Rákóczi nóta

1.    Jaj, régi szép magyar nép!
    Az ellenség téged mikép
    Szaggat és tép!
    Mire jutott állapotod,
    Romlandó cserép.
    Mint egy kedves eleven kép,
    Voltál olyan szép,
    Magyar nép!
    De a Sasnak körme között
    Fonnyadsz mint a ép.
    Szegény magyar nép,
    Mikor lész már ép?
    Megromlottál, mint cserép.
    Jaj, hát szegény magyar nemzet
    Jóra mikor lép?

2.    Jaj, Rákóczi, Bercsényi
    Magyarok híres vezéri,
    Bezerédi!
    Hová lettek magyar népnek
    Vitéz vezéri,
    Nemzetünknek hírszerzői,
    Fényes csillagi,
    Ocskai?
    Az ellenség mindenfelől
    Őket emíszti,
    Űzi, kergeti,
    Búval epeszti.
    Közinkbe sem ereszti.
    Jaj, hát szegény nemzetünket
    Miképp mellyeszti!

3.    Jaj, országunk, jószágunk,
    De főképpen mi magunk
    Mint nyavalygunk;
    Az idegen nemzetségnek
    Rabjai vagyunk.
    Jaj, naponként mind elfogyunk,
    Jót ne is várjunk,
    Kívánjunk,
    Mert hatalmas, diadalmas
    Nemzet van rajtunk.
    Jaj, meg kell halnunk,
    Meg nem maradunk,
    Nagy ellenség közt vagyunk,
    Bizony méltán ezek miatt
    Kesergünk, sírunk.

4.    Országunknak, magunknak,
    Jaj minden maradékinknak!
    Mindazoknak,
    Kik e földön nagy ínségben
    Így nyomorkodnak.
    Özvegyek panaszolkodnak,
    Árvák zokognak;
    Magoknak
    Siralommal ártatlanok
    Halált okoznak,
    Úgy siránkoznak
    És fohászkodnak.
    Bánatjok nem apadnak,
    Mert hazánkbul az ínségek
    El nem távoznak.

5.    Tenger rajtunk a fegyver,
    Mert a német rajtunk hever,
    S igen ver.
    Mutogatja magát mint egy
    Híres gavallér,
    Nemzetünket hajtó pillér.
    Nem szán, mint hóhér.
    Akit ér,
    Addig veri, meddig neki
    Mindent nem ígér.
    Látod mely kövér,
    Bőrében sem fér,
    De mégis mind többet kér,
    Alig vagyon országunkban
    Miatta kenyér.

6.    Nézz reánk, Úr, a mennybül!
    Ments meg, kérünk, minket ily csúf
    Ellenségtül,
    Ki a híres magyaroknak
    Vérébül épül.
    Ne hagyd ily dühös ínségtül
    Rút ellenségtül,
    Némettül
    Gyaláztatni, mocskoltatni
    Az írigyektül.
    Ily dölyfös néptül,
    Kínzó eszköztül,
    Megfosztatni nevétül,
    Mindenkoron győzedelmes
    Dicsőségétül!

Forrása: A kuruc küzdelmek költészete, kiad. Varga Imre, 238. sz.
Valamikor a függetlenség és a hazafiság eszméjének első számú reprezentálója volt ez az ének.