Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Listius László |  

PARS SECUNDA

 

1. Magyar Király Lászlo, Anna de Candalo, Feleséget vett vala, A
Franczia országbul, de Királyi ágbul születése lett vala,
A ki hamar üdön, s mint egy két esztendön, fiat s léanyt szült vala,

2. Leányának neve, Anna keresztelve; kit midön fel nevele,
Ferdinánd Herczegnek, a Károly Eöchének, férnek adni rendele,
Mert Atyafiságán, s Károly Sogorságán, szive igen örüle.

3. Egyetlen egy fiát meg öregült Attyát, a ki gyönyörköttette,
Lajos fel serdüle, s hogy meg öregbüle, székében helheztette,
Söt szent koronával, s Királyi pálczával, országis tizteltette.

4. Lajos nevelkedvén, s még czak Gyermek lévén, Attya már meg holt vala
Gyenge Kariaira, s Kisded Vállaira az ország gondgya szálla,
Még fel nevelkedék, s jobban öregbedék, Tutorság alat vala.

5. Emberi idöre, s iffiui eröre, midön fel huzalkodék,
Jgyenes erkölchben, Királyi eszében, osztán meg allopodék
Hogy meg házosodnék, s magva száporodnék, országa gondolkodék.

6. Az Interregnumtúl, következö kártúl, akar mely ország félhet,
Hol Kiralyi ágbul, s hazája fiátul, következöt nem vehet,
Közöttök párt ütést, s bajos öszveveszést, akarkijs remélhet,

7. Károly Czászár hugát, hozák a Mariat, nekie feleségül,
Vy Atyafiságot, avagy sogorságot, tévének erőssegül,
Kivel lakik vala, és örvendez vala, tellyes gyönyörüségül,

8. Okos, eszes, és bölch, s benne nemes erkölch, már Fejedelem vala,
Deli allapottal, s ékes ábrázattal természet látta vala,
Szeléd természeti, kiért dichéreti országa elött vala,

9. Chuda mely bölcheségh, és Királyi felségh, belé öntetet vala,
Nemzetéhez kegyes, viszont rettenetes ellenségéhez vala,
Jllendö dolgokat, s tanách-adásokat, örömest követ vala,

10. Örvendetes szava, s ékessen szólása, tiztességes tréfája,
Mindeneknél kedves, mint méz édességes, országban allapottya,
Természeti mérész, erős probákhoz kész, s böséges tudománya,

11. Gyakran a vadászás, és a madarászás, mulatságiban vala,
Czak lovat és fegyvert, szereti vala mert, s kezében forgat vala,
Nem kell az henyélés vagy ágyban heverés, inkáb kin forog vala.

12. Teste magassága, jeles sugársága, s erős vastag kariai,
Nézésében kegyes, orczájais tellyes, szép piros ajakai,
Huszon-egy esztendöt, s akkorbeli üdöt, számlálhattak napiai,

13. De nem sokká tartá, czak képét mutatá, szerenche adomanyát
Hamar el ragadá, s föld alá boritá, Királyi méltoságát,
Mint ama mostoha, ki nem igaz soha, hagyá czak kivánságát.

14. A Ganymédesnek, Ida hegybélinek, nem volt szeb ábrázattya,
Benne Periclesnek, s Minerva Istennek, bö Eloquentiája,
Kedves mint Ionatas, erős miként Atlas egek meg mozditója,

15. Laomedon fiában, és ékes Titonban, nem volt nagyob meltóságh,
Jffiu ábrázattya, megért tudománya, s benne az hatalmasságh,
Ráro tekénteti, s deli szemléleti, s véle nöt az Uraságh.

16. A Palatinusságh, s tiztbéli méltóságh, vólt Báthori Istvánban,
Mivel e' tizt elsö, s Király utan felsö, minden méltoságokban,
Fia Báthorinak, ki Máttyás Királynak, hü volt szolgálattyában:

17. Erdéli Vaydaságh, s tiztbéli méltóságh, Zapolyai Iánosnál,
Nem volt senki kinchesb, avagy ertékesseb, Magyarok közt nálánal,
Hiresb s nevezetesb, avagy tekéntetesb Szepesi Groffságánal,

18. Böchüs az országban, ha Királyi magban; fogyatkozás let volna,
Ütet Királyoknak, ekképpen Uroknak, Magyarok tették volna,
Egész országostul, és tartományostul, néki holdultak volna:

19. Jstván Moldovában, Ráduly Havasalyban két jeles Vayda vala,
A kik nagy hüséggel, tökéletességgel, azt Gubernállyák vala,
Király akarattyán, és parancholattyán, mindenik lépik vala:

20. Horvát országi Bán, mert volt igen meltán, vitéz Ferencz Bottyáni,
Ki Toth országokat, Tengerig azokat, szokta volt dirigálni,
Jgen hüségessen, és kellemetessen, tudott ezis forgodni,

21. Kisded idejében, s aprod esztendöben, Királlyal nevelkedet,
Kiért az utánnis, öregkorábannis, nékie kedveskedet,
Régi szolgájárul, s tanúlo társárul, osztán sem feletkezet:

22. Az Tömös-Várában, s Kapitányságában, Peréni Péter vala,
Tökélletességgel, s nagy gondviselessel, tiztét viseli vala.
Sok probákban forgot, vitézségben aggot, és igen eszes vala.

23. Peréni s Zapolyai, e' két ör-álloi, valának országunkban,
A szent Koronának, s Diadémájának, serény vigyázásában,
A Duna mentében, hegynek tetejében, s a Visségrád Várában:

24. Egész Sirmiában, s körül határában, Tömöri Pál parancholt,
Szent Ferencz rendiböl, s ennek szerzetiböl, okos s tudos ember volt,
Kinek serénysége, mint nap fenyessége, ellenségén vilámlot,

25. Nagy kénszerittéssel, sok rá izenéssel Kalastrombúl véteték,
Pápa hagyásábúl, s paranczolattyábúl, hogy Ersekké téteték,
Száva s Dráva mente, s Sirmia kezdete, töle oltalmaztaték,

26. Jó, s jámbor életü, s lelki esméretü, e' Tömöri Pál vala,
Noha Kalastrombúl, szokot Régulábúl, immáron ki költ vala,
De mind holtáiglan, s koporsojáiglan, Regulát tartot vala,

27. Halgatom erejét, gyözedelmességét, és sok proba tételét,
Pogánynak kárával, s szörnyü romlásával, a mig e' világon élt,
Méltó Kronikákban, és Historiákban, bé iratni a nevét,

28. Hogy nagy Érsekséggel, s Kalochai tiztel, Kiraly fel ékesité
Vitéz modra magát, sok hadakban dolgát, az utannis szépité,
Sokak példájára, s jó vitéz modgyára, barátságát jelenté:

29. Frangépán Christophis ki Ferdinandtulis, szintén akkor jött vala,
Híres, neves s vitéz dolgaiban méréz, Királynál kedves vala,
Nagy sok igéretre, és hitegetésre, udvarához jött vala,

30. Láttya az igéret, Királynál nem élet, naponként buslakodik,
Boszszuságot szenved, bujában el senyved, magában boszszonkodik,
Hogy ő viszsza térien, s Ferdinándhoz mennyen, erröl ugy gondolkodik,

31. Gondolat meg gyözé, elméjét hogy fözé, el rendelé magában,
Hogy régi Urának, s kegyelmes Attyának, menne az udvarában,
Sokszor Felségének, s ezelöttis ennek, vólt jó akarattyában.

32. Cancelláriussa, s Királynak titkosa, volt Brodericus István,
Szükseges üdöben, s wehéz igyeiben tanáchával táplálván,
Kinek embersége, vagy pedig hüsége, mindeneknél volt nyilván;

33. Közel Toth országban, s a mi határúnkban, vala lakozo helye,
Nem alaczon rendböl, noha azon nemböl, vala neki szülöje,
Praxisa dolgában, és tudományában, bölcheséges elméje,

34. Roma Városábol s az Olasz országbol, czak akkor meg tért vala,
Mivel követségben, Pápához nem régen, a Király külte vala,
Hol országnak dolgát s ura kivánságát, jó karban hatta vala:

35. Ország kinch tartását, és oltalmazását, adák Thurzo Eleknek,
Király akarattyán, és parancholattyán, viselte gondyát ennek,
Mivel az elöttis, meg felelt töbszöris, ebbéli hüségének,

36. Nem kichiny értékkel, de teli erszényel, háza meg rakódot volt,
Maga szükségére, s egész életére, még éltis elege volt,
Annyira szerenche, aranya, és kinche, meg gazdagitotta volt:

37. Bornemisza Iános, ertelmes és okos, már öreg ember vala,
Meg öszült szakálla, s el nehezült vala, hiré s neve nagy vala,
Királynak Attyátul, marat tanitóúl, ezértis kedves vala,

38. Posony s Buda Várát, s ezeknek határát, birta Praefectusságban,
A kiket helyessen, és mind értelmessen, viselt fö Ispanságban,
E volt a leg elsöb, s Királynál, leg felsöb, minden titok tanáchban,

39. Mindenek tisztelték, mert méltónak vélték, már vén emberségéhez,
Nagy mélységes dolgok, Udvarnál kik forgók, vitettek éttöl véghez,
A Király mint Attyát, ezt a tanitóját, kapczolta volt fejéhez,

40. Maga viselése, szemei nézése, serény s kemények voltak,
Tekintetésével s feje intésével, akar kikis gondoltak,
De viszont igyekben, mi volt kérésekben, hozzá járulni tuttak.

41. Meg fedhetetlenségh, el hidgyed az hüsegh, ebben az emberben volt,
Akarmi álnokságh, s hizelkedö roszszágh, töle el távozot volt;
Királyis mint hivét, és tulaydon szivét, ötet ugy tartotta volt,

42. Beszédével Királyt, mi tanáczot talált, szintén oda haytotta,
Valamint magának, és akarattyának, teczet ugy dirigálta,
Soha botránkozva, avagy fogyatkozva, beszédében nem látta.

43. Meg számlált személyi, s Királynak hivei, voltak tisztviselésben,
A mik az országban, vagy joszág dolgában, estenek történetben,
Ezek véghez vitték, le chendessitették, akkorbéli üdöben,

44. Törvényi processust, vagy mi Kiralyi just, tiztekben practicáltak,
A Magistrátusságh, s eggyüt az igasságh, ő nálok találtattak,
Törvényböl mi ki ment, homályból fel serkent, töllök voxot hallottak.

45. A töb Praelatusok, s Urak kik Zászlósok, kiki dolgát tartotta,
Külsö állapotra, avagy ő magokra, elméjét igazgatta,
Kinek mi volt tiszti, avagy itileti, ahoz magát kapczolta.

46. A Szalkay Lászlo, mint eszes Apolló, egyházi méltóságban,
Eztergami Érsek, nevei ékesek, Cancelláriusságban,
Primás, az az Elsö és tiztiben felsö, s fö volt Papi státusban,

47. A Király pechétét, mint titkos elméjét, viszsza küldé Urának,
Mi okokra nézve, arra vitte kedve, s mi oka volt dolgának,
Talám chendességért, s testi könnyebségért, chelekedte magának.

48. Brodericus István, e' pechétet osztán, Király akarattyábúl,
Ö maga kezéhez, s igaz hüségéhez, vévé parancholatbúl,
Ki egyéb arántis, e' tizti utánnis, Vice volt méltoságbúl,

49. De e' mind azonnal, mondhatom bizonnyal, méltoságban meg maratt,
Tizti és érdeme, s a Király Kegyelme, reá böséggel áratt,
Régi hüségéböl, s kedveskedéséböl Érsek hátra nem maratt;

50. Akkorbeli dolgok, a kik voltak nagyok, tanáchán viseltettek,
Sokaknak elméjek, gondokkalis fejek, ezekben kisértettek,
Mint fö Vezér által, de ő feje által véghezis vitettettek;

51. Meg ért üdös vala, s méltoságos vala, gyakor okoskodásban,
Sok üdötül fogva, iffiuságtol fogva, forgodot sok dolgokban,
Kiknek viselését, és sok nehézségét vette jó allapotban.

52. Mindeneknél felet, ő hüsége kellet, s Királynál kellemetes,
Mert experiálta, s ugyan meg probálta, hogy igaz s tökelletes,
Sokakra böczülte, és ugyan tiztelte, méltoságra tettetes,

53. Tanáchban föképpen, és derekasképpen, ha mi dolgok forgottak,
A kik miatt soknak, Magistrátusoknak, hajai fel bozdultak,
Jlly nagy súllyos igyben, s ország szükségében, ő hozzája járultak

54. Elérkezik immár, hazádban lépet már, a meg dühöt Oroszlány,
Sok halált magával, hozott hatalmával, e' Pokolbéli Sátány,
Fel serkent álmodból, nemesség ágyadból, illy rettenetes Sárkány,

55. Nagy felhöszakadás, szegény Magyar romlás, maid követi házadat,
O hatalmas Isten! ki segéthecz itten, szánd meg te juhaidat!
Czak te az egekbül, küldheted Felségbül, Angyali Legiodat.

56. Te áldot, s szentséges, égben düchöséges, Angyalok Kiralyneja!
Tekénch seregedre! s meg ritkúlt népedre, Magyarok Patronája!
Ne szenved Pogánynak, s dühöt haragiának, országod rabolnia!

57. Magyar állapotok, nagy, és kisded dolgok, nehéz kárban valának,
A kik nyilván, s titkon, falún s városokon, naponként forgottanak,
Mivel nemességnek, restségh, személyeknek, s kellet akarattyoknak.

58. Az ezer öt száznak, és az huszon hatnak, eztendö folyásában,
Mikoron irnának, s napot számlálnának, a Martius havában,
Sulimán indúla, ki igen dúl fúla, orszagunk határában.

59. A minek elötte, népét el küldötte, meg békélt szomszédival,
Szövetséget vetett, s békeséget szerzet, egész határosival,
Hogy batorságosban, s diadalmassabban, indulhasson hadával.

60. Mind vizen és földön, hegyen, völgyön s erdön, erejét meg inditá
Még a földis renghe alattok, és zenghe rettenetes, sok volta
Mint a sürü felhö, a ki oránként nö, földis alig tartotta,

61. Ez elött immáron, jay! a Magyar káron, meg vetette az ágyát!
Bé-rohanásának, s mondgyam rablásának, fel találta a modgyát!
Erös serénységgel, és nagy dühösséggel ki osztogatta sólgyát!

62. Mivel országunknak, és föb bástyájának, eggyik falát el törte,
Ki keresztyénséget, s mi nemzetségünket gyakran meg, segitette,
Nándor Fejér Várat, kitül a fö árat, ő magaéva tette,

63. Ott a közél való, mint Oszlopúl állo, Várakis el pusztúltak
Ugyan akkor-táyban, esének romlásban, bástyáink a kik voltak,
Szalam-kemény, és töb, másis a mi volt töb, mind egyig le romlottak.

64. Péterváragyáigh, siralmasúl addigh, semmivé tétettenek,
A Száva mentében, s országunk végében, nemis épittettenek,
Helyeit szél fuija, ninchen tartalékia, szabad jövetelének.

65. Mind máijnapiglan, és ez oráiglan, a régi szokás szerént,
Hijuk Sirmiának, ezt a Tractust annak, mostannis mind rend szerént,
Emlekezetinek, s siralma veztének, vagyon orszagunk szerént.

66. Mindenkor a Száván, s meg nevezet Dráván, Török által jühetett,
Mely felé akarta, szerénche tartotta, s nagy probákat tehetett,
Alkálmatosságot, s nyargalodszásokot magának szerezhetett,

67. Olly aditussa vólt és alkalmatos vólt, ellent nem álathattak,
Hogy ha Királyunkis, akart országunkis meg nem tartoztathatták,
Hazánknak mezeit, és kedves részeit, dúlták és pusztithattak.

68. Az Tömöri Pállal, mint szép fényes nappal mi országunk tündöklöt
Alsó Tartományban, és az Sirmiában méltoságában fénlet,
Mert ő vala elö, hazánkban fel-kelö, s vitézségeis kellet,

69. Ebbennis hüsége, s tetczet serénysége, hazája szereteti,
Mihelyen, fülében, esék ertésében, Királynak hirdetteti,
Gyakran levelével, és izenetivel, neki meg jelenteti.

70. Nem lön elég néki, hertelen fel-kele, s Kochiára fordúla,
Szorgalmatossággal, és nagy gyorsasággal, a Királyhoz rándúla,
Pogány jövetelét, és közel-lételét, s meg beszéllé mit halla,

71. A maga Várában, magas Visségrádban, meg találá a Királyt,
Hazánkra jövendö, és következendö ostort és szörnyü halált,
Rend szerént beszéllé, s nyilvánnis hirdeté, mellyet Al-föld már talált.

72. Bizonyos okokbúl, s nyilván mint irásbúl, ezt által látta vala,
Szörnyü keszületét, s Török jövetelét, elö számlállya vala,
Mondgya, hogy Országunk, s egész nemzetségünk vettetnék veszély alá,

73. Vékony tehetségét és erötlenségét, hánnya s veti Királynál,
Mert a had inai üresek helyei, ezt jol tudgya magánál,
A poganyság kemény, s üresis az erszény, nincsen erö házánál,

74. A gyorsaság ebben, leginkáb mindenben, kivántatik minékünk,
Ha hátra maradunk, késedelmeskedünk, most lesz utolso végünk,
Mondá, tüzzel vassal, s Tisiphone Mársal, hogy meg indúlt ellenünk.

75. Jparkodgyunk azért, mint édes hazánkért, Nándorfejérvár felé,
Ne Kériük senkitül, hallyuk regiektül, vitézkednünk ha kellé?
A mig által nem jö, addig Chillagunk fö, siessünk Száva mellé,

76. Jdején keletit, s mi ennek eleit, hát vegyük hamarsággal,
Látczik hogy nehézségh, de meg lehetöségh, emberi okossággal,
Lassu igazságot, meg dúllya joságot, hamisság gyorsasággal;

77. Ayánlya hüségét, s igaz emberségét, kész a fegyverkedésre,
Ki-ontani véret, s el rontani törét, és menni ellenségre,
Czak hogy segitségét, s Királyis költségét, rendellye e' szükségre.

78. Sok beszédi-után, monda Király osztán, tanáchra való dolog;
Soktul már hallottam, de czak halgatóztam szemeim elött forogh,
Mint el fordulhasson, s nyakunkban ne jusson, ez az ártálmas horogh.

79. Tanáchit szólittá, s magához hivatá hogy consultálkodgyanak
E' dologra nézve, mely nálok is értve, miként gondolkodgyanak,
Találák minnyájan, hogy a szent György napián, gyülésre rándullyanak.

80. Hamar Ország Gyülést, s mind együvé jövést, a Király hirdettete,
Nemes, Vármegyéket, Fö Papi rendeket mind együvé gyüytette,
Feje, és joszága, s minden szabadsága, vesztés alat intette,

81. Boldog Aszszony napra, alá a Tolnára, azonnal siessenek,
Zászlósi Uraságh, s Nemessi szabadságh, ottan jelen legyenek,
Az Egyházi rendis, söt a parasztságis, hogy fel fegyverkezzenek,

82. Király személyével, s tulaydon létével, ellenségre mennyenek,
Hogy meg állyák úttyát, ha talállyák, modgyát, véle ellenkedgyenek,
A még hazánkban lép, ez a kegyetlen nép, addig serénykedgyenek.

83. Hadi készületit, s szükséges ezközit, Királyis készitteté,
Szorgalmatossággal, s igen gyorsasággal, hadhoz magát készité,
Lovait, s fegyverit kikkel had ereit, meg álhatná szerzeté,

84. Szomszéd Fejdelmeknek, mind távúl levöknek, sietséggel iratta
Ország veszedelmét, s Pogánynak jövését gyakran hirekké adta,
A keresztyénségnek, s Magyar nemzetségnek, veszedelmét jol látta.

85. Követeit azért, e' szükséges okért, küldözé minden felé,
Segétséget kére, illy nagy szükségére, maga, s országa mellé,
Ha szomszéd háza égh, nem marad abban végh, másis tarthat felelé,

86. Chehek, s Slésiákat, s minden Várósókat, a segétség adásra,
Mind izenetivel, s Király levelével kénszeritteti arra,
Segétök legyenek, s meg emlekezzenek, magok fogadásokra,

87. Romai Pápátis, szentséges Attyátis, alázotossan kéré,
Hogy pénz segétségbül, hadi erőssegbül, gondgya lenne népére,
A kit az országban, Attyai gondgyában, tartott segétségére,

88. Lengyelek Királyát, Sigmondot ő Báttyát, más okok tartoztatták,
A kik nem régenten Törökökkel szintén, békességet czináltak,
Hazájok romlását, és meg puztúlását, evvel el forditották,

89. Geriedezet de félt, hitéhez mert nem fért, s nem látta megh­szeghesse,
A vér ugyan vonta, s lelkeis furdalta, ninch mód hogy meghvethesse
Nem találta modgyát, ronthassa chomóját, s magával el-hitesse,

90. Hasonló gyanóságh, s mind alkalmatosságh, Velenczések felöl is,
Szövetség-vetéssel, s hiti esküvéssel, frigyet tettek vólt ökis,
Azért segétséget, s hadi erősséget, nem adhattak ezekis.

91. Az Egyházi kinchre, arany és ezüstre, Királyt rá szabaditak,
Ország jövedelme, ha nincs segedelme, ehez nyúllyon mondották,
Hadi fizétesböl, s illy fogyatkozásbol, szükségnek álitották,

92. Pápa Diplomával, s paranczolattyával, ebben útat mutatott,
Hogy Egy-hazi kinchhez, Király e' szépséghez, hogy hozzáia nyúlhatott.
Botránkozás nelkül, s minden vétek nélkül, hatalom is adatott.

93. Hadi viselésre, gondviselésére, két Generálist téve,
Eggyik a Frángépán a ki minap Budán, Királytul búczút véve,
Másik Salmis Miklos, Vitéz és harczolós, ezekre rendeltetve,

94. Mind a kettö Vitéz, miként Tygris mérész, jok is hadviselésre,
Mondom Alexánder, a másik Lysánder, mikor ment ellenségre,
Mindenik hazánkbol, s vagyon országunkbol, emeltettenek erre,

95. Hercules ereje Ulysses elméje, Achilles mérészségek,
Nem vólt Hannibálnak, vagy Demetriusnak nagyob a vitézségek,
Mint Antoniusnak, avagy Mariusnak, fénlet ő düczöségek.

96. Görög had rezketet, s czak nem futni erett Hector személye elött,
Troja is akképen, rettenetes-képpen, rémült Achilles elött,
Akként a Pogányságh, félt is e' sokaságh, mondot Vezérek elött.

97. Ország gyülésében, Király mindenekben, midön forgódot vólna,
Nagy, és kiczíny rendel, országa népével, böseggel szóllót vólna.
Török jövésének, miként erejének, ő ellene állana,

98. Mindent el rendele, és helyére szerze, magát mihez tartaná,
Az hadakozásban, s magát a Taborban, mihez alkalmaztatná,
Az utan békével, sok szép intésével, Gyülését el boczátá,

99. Maga is nem késék Gyülés hogy el mulék czak hadra vagyon gondgya,
Leg-iob készülettel, szükséges ezközzel hogy indullyanak hadgya,
Mivel az ellenség és pogány némzetségh, már hazáját rabollya.

100. Leg elsöben erröl, s e' veszedelemröl, ir szomszéd országoknak,
Es azokban lévö vitézséggel élö Fejedelmi Uraknak
Kéri tanáchokat, s kegyes óltalmokat, mint igaz barátinak,

101. Föképpen Károlynak, Romai Czászárnak, Felesége Báttyának,
Segetségét vária, s levéllel óhaitya, felellyen meg dolgának,
Ne hadgya igyében, s vegye erejében, gondyát ő országának.

102. Francziák Királyát, Ferenczet baráttyát, kéri nagy széretettel,
Ki minap fogságból, szabadult rabságból, inteti böczülettel,
Oltalmazásához, meg maradásához lenne igyekezettel.

103. Minden úttal, moddal, s barátsagos szóval, esedez mind kettönek,
Magok ayánlását, s levelek irását emlégeti ezeknek
Hadi segétségböl, s vitézi eröböl, ne hadnák e' veszélnek.

104. Gallusok királyát, nevezet baráttyát, arra emlekezteti,
Hogy Pycziktonéban valo, rabságában, mi vólt ő igéreti,
Szabadúlás után, e' joért az után, néppel meg segétteti,

105. Most azért instálna, bár módot találna, a segétség adásban,
Leg nagyob szüksége, s most vólna énsége, ellenség országában,
Isten is a végre, szabaditá erre, legyen állandóságban.

106. Masodszor követe, Ferdinandt köszönté, megént igaz Sogorát,
Segétségre jöne, vagy hadat küldene, s ne hallogatna orát
Mert már a Pogányság, mint nagy iszonyúság nyargallózná határát,

107. Töb Feiedelmekhez, kik akkor Gyüléshez, Spirában gyültenek vólt,
Az Imperiumban, és Német országban, Tracta szintén akkor vólt,
Ottannis követe, segétséget kére, az Király embere vólt.

108. Választ Slesiában, Cheh, s Morva országban, szólló orátorokat,
Ellenség rablását, s szélyel pusztitását, rettenetes hadakat,
Az kik proponálták, s ereik kivánták, hogy ne hadnák Urokat.

109. Pápa követivel, mint hü emberivel, Kiraly maga beszéllet,
Kéré hogy instállion, s a Pápánál szóllyon, méltoztasson kölchéget,
Hogy az hadak terhét, visellye ereiét, s verhesse ellenségét,

110. Az Egyházi kinchnek, arany és ezüstnek, magához vételéhez,
Mácedoni Lászlot, Egyházi ör-állot, ki Péchi Püspökséghez,
Akkor jutot vala, s méltoságban vala, bizot emberségéhez,

111. Pénzverö Mester is, hada-fizetö is, Gerendi Miklós vala,
Egyházi joszágot, minden drágaságot, pénzé forditot vala,
Pápa hagyásából, s parancholattyaból, hadakat osztot vala.

112. Minden Püspököket, s Papi fö rendeket a kénch-tartó meg rava,
Kaptalanoknál is, s Papi gyülésnél is, e' dolog vala tudva,
Hadak fizetése, s meg elegittése, tölök nem volt meg tiltva.

113. Szabad várasokis, nem lönek azokis, üressek fizetéstöl,
A Sido rendet is, s Tisztviselöket is, egyenlö értelemböl,
Örömest is adtak, s magok sem tiltották, ellenséges üdötöl.

114. De még Erdélynek is, söt a Szászoknak is, sokat kelle fizetni,
Országnak népére, summa penzt ezekre, s a mit kelle fizetni,
Rövid idö mulva, egy kevés vártatva, kelle öszve szerzeni.

115. Untalan levelek, és sok izenetek, jönek Tömöri Páltól,
Hasonlatos képpen, Erdölyböl is éppen, az Erdelyi Vaydától,
Hogy a sok Pogányságh, nem meszsze sokaságh, a Nandór-feiér­Vártól,

116. Az elöl járóiát, és dulo rablóiát, már Száván költöztetné,
Maga is utanna, a Czászár nyomtatna, népét kültön küldené,
Nemesseket azért, s Vitezeket ezért, Király ne késeltetné,

117. E' sok levél-hordás, sok gonosz hir-mondás, inkáb Királyt gerieszté,
Hadak szerzésére, s öszve gyütésére, serényen ébregeté,
A töb Urakat is, s körül-valokat is, álmokbol felserkenté,

118. Midön már a Száván, eggyik tartalékián, által költözöt vólna,
Tartoztatásában, s ellene állásban, ott immár mód nem vólna,
Dráva folyóvize, kire Pogány néze, örizet alat vólna.