Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Listius László |  

PARS QVINTA

1. Mint vitéz Hannibal, látván Tömöri Pál, hogy a Török el-hatott,
Száván már által-jött, s vég-helyeket meg vett, s magában mérget kapott,
Gyulad haragiában, s meg uyul magában, hogy illy pusztulást látott.

2. Még minek elötte, Váradgyát meg vette, s Török elpusztitotta,
Fel-rakott bástyáit, s magas kőrakásit, a földig le-rontotta,
Szép, erős, bástyákkal, s lövö szerszámokkal, Tömöri latogatta.

3. Ezer gyalogot vön, ki serénységben lön, az utánn is a Várban,
Lovas sereget is, ki vitézséggel is, hatott Török Táborban,
Bé vön s hagya Várban, hogy fogyatkozásban, ne jusson meg­szállásban,

4. Minden-féle szüksegh, és egyéb eleségh, bövön vala a Várban,
Tudta meddig mégyen, s Tömöri mi legyen, meg-szállás ollyan­korban
Hogy hátra-maradás, avagy fogyatkozás, ne történnyék a-táyban,

5. Gondolá magában Pál gondolattyában, hogy vakmerőség vólna,
Kevesed magával, s vékony hatalmával, ha Törökre ment vólna,
Azért Dunán-által, illyen gondolattal, neki menni job vólna,

6. Ugy is ellenséget, s Pogány nemzetséget, szivel s lélekkel rontá,
Az hól utól érte, oly igen megverté, s remülésben tartatá,
Hire vólt Chászárnál, s Pogány hatalmánal, hogy hüségét mutatá,

7. Valahol kaphattya, avagy találhattya, óchón vásárol velek,
Haraghia mérgében, s fénlék kard kezében, nem iszik eggyest velek
Vitték az hátokon, s véres oldalokon, Tömöritül nyert jelek.

8. Mondhatom hogy jó Pap, bár most a Magyar nap, sokat nevellyen illyet,
Országunk hasznára, s oltalmazására, mert akkor illyen kellet,
A Papot is fegyver (mert ö is chak ember) szükségh-korán megh­illet.

9. Vitéz Capistránus, (ki vólt Franciscanus) itt bizonyságom lehet,
Szerzetesekre is, s Egy-házi rendre is, hogy a fegyver ra-ilhet,
Mert Martyromságot, és chak boldogságot, fegyvere-által vehet,

10. Szükség az országnak, a ki juhainak, nyiregeti a gyapiát,
Szép jövedelminek, s feiös teheninek, gyüytögeti a vaiát,
Ország oltalmára, s Tömöri modgyára, forgassa éles kardgyát.

11. Harmatozzék az ég, s essék valaha még Magyarságra jó üdö,
Idegen nemzettöl, vagy ellenségétöl, ne legyen Tanách-kérdö,
De legyen Pogánytol, s egész hatalmától, edes országa vidö,

12. Régi éles kardgyát, kiböl szánto-vasát, meg uyitotta vala,
Öntesse uyionnán, s vegye hatalmában, mint régen szokta vala,
Üzze ellenségét, széllesse seregét, a mint tanulta vala.

13. A Máttyás Királyal, a ki nagy Sándorral követ vete éltében
Mulék düchöségünk, s alvék vitézségünk akkorbéli üdöben,
De most is aluszik, s mint hólt ugyan nyugszik, talám ninchen börében;

14. De hogy Tömöriröl, ez irásom kiröl, ne feleyczem beszédem,
Török hatalmával, s Czászár haragiával, mint iátczot ha el-kezdem,
Igazán számlálom, valamint találom az irásba, s nem védem,

15. Vizen és szárazon, a Törököt azon, mert nem szünte kergetni,
Erös ghymiákkal, s nagy rakot hajókkal, Táborát férre üzni,
Noha ellenségnek, s vizi ereiének, nehéz vólt meg felelni.

16. A Király hogy hallá, bizonnyal találá, Péter-Váradgya vesztét,
Illy hertelenséggel, s rettenetességgel, hir meghozá esetit,
Helyéböl mozdúla, s Pakosra rándúla, s mulatta két nap éstit,

17. Ur-Szín-változása, (kin el-változása Istenünknek megteczék,
Midön Tábor hegyén, Tanitványi nézvén személyében valtozék)
Király is Tolnára, iuta Városára, s hadával bé érkezék,

18. Már meg szaporodot, s ugyan számosodot, vala Király Tábora,
Mert négy ezer ember, a kikben mind fegyver, hogy be-iuta Tolnára,
Bizik az szivében, s vagyon elméiében, hogy Isten vólna Ura.

19. Midön bé Tolnára, s menne szállására Király készületében,
Palatinus elsö Király után felsö tisztiben vitézek közt,
Oda gyült hadával, s kichin Táborával, siete eleiben,

20. Mivel még Erchiröl, másod Tábor helyröl Király küldötte vala,
Hogy elöl ez helyre (Király is a merre utanna indult vala)
Népeit szállitna, s Táborát iártatná, szükség igy hozzá vala.

21. Midön Király Tolnán, hadai a táyán, nem soká mulatozot,
Felsö Magyar-országh, s az also Magyarságh, szép segitséget hozot,
Mert mind az Uráságh, s Nemessi szabadság hozzá ide tartozot,

22. Zapollyai György is, (a ki nem régenn is, Feiér-Vár körül vala,)
Három száz lovaggal, és ezer gyaloggal, ő hozzá iutot vala,
A kiben Királynak, s más töb Státusoknak, nagy bizodalma vala.

23. Hannibál Cyprus is, Carthágóból ez is, eredetit vette vólt,
Ki Pápa penzével, és segétségével, hadait fogatta vólt,
Ezer mind gyalogságh, a kiben Janchárságh, gyakrán meg ütközöt vólt,

24. Jöttek töb hadak is, Pápa azokat is, küldötte Királyunknak,
Hogy segétségére, s videlmezésére, legyenek országunknak,
Ne hadgyák rabolni, avagy pusztitani, földeit határinknak,

25. Ez az Olasz népségh, s Pápai segétségh, tött vólt négy ezer embert,
Vitézi erövel, és szép készülettel, kötött volt minden fegyvert,
Mert más országban is, és töb hadakbann is, sok ellenségéket vert.

26. Az Goninszki Lénárd, ki Pogányságnak árt, szép gyalogságot hozott,
Kit Lengyel-országban, s más tartományokban, fizetéssel sóldozott,
Más-fél ezer népet, illy szép hadi képet, a Táborban bé hozott,

27. Egész gyalogság közt, mint nap Czillagok közt, ennek hada tündöklék,
Sisak, s paisokkal, s fényes szerszámokkal a többi közöt fémlék,
Kitül ellenség is, még czak hirétöl is, valo-képpen félemlék.

28. Papi Státusbol is, s Püspökségekböl is, felessen jöttek vala,
Kiki hadaival, s vitéz hadnagyival, Tábort jártattak vala,
Hüségek Országhoz, s hütöket Királyhoz, ezzel mutattyák vala.

29. Várdai Pál juta, Egri Püspök hata, Királyhoz hadaival,
Le-szállitá népét, s hozott segitségét, Uránál gyors-vóltával,
Biztattya is őket, s emeli sziveket, rájok osztott sóldgyával.

30. Perényi Péter is, Váradi Püspök is, ez után el-érkezék,
Szép készületével, és hadi népével, Tábor mellé nyuitozék,
Török nézésére, s rá tekintésére, személye nem változék.

31. Papok, s Vri rendek, és töb fö emberek, sokan érkeztek vala,
A Király Táborát, és fel vont sátorát, gyakrán nyomdokiák vala,
Fel fegyverkezések, s hadi készülések, minden nap úyjúl vala,

32. Még Tolnán mulata, egy nap sem hagyata, békét Tanách Uraknak,
Sok gyülekezetben, s titkos beszédében kérdezé mit gondolnak,
Hogy ha továb menni, s vagy helyben mulatni, szükség vólna Királynak,

33. Mivel már a Száván, s eggyik tartalékián, Pogány által jött vólna.
Al-földet rablással, s mondgyam kóbórlással, már bé töltötte vólna,
Szúkség hogy Drávára, s által-szállására job gondolkodás vólna,

34. Péter-Váradgyát is, Ország vég-hazát is, mivel semmivé tette.
Duna mellet valo, miként strása állo végeinket le-törte.
Ninch semmi erősségh, Duná mellet helységh, ki meg állyon elötte,

35. Söt Sirmiaban már, (a ki igen nagy kár!) Uylak is hatalmában,
Minden Tartományi, s szines alkotmányi, vadnak el-pusztulásban,
Falui, Városi, és a töb lakosi meszsze vadnak futásban.

36. Eszek felé siet mentül jobban lehet, hirét magával viszi,
Félö gyors hamisságh, ha esik igazság itten eleit vészi,
Hová ha érkezik Drávánn is költözik, s ez helyt semmivé tészi,

37. Az Palatinusnak, hamar Király azért, uyjabban paranchollya,
Eszekre siessen és mást se tehessen, ellenség uttyát állya,
Dráván se bochássa, partyain jol lássa, hogy a pást meg is állya.

38. Paranchol Uraknak, és Kapitanyoknak Király, eztet kövessék,
Hogy méltó boszszuját, s Uroknak haragiát, magokra ne vehessék,
Az igaz Magyar vér, (ha ki beléjek fér) e' dologban meg tessék.

39. Kiki szabadságát, és bé vett szokását, kezdé országnak hánni,
A Zászlos Uraságh, s ebbéli méltoságh, nem tartoznék el-menni
Király nélkül soha, nem történt valaha, ellenséggel ütközni,

40. Ha Király Sátorát, mozdittya Táborát, készek lesznek mind eggyigh,
Edes hazájokért, s meg maradásokért, mind utolso chep vérigh,
Serényen harczolni, s szerenchét probálni, fejek fen állattáigh.

41. E' viszsza-vonyás közt, és veszekedés közt, a dolog abban mulék,
Dráva örzésének, s gond-viselésének, partya Törökké válék,
Szo-fogadatlanságh, nem mondhatom joságh, akár kik megh­itillyék.

42. Noha Palatinus, beteg s nyavalyás s bús, nem mulék semmi raita,
Nem gondolt éltével, s teste sérelmével, magát Istenre bizta.
Hazája szeretö, s ebben dichérhetö, vólt azt kiki jól láttya,

43. Méltó vólt e' Tisztre, országtól is erre, azért valaztatot vólt,
Meg fegyhetetlenségh, söt dichirendöségh, hüség benne-termet vólt
Jgazság szeretö, hátra sem vethetö, kiert ő dolgában vólt,

44. Müdön Tömörihez, s nép segétségéhez, ő nem mehetet vala,
Hogy szabadságokat, s Privilegiomokat, Urak számlállyák vala,
Jlly vakmerőséggel, mondgyam nem hüséggel, ezt el-mulatták vala.

45. Nagy s mélto haragra, Király is illy kárra, hertelen fél-bozdúla,
Miként egy Pellikán ő szivét szaggatván magában megbúsúla,
Láttya már esetét, országának vesztét, ugyan czak nem ájúla,

46. Bús gondolatival, s kemény szavaival, szólla egész országnak,
Látá ellenséget, s Pogány nemzetséget, vélik lenni álomnak,
Mint akarmiséghez, avagy gyermekséghez, dolgokhoz állanának.

47. Látom minden ember, valakiben fegyver, keresi chak mentségét,
Vra s országához, szent Koronájához, hátra teszi hüségét,
Es az én fejemmel, Királyi képemmel ijezti ellenségét,

48. Azért személyemet, s Királyi fejemet, veszedelemre hoztam,
Had keménységére, s kétes szerenchére, ti erettetek hattam,
Hevet, és hideget, s szerenchétlenséget, mert semminek is tudtam,

49. S Illy szükség idején, s ugyan még elején, hogy ti js serénykednétek,
Szabadságotokért, s kedves hazátokért, ti-js fegyvert vennétek,
Nem mind én reám chak, a koczka ha már vak, szemeteket vetnétek,

50. De hogy ne vessetek, avagy tehessetek, engem vétkesnek lenni,
Mivel nem akartok, s késedezök vattok, nállam nélkül el-menni,
Holnap meg indúlok. Meg latom ha tudok mi jót veletek tenni.

51. A Király szávain, s illyen beszédein, minnyájan vidulának,
Jlly mérész szándékán, s el-szánt akarattyán ugyan chudálkozának,
Készek élni, halni, s véle vitézkedni, minnyájan kiáltának.

52. Trombitát fuytatta, Sátorát bontatta, s Zaszlóit emeltette,
Jó Török sipósit, és tarogatósit, s dobiait pergetette,
Hadi erősségit, s kopias seregit, mind el-rendeltettette.

53. Sokan tanálcholták, a kik által látták, dolog ki-mentelét,
Hogy Király chak helyben, legyen e' szükségben, s óija maga személyét,
De chak kész hadakkal, erős Dandárokkal, tilcha rá jövetelét;

54. Hogy Király mozdúla Szikszárdra talála, más náp estire jutni,
Boldog Aszszony napiát, s innepe oráját, itt akarta tölteni,
Keresztényi modra, készült vólt a hadra, s szokot világban élni.

55. Szikszárdrúl inditá, két nap hogy nyugotá, hadait ezen helyben,
Rendelt seregivel, s vitézi erövel nem lön semmi késésben,
Tekint az Istenre, s hadgya kegyelmére, magát illyen igyében.

56. A Király innél is, egész hadával is, más nap Bathára juta,
Számos szép seregit, s körül vitézeit, ott is le-szallitotta,
Hol a mezöségben, abban az helységben, istrásáit osztatta,

57. Küldé hamarsággal, s serény gyorsasággal minden-felé emberit,
A kik Quártéllyokból, falu, s Varosokból, öszve gyüychék hadait,
Semmit ne késnének, söt hamar iünének, s inditanák seregit,

58. Mivel a Töröknek, s gyors jövetelének, már hire el-folt vólna,
Mondgyák hogy Királytol, s Magyar Táborátol, már nem mészszére vólna,
Oránként nagyobbúl, s ugyan bizonyabbúl, hogy czak szomszédban vólna,

59. Pálinay Györgyöt, Boznay Püspököt, Király el-küldé Postán,
Hogy eyiel és nappal semmi mulatsággal, siessen lova hátán,
Tömöri Pált hiyia, Király paranchollya, szükség van jelen vóltán.

60. Derék tudománnyal, s illyen szép áldassal, Palinait természet,
Böven meg áldotta, s ugyan látogattá a kivel elö-mehet,
A Kereszténségben, s Boznai népségben, a kivel sok jót tehet;

61. De midön Bathára, s paranchollattyára Királynak, mind gyülnének,
A Magyar Nemzetségh, s együtt a Nemességh, azon helyre jönének
Szükség vólt immáron, Török a határon, hogy jövendöt néznének.

62. Leg-nagyob héja vólt noha had eggyütt vólt, a Király Táborának,
Szükség hogy tétessék, s köztök emeltessék eggyik Generálisnak,
A ki paranchollyon, rendet s törvént szabion, mint az egész hadaknak.

63. A Király chak titkon, illy derekas okon, mindentöl tudakozék,
Külön külön mindent, a ki hozzá bé ment, fogta s ugy kérdezkedék,
Kinek mi tetczenék, vagy jónak, látczanék, czak magán értekezék,

64. Látá hogy mindennek, s mind egész seregnek szeme Tömörire néz,
Vitéz erőssége, s mérész vitézsége, hogy mindeneknél nád-méz,
A Király sem bánnya, hüségét jól láttya, s ötet nevezni js kész,

65. Tömöri Pál eggyik, a ki válaztatik, Királytol Generál is,
Tarsúl neki hadgyák, közönséggel mondgyák, Zapolai Györgyöt is;
Vitéz mind a kettö, és elö-vehetö, akar-mely hadakbann is,

66. Nehezen szenvedék, elsöben hogy kezdék, tisztek szerént rendelni,
Némellyek Urak közt, kiket keménység veszt, hogy kezde parancholni
Leg-inkab Barátnak, mint Tömöri Pálnak, hagyását végben-vinni,

67. Sokan neheztellék, hogy ötet emelék, e' tiszti méltoságban,
Kiki bizik vala, s magát hánnya vala kinches Uraságában,
Örömesben mástol hogysem Papi-Urtól halgatnának az harczban,

68. De le-telepedék, s hamar czendesedék, ez a viszsza vonás is,
Nem tarta sokáigh, de keves oráigh, ez a kis villongás is,
Szó fogadok lönek, és mind engedének, parancholattyának is.

69. Tömöri hogy látta, hogy Király ezt adta, s e' tisztre választatta,
Sors is hogy találta, s e' bayt reá hozta, s illy tisztel látogatta:
Nem ő nékivalo, s nem vólt illy ör-állo Király elött mondotta.

70. Hánnya mind Papságát, s mind tudatlanságát, hogy nem tud e' dologoz,
Gyéngék a kariai, s vékonyok vállai, illy nagy dolog sullyához,
Mondgya harczon nem vólt, chak Kalastromban hólt, s nem tud kardoskodáshoz,

71. Vadnak az országnak, s eggyüt a Királynak sok jeles emberei,
A kik e' dologoz, és hadakozáshoz, s mik legyenek erei
Tugyák; nemzetesek, és megtölt kinchesek, vadnak elég hivei,

72. Szukség számláltasson, s Király válaztasson, mást kit világi rendböl,
Nem illik Papsághoz, s Regula tartáshoz, hogi ki lépiék rendiböl,
Avágy, hogy el-vállyon, s illy hamar ki-szállyon, Régulás törvényéböl,

73. Palatinus itt ben, ki második tisztben Országban Király után.
A régi szokásbol, avagy rend-tartásbol illy szükséghkor Kapitán,
Akár mely üdöben, avagy történetben, második Király után,

74. Az Erdélyi Vayda, kinek már az hada, chak érkezöben vagyon,
Tudos, s vitéz ember, kardot forgatni mer, mélto reá maradjon,
Jllyen tudatlanra, s ostoba Barátra, Király tisztet ne adjon,

75. Mind kettö bölch, módos, jeles vitéz, s tudos, derék hadakban forgott,
Kiknél Magyar nép közt, az töb fö Urak közt, üdö jobbat nem hagyott,
Kiknek kardgyok népet, és sok ellenséget, ennek elött is vágott,

76. A Perényi György is, noha bár iffiu is, vadnak tudos szolgai,
Kik által gyakrabban, nagy derék okokban, viseltetnek dolgai,
Tudosbak nálamnál, s elmém hatálmánál experientiái,

77. Szememmel sem láttam, söt nem is hallottam, illy rettenetes hadat,
A mint Felségednek, s országod népének, a Török hozot vadat,
Nem lehet ebben mód nagy itt a Török hóld, tészen birot magadat,

78. E' tisztet nem vészem, vállomra sem tészem, hogy ha meg ölettet­is,
Itt állo helyemben, feiemet ez helyben, Felséged véteti js,
Inkáb készeb lészek, s bizvást búchút vészek, el-hagyom világót is.

79. Ezt mind Király elöt, s mind országa elött, ő gyakorta számlálá,
Hogy tudatlan vólna, és erötlen vólna, reá fel sem vállalá,
Nem kép mutatásból, igaz sziv állásból, hogy lett kiki találá,

80. De semmit használa, másra nem is szálla, e' tiztnek viselése,
Király paranchollya, hogy ezt fel-válallya, nem szükség számvetése,
Hogy ő haragiának, s Király boszszújának, ne légyen rá-esése,

81. Társának mutattya, s Vezérül adattya, a Zapolai Györgyött,
Fegyveres népével, s szép keszületivel, a ki a Királyhoz jött,
Mind a kettö vitéz, s dolgaiban mérész, velek szerenche jol tött,

82. Nehezen vállalá, e' tiszt hogy találá, Zapolai magában,
Nem vólna érdemes, vagy pedig értelmes, e' tiszt allapottyában,
Fel nem válalhattya, ország is tudhattya, hogy tudatlan dolgában.

83. De végtére osztán, nem kevés szó után, fel-vállalá illy okkal,
Hogy chak Tömörivel, s mással se senkivel (mondgya teli torokkal)
Hadra gondgya vólna, s Tábort szállitana, illyen conditiokkal,

84. Másodszor kivánná, ha báttya találna, hamar Királyhoz iöni,
Az Erdélyi Vayda, s ha találná hada, vele eggyüt érkezni,
Szabad lenne mindgyárt, mihent látná modgyát, tisztit Vaydára bizni,

85. Könnyen megengedé, s Király nem is kérdé, mert a nélkül is ugy vólt
Végezet szándékia, s tellyes akarattya, ha Vayda érkezet vólt,
E tiszt rá adatnék, s másra ne is esnék, e' dolog rendelve vólt,

86. Mivel Salmis Miklos, beteg ágyban hálós, s nem eggésséges vala,
Zapollai Györgyel, a kit Tömörivel, igy választottak vala,
De Vayda jövését, e' tisztben lépését, ugyan fen hatták vala,

87. E' dolgot rendelvén, s jó karbann is vévén, hamar Generálisok,
Tisztekhez látának, s Táborban szállának, mert mind ketten okossok,
Söt ellenségeken, mint öllyü réchéken, mondhatom hogy farkasok,

88. Moháchra menének, s hamar sietének, Tábor helyt válásztani,
Magának Királynak, és töb Sátorinak, egy jó helyt szakasztani,
Az hol seregének, és hadi népének, lehetne le-szállani.

89. Czak közel vólt ahoz, Király Táborához, Péchnek mezö
Városa, N A melynek Várában, s ékes Kastéllyában, vólt a Püspök lakása,
Király szállásának, s Tábor-állásának, Mohách vólt határosa,

90. Mely Püspöki Város, kiben vólt sok áros, Duna, Dráva között vólt,
A Duna folyása, szintén határosa, Mohách közben vetve vólt,
Kinek a mezején, és egyenességén, e' rettenetes harcz vólt,

91. Duna, a Batthánál, s közel határánál, ketté szakatt mentében,
Eggyik mezöségen, lassu halkal mégyen, s el jár szokott rendében,
A Mohách óldalát, másik mossa falát, itt ütközék-meg egyben,

92. Régi nevezetes, s mindenbül tettetes, vólt a Mohács Városa,
A kiben sok népségh, vólt régen nagy böség jövök, s kellök járása,
Minden javaival, és adományival, raytok Isten áldása,

93. Nagy sik mezösége, és igyenessége, vagyon ő mezeiben,
Ki gyönyörkötteti, és ugyan élteti, emberit kikeletben,
Semmi törsökökkel, bokor, s tövissekkel, nem alkalmatlan ebben,

94. Nap nyugotra a Péch, Németé legyen Béch, chak e' Magyaré vólna,
Minden böségére, miként folyo ére, ember itten találna,
Itt semmi szüksége, a kit a népsége, ki gondolhatot vólna,

95. Mostan talám chekély, de meddig e' veszély nem talála ió vala,
Sok áros embernek, s kénches Nemeseknek, ez hely lakása vala,
Bórnak és buzának, s Isten áldásának, mint egy kút-feie vala,

96. Eszakra ván Batha, hová Pogány iuta harcz után rablásával,
Nap keletre follya, Duna szakadekia, serény futamásával,
Dél felöl pediglen, négy s öt mért földiglen Dráva van zugásával,

97. Dráva s Mohách között, hegyet völgyet, s mezöt szölöket is szemlélhecz,
Ingovány helyeket, s posványos vizeket, e' mezöségben érhecz,
Minden elégséget, s gabona böséget ezen helyben tekénthecz,

98. Nem meszsze Moháchtol, nevezet Várostol, vagyon egy mocháros viz,
Mely sáros vóltábol, avagy folyásábol, mondhatom szakadot iz,
Náddal s sással böves, zombékos és füves, hal s chik belöle ki néz.

99. Azok körül lakók, avagy úton járók, mondgyák Crasso tavának,
Vagy más folyo vizböl, és ütközéséböl, eredet szakadéknak,
Regiségbül valo, látni vesztegh-álló, valami halas-tónak.

100. E' mocháros tótól, nem meszszé vólt attól, hat ezered magával,
Tömöri Pál Vitéz, bátorságos s mérész, megyen gyors lovagival,
Király Táborához, hogy kapchollya ahoz, magát szép hadaival.