Az elfordult világ sorsa

Visszajár az idő, ez világ elfordult,
Az ég mindenestül a föld alá szorult,
Tenger az egeknek mind hegyiben borult,
Még ilyen nagy csoda nem hallatott sohult.

Csillagok az földön, vadak égen járnak,
Halak az erdőkben fák alatt sétálnak,
Kősziklák vizeknek hegyette úszkálnak,
Az levegőégben gályák hajószkálnak.

Vert viszen veretlent, vak ép szemet vezet,
Sánta futhat jobban, ép láb mankón mehet,
Rák jó lovat kifut, balha várat vehet,
Ha már pór és paraszt nemessel feltehet.

Egér macskákat fog, galamb ölyvet kerget,
Fog ürge rókákat, cinege sast melleszt,
Kappan gerént eszik, bárány farkast emészt,
Szúnyog zúgásátúl szenved bika kelést.

Kövihal vidrát rág, legyek fognak föcskét,
Tyúkfi kányát elkap, méhe prédál medvét,
Kígyó gólyával él, beteg doktort gyógyét,
Az rongyos cifrán jár, kopasz fésli fejét.

Az poros utakon kompok hajószkálnak,
Az habos vizeken fataligán járnak,
Békót penget lába a szép szabadságnak,
Az rabság ott sétál, hol tetszik magának.

Az tenger porrá ég, Etnán megfagy az tűz,
Hajó maga után az Dunán csapást fűz,
Fakard sisakot ront, a prücsök darázst űz,
Balzsamumnál kedvesb ama rút varga-bűz.

Az szabó törvént szab, tímár armálist ír,
Bocskort patkol ötvös, serha is voksszal bír,
Mint az pudli farka, szintén oly nemes vér,
Mind a kettő, higgyed, egy jó batkát nem ér.

Varga varr tanácsot, a szűcs megcsáválja,
Az ország törvényét takács magyarázza,
Gombkötő és borbély ezt deliberálja,
Kurva az anyja, aztot valaki megállja!

Csiszár, csizmazia a Tripartitumot,
Talpbőrrel foltozza a nagy decretumot,
Bárddal faragja álcs az privilégiumot,
Ki böcsülje tehát az ily kollégiumot?

Az pór itt előbb ül az úri rendeknél,
Az ultimus status felsőbb az elsőnél,
Jobbágy bírságot vet urára ezeknél,
Amaz fűzfapolgár ekzekvál nemesnél.

Mennyi lat bátorság kalmárok szívében,
Hány rőf okosság van purgerek fejében,
Mennyi igaz garas prókátor zsebében,
Annyi igazság van ezek törvényében.

Mint eke hat ökröt, hintó hat lovat húz,
Nyúl mint agarat űz, szarvas s őz vadászt nyúz,
S mint a márványkőből lehet jó tekert gúzs,
Úgy érti az dolgát az utolsó státus.

Disznónak a moslék, nem a finum gyömbér!
Agg ebet sem illet festett hintószekér!
Szamárnak hátán sem villog bársonynyereg,
Nem szólok most többet, legyen ma ez elég!

Forrása: A kuruc küzdelmek költészete, kiad. Varga Imre, 151.
A felfordult világ leírása a magyar nonsense költészet, mely a "felszánt" időket gyanakodva néző kisnemes szemléletét fogalmazza meg. Micsoda világ ez, ahol "Az pór itt előbb ül az úri rendeknél..."?