Harmadik rész [1-120]

1. Mint ha célom mellől tovbábbléptem volna,
Elmémet fordítván Oláországokra,
Noha nem is messze, mert ezek is holva
Magyar koronához voltanak foglalva.

2. Még most is úgy volna, ha jó fejedelmünk
Így ne rontsa régen magát együtt velünk,
Melyre többé soha vissza nem térhetünk,
Hazánk boldogságán hijában kesergünk.

3. Írásommal nem is azért botlám belé,
Erdély vesztét mintha renddel hoznám elé,
Vaspennának megkopnék orra belé,
Sok nyavalyáinak végét mégsem érné.

4. Mindenekről nem is lehet voltaképpen,
Hanem imitt-amott dolgát ütöm, vétem,
Semmivel mellőle sem lehet elmennem,
Mert azt várja hozzá köteles hűségem.

5. Zokogván fiait bizonságul híja,
Hogy veszedelmének nem volt maga oka,
Ártatlanságomról, szüntelen kiáltja,
Írjatok, kezdettem én is nézvén arra.

6. Az régi poéták álmodozzák Tróját,
Kinek veszedelme vesztette Asiát,
Bár én is álmot, vagy írnék csak fabulát,
Mikor írom Erdély vesztette Európát.

7. Ezerhatszázötvenheted esztendőben,
Egész világ nyugszik vala csendességben,
Házigazdák bátran gyermekekkel rendben
Viradtig alusznak, nem félvén szívekben.

8. Itt is, mint régentén Israel földében,
Figefája alatt ki-ki szőlőjében
Kedvére múlatott; semmi hír véletlen
Nem bántotta, veszteg ült örökségében.

9. Együgyű parasztok várván piros hajnalt,
Hangos énekszóval szántották az oldalt,
Nem kellett virrasztó, hogy őrizzen kőfalt,
Mert nem leselkedett ellenség, s meg nem csalt.

10. Mezőt virágszedő gyenge szűzek járták,
Gyermeki szózattól zengettek erdőn fák,
Kit most hamishitű Pribék és pogányság
Elfoglalt, ott akkor éneklettek zsoltárt.

11. Városok utcáit nem állotta vártás,
Nem is tudtuk, minek kelletnék strázsállás,
Ahelyett templomban processio-járás,
Könnyebb s boldogabb is, kedvesebb múlatás.

12. Győzném felszámlálni békesség gyümölcsit,
Földön minden népet mellyel táplál, segít,
Ifjakat, véneket, gazdagot és szegínt,
Mindeneket mely szép renddel megelégít.

13. Az bizonyos, Erdély még békességben volt,
Világnak nagy része addig csendesen volt,
Veszedelem anyja, úgy látom, nem Mars volt,
Hanem Erdélytől gond s fegyver született volt.

14. Erdély mikor vólna kinccsel, néppel teljes,
Nyughatatlan és, mint kövér tulok, szeles,
Ifjú királyának birodalma széles,
Szerencsés életben nem lehete csendes.

15. Hanem mintegy őstől maradt vágyódástól,
Viseltetvén könnyen nagy Lengyelországtól,
Nem maradna annak el királyságától,
Nem nyughatott szárnyon járó kivánságtól.

16. Mivel régenten egy fejedelmét Erdélynek,
Báthori Istvánnak mellyet neveztenek,
Lengyel királyságra boldogul vittenek,
Arra nézve várták minden fejedelmek.

17. Hogy pedig Báthori királyságra ment vólt,
Lengyelország neki nem fegyverrel hódolt,
Hanem egy vén leánt feleségnek vett vólt,
Kié törvény szerint lengyel korona vólt.

18. Azt illyen történet lengyel királyságra
Vitte, a nélkült sok virtus magasztalta,
Jeles dolgaival kinek vagyon rakva
Mái napig minden könyv, lengyel krónika.

19. Ezen felindulván ifjú György Rákóczi,
Gondolván azt, ha más fejdelem, erdélyi,
Ollyan királyságra meg lehetet jutni,
Mért ne volna szabad neki is követni.

20. Szive szüntelen nagy vágyódásban dagad,
Munkácsi s pataki tárházokat foggat,
Fizetésre készül mindenünnet nagy had,
Úgy tetszik, még föld is viz módjára árad.

21. Napkeletre lakó doncki kozáksággal
És svecus királlyal, vitéz Carolussal,
Olá, havasallyi, moldvai vajdákkal
Cimborál, tanácsot éjjel-nappal forral.

22. Észak, napkeleti, délen lakó népek
Gazdag ország ellen örömest felkelnek,
Csak az kár, Istentől tanácsot nem kérdnek,
Addig nyereséget magoknak igírnek.

23. Lengyelországból is jöttek lengyelek ki,
Arianus vallás miatt űúzettek ki,
Alkalmas értékkel Lubinicki s Groncki,
Hazánkra siralmat hozó Sirakocki.

24. Ezek éjjel-nappal Rákóczi György mellett
Forgonak s igírtek bővön aranyhegyet,
Az száraz taplóhoz kicsiny szikra kellett,
Azon kivül is már ki régenten égett.

25. Még szándékát titkon tartja fejedelem,
Készületnél egyéb semmi nyilván nincsen,
Igaz, hogy követit jártatta szünetlen
Svéthoz, kinek szíve állott tőlle felen.

26. Maga hasznájért ő bíztatta Rákóczit,
Mert megsokallotta hadakozás ízit,
Mellyet munkájával mindjárt megbizonyít,
Mihelt lengyel ellen bécsalhatja szegínt.

27. Azalatt Radnóton lakván fejedelem,
Lengyelország küldi hozzá követségben
Nagy urat, Prasmockit, nem kedvetlen hírrel,
De remínség kívül tér vissza kedvetlen.

28. Mert Rákóczi Györgynek lévén egy szép fia,
Azt ország képében lengyel királyságra
Választotta volna, csak az kívánsága,
Hogy Rákóczi Ferenc együtt vélle járna.

29. Ottan a királyné nevelné, mint fiát,
Király hóta után fejében koronát
Maga tenné, erről ád erős diplomát,
Hogy király, sem ország nem cselekedik mást.

30. Erre Rákóczi György csak válláról felel:
Pápista vallásra fiamat vinnéd el,
Fiamnak halálát nézhetném könnyebben,
Hogysem királyságát, kit keresnék hittel.

31. Visszatér Prasmócki ily könnyű válasszal,
Bizonyos, nem kétlem, orcapirulással,
Lengyel vértől dagad hertelen dagállyal,
De nincs mit tenni, nem vehet választ karddal.

32. Érkezik ottan svét királytól más követ,
Ez ajtaján inkább kedve szerint zörget,
Királyság, azt mondja, ha valaha kellett,
Ne késsél, késéssel szerzesz veszedelmet.

33. Krakkó metropolis város kezünknél van,
Varsva királyszék hasonló hódlásban,
Lengyel király félvén futott Csehországban,
Lengyel hercegek is velünk vadnak sokan.

34. Károly király Krakkót kezedben ajánlja,
Azért egy magyar is vérét ki nem ontja,
Végezéstek szerint megindult már maga
Melléd; azért indulj, mert csak az van hátra.

35. Ezt hallván, szívében örül alattomban,
Svét követet tartja minden napon vígan,
Nem is bocsátja el tőle mind addiglan,
Még szeme láttára fel nem ül táborban.

36. Menj el már barátom, mond meg királyodnak,
Engem is fegyverben láttál, híven szómnak
Megfeleltem s mégyek, nem leszen utomnak
Gátja magos hovas, tűz, víz, szándékomnak.

37. Szertelen kemíny tél érkezik azonban,
Boreas sohasem nem fútt haragosban,
Hasonló hideget mástól sem hallottam,
Kit halálokkal megbizongattak sokan.

38. Erős parancsolat érkezik országra,
Ki-ki rendi szerint készüljön táborba,
Szomorán indulnak januariusba,
Vagy nehéz vagy kőnnyű, nem lehet más abba.

39. De mely nehéz fáradt ebbel vadat fogni,
Csapongó tulkokkal egyenest szántani,
Ezúttal eszében vehette Rákóczi,
Mit használt kedvetlen néppel hadakozni.

40. Mindaz által minek előtte felülne,
Tanácsinak írva tetszéseket vette,
Úgy higgyétek urak, kardomhoz avégre
Nyúltam: vallásomat hogy terjesszem messze.

41. Magyar nemzet között van kevés divatja
Vallásunknak, azon túl nincs gyakorlása,
Úgy hiszem, ránk terjed Istenünk áldása,
Ha nem leszen szívünk hitünk mellett tunya.

42. Erre mindenik úr csak hertelen felel,
Nem tudván, hogy az hit pokróc és csak leppel,
Felelnek minyájan egy szível, lélekkel,
Megindulhatsz bátran, mint igaz ügyeddel.

43. Szokása volt pedig Rákóczi nemzetnek,
Még lehetett, addig másokkal kötődtek,
Hitnek színe alatt hadakoztak; kiknek
Nem úgy relligio, mint regio kellett.

44. Egyedül üdőtől mégékesült ősz fő,
Haller István, kit elért volt sok esztendő,
Kedvet nem keresvén igazat szóllott ő:
El ne menj, mert útad búdra fordul, félő.

45. Ó szegíny öreg úr, mért nem halasztottad
Más üdőre hagyván okos tanácsodat?
Bétörik az fejed, nám, régen hallottad,
Mostani világban ha szóllasz igazat.

46. Nem lévén kelleti hasznos tanácsának,
Szemtelen vétekkel ráfogák ifjabbak,
Szárában szállott már esze nyavalyásnak,
Vénség miatt szovát tartják csak játéknak.

47. Várj rá, bódogtalan ország s fejedelem,
Az vén tanács nemsokára jut eszedben,
Siralomra fordul, mikor késő lészen,
Rajtad maradván csak végső veszedelem.

48. Máramarosra sok szép magyar hadakkal,
Mint sokadalomra, megyen vigassággal,
Ott várta, s egyezett meg Bakos Gáborral,
Véghelyekről vele jött magyar hadakkal.

49. Mikor nagy dolgoknak vége boldogtalan
Szokott lenni, korán annak sok jele van,
Ezt is megmutatták még Máramarosban,
Előljáró jelek, hogy járunk hijában.

50. Elsőben is Muszka Császártól jün követ,
Azelőtt ki többször Erdélyt nem illetett,
Tenné le szándékját, intvén fejedelmet,
Ne vessen kockára hazát s ennyi népet.

51. Úgy tudom, Erdélynek minden szerencséje
Fényes portától függ, s annak fejedelme
Hogy indulsz, ebben nem lévén annak híre?
Hanemha hazádnak magadnak fejére?

52. Nagy kötés nusztokat hozott ajándékba,
Azt követségénél örömestben látta,
Kivel szembenlévén immel-ámmal szólla,
Nem terhes válasszal könnyen mehet vissza.

53. Rongyos székelység is nehezen állhatja,
Hideg miatt fokad nagy zugolódásra,
Ott vévén eszekben, idegen országra
Hadi törvény ellen viszik télben hadra.

54. Vakmerőképpen megkötötték magokat,
Észak felé tudni nem akarnak utat,
Ellenek Rákóczi végre fegyvert mutat,
Bajjal elébb-elébb bennek úgy indíthat.

55. Harmadik akadály felettébb is gáncsos,
Utban egy nagy havas rettenetes magos,
Félig mindenkoron fellegekkel habos,
Priszlop, ki teteje csillaggal játszodoz.

56. Nincs e nélkül más út Lengyelország felé,
Szükség általmenni, fejünk őszül belé,
Csigákkal tekernek fel teteje felé
Egy-egy társzekeret meredeken elé.

57. Füstölög azonban, felhőket okádik,
Egy éccakán oly nagy fergeteg s hó esik,
Kiben hertelen ha ló vagy ember lépik,
Bajos nyomorgás, mert elsüllyed fültőig.

58. Búsúlás és nagy gond éri fejedelmet:
"Ellenem támodnak, látom, föld és egek,
Hova legyek, szómnak meg nem felelhetek,
Ezen túl engem tart Svét hamis hitűnek.

59. No Sebesi Miklós jó gyalog kapitány,
Ládd, búsulás engem, mint tengert szél, úgy hány,
Megszánhadd ügyemet, ha nem vagy sült pogány,
Vedd módját, mint menjünk által hovas hátán."

60. "Számtalan lapátot készíttes gyalognak,
Kikkel útból hovat kétfelé hánnyanak,
Meg leszen jutalma nehéz munkájoknak,
Megigírd én szómmal, valamit kívánnak."

61. Azok éjjel-nappal tisztitják az utat,
Erős munkával két felé hánnak hovat,
Fejdelmet éri betegség azalatt,
Kiből kétség kezde lenni, mint gyógyulhat.

62. Titkolja mint lehet, súlyos nyavalyáját,
Legbelsőbb embernek sem mondja fájdolmát,
Kinek táboron ha tudták volna dolgát,
Nem mulattak volna, úgy hiszem, egy órát.

63. Sajdították sokan, de szörnyen tagadta,
Változik is egykor színe s ábrázatja,
Nem bírhatván magát, eldől utoljára,
Kedvesb szolgáinak keservesen mondja:

64. "Emberek szándékát boldog Isten bírja,
Nem mehetek, félek, nagy Lengyelországra,
Ha talám keserves halál áll utomba,
Én kedves szolgáim, kénszerítlek arra.

65. Énnekem tartozó hűségtekre kérlek,
Jó Ebeni István, kiváltképpen téged,
Holtom ha történik, testemet vigyétek,
Beckéden túl Lengyel határban tegyétek.

66. Minemű kívánság nyavalyást viselte,
Akárki is ebből eszében vehette,
Szivében sincs Erdély s ott maradt kedvesse,
Igy vakít meg nagyravágyódásnak szele.

67. Mindazáltal mintegy remínségen kívül
Megfordul élete, majd naponként épül,
Maga is hovason által csaknem repül,
Maga pallérkodik sok gyalogi körül.

68. Mindaddig, míglen elkészítik az utat,
Serínykedvén általköltöztet hadakat,
Azon túl, gondolja, nem indítnak patvart,
Noha túl azon is remínsége megcsalt.

69. Alig érők Lengyelországnak határát,
Tűz gyúlton gyul s éget csaknem minden szállást,
Egyszóval mindenütt gonosz prófétálást
Láttunk, senkitől sem hallunk vigasztalást.

70. Beckéden túl szélben vagyon egy kastélyka,
Sámbor, épülettel nyomorult roszacska,
Kemíny Boldisárt ott úgy lövik homlokba,
Meghal fejedelem kedvesb anyafia.

71. Az volt Lovászmester legfőbb udvarában,
Őtet válosztotta még ifiú korában
Fogadott bátyjának, nem is volt más ollyan
Kedves, mint Jonatás Dávid előtt hajdan.

72. Elébb menvén Láncuk, Lubimércki várát
Értük, onnan immár indítottak csatát,
Ott gyüjti Rákóczi öszve minden hadát,
Kozák had is ott megjelentette magát.

73. Lengyel ellen bosszút viselő nemzetség,
Nem kicsiny haragban még otthon öltözék,
Miatta számtalan falu, város úgy ég,
Föld szinéről sokszor alig látszik kék ég.

74. Német Császártól is érkeznek követek,
Méltósággal s ésszel igen nagy emberek,
Magyaroszágban majd elsőbb s nagyobb tisztek,
Pompát, tekintetet előttök viselnek.

75. Fő kacellarius pap úr Szelepcsényi,
Kassán Generális vélle Homonnay,
Harmadik mezei kapitány Barkóci,
Visznek követséget s ajándékot neki.

76. Szép szóval köszöntvén Érsek Szelepcsényi:
"Haldd meg fejedelem, csendesen, Rákóczi,
Az nagy magyar király és Császár Római
Köszönt szeretettel s tőllem ezt izeni.

77. Ne gerjeszd bosszúval s haddal Lengyel királyt,
Tudod, soha neked ő nem ártott, sem árt,
Mert mikor búsítod kedves attyafiát,
Mintha vernéd maga szemének világát.

78. Jobb, tarts békességet jámbor szomszédoddal,
Hallottad, ki fegyvert keres, vész azonnal,
Én velem is élhetsz szent atyafisággal,
Fiammá fogadlak, ha nem játszol szómmal.

79. Tizenhárom várost ingyen szerzem neked,
Megadom, volt eddig valami költséged,
Azt is fogadom, ha támad ellenséged,
Ellenségemnek én énis tartom őtet.

80. Barátodnak pedig jóbarátja lészek,
Imperiumbéli fejdelemmé tészlek,
Életemben hozzád idegen nem lészek,
Szeretettel veled, mint fiammal élek.

81. Uram, vedd kedvesen Császár indulatját,
Soha nem hallottam illyen atyaságát,
Igy igírte volna valakinek magát,
Becsillet és haszon egyszersmind siet rád."

82. Erre Rákóczi György, ha meg kell vallani,
Oly parasztul felel, szégyen kimondani,
Gyalázatra nem is akarom hirdetni,
Ki miatt előlle pirulva mennek ki.

83. Igaz, feleletit maga is megbánta,
Mellyet hertelen-é vagy szándékból nyújta,
De jobb választ ugyan másnapra sem ada,
Sőt szemek láttára Láncukot vítatja.

84. Sokszámú gyalogit látván követ urak,
Magok mondták, annyit egyszersmind nem láttak,
Ugyanis kozák és olá, magyar hadak
Alig szóltak volna hozzá, mennyin voltak.

85. Szertelen rikoltás és fegyvercsattogás
Köztök indul ottan, mint egy égszakadás,
Mihelt indulának, városon gyulladás
Esék, s porrá tévék, nem tölt abban naplás.

86. Várból is egyaránt zúg ágyúgolyóbis,
Noha hijában, mert nem talált senkit is,
Füsttel béborult ég elvett még napfént is,
Várossának az vár nem segít semmit is.

87. Üressen követek onnan visszatérnek,
Fáradsága messzüljöttnek sem fordul meg,
Nem marad meg ebben, érkeznek más hirek,
Kiket mindazáltal régen rejtegetnek.

88. Mert török is küldi, nem tudhatom, honnét,
Nem szép szóval, hanem haraggal követét,
"Nem ülsz veszteg otthon én árnyékomban mért?
Térj vissza hazádban, élet ha kell, mentést!

89. Én cirákom lévén hírem nélkül mertél
Indulni, világot hogy úgy felkevernél,
Aknámét bontottál ellened fel, Erdély,
Hogy tés, vak kalavuz, urad után mentél?

90. Szultán Szulamántól adatott aknámét,
Nem kellet volna felbontanod az végzést,
Várj rá, fejedelem, meg fizetsz ezekért,
Jól tudom, mi bántott, micsoda tanács ért.

91. Hidd el, még kiveted igámat nyakadból,
Vigyázásom lészen rád addig portámról,
Könnyebben válhatsz meg igy szép országodtól,
Országod sem leszen üres haragomtól."

92. Ezt is Rákóczi György könnyen füle mellett
Bocsátotta folytást, mintha nem is őtet
Jövendő kárára illetnék mindezek,
Sőt szörnyen titkolta országtól ezeket.

93. Ez is lőn főbb Erdély romlásának oka,
Hogy imez követség volt tőlle titkolva,
Mert akkor erre ha visszatértek volna,
Nem volnánk, nem, máig ez szomorú gyászba.

94. Csak azhogy eljött volt fatum pokol óra,
Mely régen megindult Erdély rontására,
Módnak, jótanácsnak nincsen akkor haszna,
Mégyen, valamerre indult levágott fa.

95. Megyen Rákóczi is irigy fatum után,
Melynek koholója Svekus Károly király,
Táborát ideig Viszla parton hagyván,
Egy rész haddal megyen be Krakkó kapuján.

96. Svét királytól hagyott Svirc benne kapitány,
Mellyet nagy örömest Rákóczinak ajánl,
Volt nekik is régen, hihető, megúnt vár,
Mert presidiummal nem győzik volt immár.

97. Városnak ők zsíriát, kövérit kiszítták,
Gazdag város népit úgy megsaccoltatták,
Ki tarlóz utánnok, talál üres kosárt,
Még templomokban is, ha mi volt, elhúzták.

98. Bethlen Jánost küldi fejedelem oda
Egyik rész hadával város oltalmára,
Több hadával alá Viszla mellett maga
Megyen, azhol Károly svekus király várja.

99. Ezt nem várta volna lengyel magyaroktól,
Kiknek nem vétetettek soha szánt szándékból,
Hogy rájok menjenek erdélyi határból,
Nem hitték, s nem vártak illyet sógorságtól.

100. Mert fejedelemasszony Bátori Sofia
Rákóczinak igen kedves házastársa
Lengyel anyátol volt, nemzettel Zákricska,
Azért nem gondolták, legyen oly mostoha.

101. Régi bölcs atyáink nem hijában mondták,
Meghűlt az szeretet, nincsen atyafiság,
Megholt az gyermek, már elmúlt az komaság,
Csak addig, még hasznot hajt, kedves barátság.

102. Nincs oly pogány, kinél nem nagyobb ellenség
Lengyel, vitézlő rend, gazdag és szegínység,
Magyar támodását rájok hogy nem hitték,
Szegínyeket inkább mind házoknál lepték.

103. Némely helt rokonság menyekzőben voltak,
Vőlegíny, menyasszony asztalnál vigadtak,
Kalauz kozákok tudván rájok utat,
Kegyetlenül verték fel nyomorultakat.

104. Magos házoknak megállván ajtójokat,
Ablakon ugratták le vígan lakókat,
Földön egymás hátán nyaka tört ifjakat,
Érkezvén, néztük egymásra hullottakat.

105. Keresztény vér méltán irtózhatott ettől,
Némely szintén akkor válik meg lelkétől,
Holt eleven némely kínlódik élettől,
Remínkedvén, azmint szólhat, hogy általlőjj.

106. Harmadnapi vérben némellyike fekszik,
Nem szólhatván, súhajt, ó hogy nem érkezik
Rajtam könyörülő, hogy fejem nem veszik,
Kínok miatt alig kétségben nem esik.

107. Nagy nemes házoknak tőből kihányása,
Városoknak tűzzel fottig pusztítása,
Ölés, fosztogatás, vermek felbontása,
Dicsekedés, játék volt az illyen munka.

108. De megszomorodott magában megrémült
Az keresztény lélek, szíve benne meghült,
Midőn az ártatlan, látta, kínban merült,
Mint kő, nem tud rajta senki sem könyörült.

109. Ha találtak elől paraszt útonjárót,
Kincséjért firtatták, fogták, mint árulót,
Teste sütés miatt felhámlott, meg sem holt,
Mint búdosó lélek, mezitelen úgy volt.

110. De hogy maradt volna bántás nélkül ember,
Midőn Isten ellen sem szűnt meg az fegyver,
Megfosztatott templom együtt papi renddel,
Sok helt borult Isten háza tüzes füsttel.

111. Élőkön nem elég volt kegyetlenkedni,
Hanem holtokat is föld színire hozni,
Nem volt templomokban temetés oly régi,
Kit elé nem hoztak fényes napnak látni.

112. Hosszú üdők miatt ha test már földdé vált,
Kin gazdag temetést hamis kozák talált,
Porrá vált testeket kemínyen megrostált,
Mindaddig, míg gyöngyöt közzülle kitalált.

113. Azt kótyavetyésre nagy szíve szakadva
Vitte, pínzen, alig várván, eladhassa,
Meg kell engedni, volt vitéz jó katona,
Hogy ím szemfedelét holt testnek levonta.

114. Tisztes kótyavetye, kellemetes préda
Igaz vitézeket illető nagy próba,
Zsoltáriban Dávid illyenekről írja,
Latrok tanácsától lelkem Isten ójja.

115. Nem ok nélkült mondja bölcs Salamon könyve,
Igaz szent társaság szentté tészen végre,
Gonosszal nincs oly szent, ki gonosz nem lenne,
Kivel társalkodjék, int, ki-ki megnézze.

116. Még pogány bölcsek is ollyat írnak arról,
Embert meg ismerni legkönnyebb társáról,
Erre példát venni könyű magyarokról,
Mi ragadott rájok is kozák társokról.

117. Noha természettel magyar nem volt angyal,
Annál inkább szentség, hogy nem jár táborral
Egyben, de miolta cimborált kozákkal,
Elérkezett vélle minden gonoszsággal.

118. Egyaránt prédáltak vélek fel templomot,
Kastélt, falut, várost együtt gyújtigatott,
Virágában szűzet szintén úgy megrontott,
Pogányhoz illendő követett rút dolgot.

119. Nem volt oly nap, melyben szűnt az kótyavetye,
Ellenséggel noha senki nem volt szembe,
Nem is ló- s fegyverből állott nyeresége,
Hanem pap, templomi kincsből nagyobb része.

120. De felejtsünk ollyan nem megáldott prédát,
Eléggé megadta Erdély annak árát,
Igazan hasonló mértékkel mérték rád
Szegíny haza, mindjárt vagy fizettél duplát.

[Harmadik rész 121-240]