vers. Valószínűleg sok hibával lett lejegyezve, így az eredeti metrum is csak sejthető: talán 11 11 9 11. A lejegyző talán hallomásból, emlékezetből vetette papírra ezt a virágéneket. A Sötét ködbül... kezdetű vershez hasonlóan itt is szerepet kap a szerelmesek kapcsolatában a lélek--szív kettősség. A hölgy iránti szerelem, mint Balassinál („Lennék ferge rabja, bátor ne szolgája”), szolgálat (ld. a 3. versszakot). Semmivel nem bizonyítható sejtésem szerint szerzője azonos lehet a Sötét ködbül... szerzőjével. Összeköti őket -- a közös forrásban való megjelenésen túl -- az említett motivikus egyezés, a költői erő, valamint az akusztikus elemek tobzódása. A szövegben a névmágia fontos szerepet kap: a Kata név már-már mániás ismételgetésével szemben a szerző a sajátját nem akarja elárulni. Nehezen értelmezhető a kézirat „kara” szócskája. Lehet ez Kata vezetéknéve. A Kara Kata név nem elképzelhetetlen, ám ilyen nemesi családról nincs tudomásunk, a vers hölgye pedig aligha lehetett közrendű (?). Lehet jelző is: a kara törökül feketét jelent. A szöveget kiadó Stoll Béla szerint a legvalószínűbb olvasat -- kis bizonytalanséggal, de mi is ezt követtük --, az olasz carà 'kedves' megszólítás.