Reges Hungariae ab anno Christi CDI. ad annum MDCLII.Ungaricis rhytmis descripti
(Magyarország királyai 401. és 1652. között magyar versekkel leiratik)
ATTILA
l. Attila fejdelem Bendegucznak fia,
Ama nagy Nemroknak kedves onokája,
Kinek Engadiban született dajkája,
Tisztiben pedig nagy Schytiák királya.
2. Gotthus s Danusokat ki megzabolázá,
Nagy merézségeket nékiek alázá,
Világnak négy részét messziről vigyázá,
S kardjában haragját világon hordozá.
3. Megölé az öccsét hul Budát mérgében
Mivel Sicámbriát a maga nevében
Nevezé; s fertőzék az öccse vérében,
S emlékezeti lőn teljes életében.
4. Az Aquilegiát hamar elrontatá,
S híres Argentinát erővel vitatá,
Kataloni mezőn hadait szállítá,
Hol a veszteséget sors reá fordítá.
5. Istennek ostora a keresztyénségen,
Aki nehezen fért ily nagy térességen,
Ki nagy csapást téve olasz nemzetségen
Mindennek félelme világ szélességen.
6. Ez Illiricumát hamar meghódítá,
És erős hadait Rómára indítá,
De pápa szemétől lovát megfordítá,
Sicámbria felé erejét indítá.
CSABA ET ADALARIUS
1. Ezek nem állhattak meg a királyságban,
Attyoktól maradott kincses uraságban,
Maga népét vágta ki-ki, haragjában,
Sok vérontást tettek a Pannoniában.
2. Végre megteríté egyik rész hadait,
Sicámbria felé űzeté vadait,
Másik Schytiában rendelé dolgait,
Attya határára terjesztvén gondjait.
3. Ki meggyőzetteték a Zvvatapolugtól,
Távul űzetteték a nagy királyságtól,
Hamar elszakada a Panoniáktól,
Senki nem rettege hatalmasságától.
4. De jött segítsége régi eleitől,
Hét fejedelemség Schytia nemzettől,
Helyre is állítják országát ezentől,
De sokan megholtak Tanais vizétől.
5. Attya nyomdokiban lépék gyorsasággal,
Mérgében újula ésmét pogánsággal,
Európában lépék hada hamarsággal,
Sok népeket veszte nagy hatalmassággal.
6. Ismét felállítá atyja birodalmát,
Ékes várasoknak rontatá kőfalát,
Sok faltörőivel lyuggatá oldalát,
Mert kegyetlenségnek adta volt ő magát.
TOXYS
1. Árpád nemzetéből Toxys születteték,
Kitől Olasz ország elpusztítattaték,
Sok erős épület ettől rontattaték,
S pogányságnak jele megbizonyíttaték.
2. Azon pogányságban végezé életét,
Attila sírjához helyhezteték testét
Örülék németek ennek az elvésztét,
De meg is magyarok siraták elestét.
3. Magyarok hercege Toxis sok hadakat,
Szerencsésen viselt nagy diadalmakat,
Megvett és elrablott sok tartományokat,
Magyarokhoz róván szám szerént azokat,
4. De megcsendesedék megéhült elméje,
Mert megsüté szemét arany tung sengeje
Evvel elégedik meg szomjú gégéje,
S ettől nyomattaték hadának ereje.
5. Megteríté hadát az Olasz országból,
De mégsem lépék ki azért pogányságból,
Csak mérgét veté ki, mert önnön magából,
Ereje is nagy volt a Pannoniából.
6. Attila fegyvere forgott még kezében,
Nemzetétől szívott méreg volt szívében,
Sok népeket vesztett teljes életében,
S prédáló farkas volt a keresztyénségben.
GEYZA
1. Geyza Toxys fia szálla az országban,
Hercegséghez kapa s vak a pogányságban,
Szent Pálként de majdan leszen változásban,
Hályogja leesik szemének valóban.
2. Gyümölcsös törsökhöz ezt hasonlíthatom,
Kitől király neme származék vallhatom,
Istentől adaték magva, azt mondhatom,
Amint krónikából olvasom s láthatom.
3. Egész országostól megkeresztelkedék,
Geyza ő magában ugyan iszonyodék,
Régi vallásától megidegenedék,
S keresztyényi hitről osztán gondolkodék.
4. A Szent Albert által tért az igaz hitben,
Üdvesség sisakiát tevé a fejében,
Szeretet, s reménség pajzsa kezében,
Kiért angyaloktól viteték Mennyekben.
5. Geyza akaratját nem viheté végben,
Nem engedé Isten előmenni ebben,
Kezei ferteztek mert keresztyén vérben
Az halál elvévé életét elsőben.
6. Következőire néz a birodalom,
Tőle elveteték ez a diadalom,
Másoknak adaték Istentől hatalom,
Mert reá érkezék az halálos álom.
S. STEPHANUS
l. Geyzának egy fia mert lám születteték,
Az Első Mártírtól ki jövendölteték,
Szent Albert püspöktől megkeresztelteték,
És az igaz hitben felneveltetteték.
2. Ez az igaz hitre hozá nemzetségét,
Az Isten segíté karja erősségét,
Ki Kupan hercegnek rontá vitézségét,
Látá a pogány nép bátor merézségét.
3. Legelső királya a magyar nemzetnek,
Rómából hozaték koronája ennek,
Istentől rendelve volt e nemzetségnek,
Hogy helyrehozassék félelme Istennek.
4. Ájtatosságnak követője e volt,
Jó szelíd erkölccsel megvirágozott volt,
Ki Gyula herceget rabságban vette volt,
Hogy keresztyénségre hozza, oka e volt.
5. Horvát, s Bulgárokra fegyverét fordítá,
Az egész hadait ellenek indítá,
Nagy győzedelemmel fegyver alá hajtá,
Isten egyházait kivel gazdagítá.
6. Esztergomot látá papi érsekséggel,
Fejérvárt tisztelé papi ékességgel,
S Szent Mártont építé szent szerzetességgel,
Kiktől tiszteltetnék Isten kegyességgel.
PETRUS ET ABA
1. Egyetlenegy fia szent Istvánnak vala,
Szép ifjúságában ki virágzó vala,
Erre birodalom, s korona néz vala,
De jobb koronára Isten hítta vala.
2. Cheysla segíté Pétert királyságra,
Ez is választaték a birodalomra,
De kevély erkölcse nem vezérlé jóra
Ki néki fordula azután kárára.
3. Hamar kivetteték ez a királyságból,
Mely vermet magyarnak ása álnokságból,
Azonban szakada nyaka uraságból,
Szerencse leveté e' hatalmasságból.
4. De majd Hendrik császár helyrehozá dolgát,
Megadá nekie kincses uraságát,
Abára bízta volt magyar királyságát,
De kegyetlenségre ez is adta magát.
5. Fene kegyetlenség Péterben termett volt,
Akiért az ország nem szenvedhette volt,
Egymás után kétszer is űzettetett volt,
De viszont Hendriktől visszahozatott volt.
6. Nyilas magyarságtól népe megöleték,
Német természetét el nem szenvedheték,
Magát megragadván szeme kitolaték,
Kiadván a lelkét Pécsen temetteték.
ANDREAS CUM LEVANTA
1. Számkivetésben volt Péter királyságtól,
András és Levánta hogy a magyarságtól,
Királlyá téteték, mert a pogányságtól,
Vonyatott elméjek s a bálványozástól.
2. Véren menének be ezek királyságban,
Szent Gyerárdut ezek megölék útjokban,
Homályt hozának be a világosságban,
Míg székek teheték bé az uraságban,
3. Amíg birodalmok széllyel kiáraszták,
A pogány vakságra népeket bocsáták,
Egyházi rendeket kardra hányattaták,
De hamar a zablát szájokba megránták.
4. Véren építé fel András királyságát,
Melyben megmutatá Magyari vakságát,
Serénykedésével Levánta is magát,
Vér szomjúzásában hagyá pogányságát.
5. De láss csuda dolgot, s hamar változását,
Edictummal való nagy elő szólását
Andrásnak nagy hamar visszafordulását
És pogány hályognak szeméről hullását.
6. Népét keménységgel vévé igaz hitre,
Csalárdság színiével beméne a tisztre,
Szerzeteseket is vőn előbbi rendre,
Fölépíté őket Isten tiszteletre.
ANDREAS ALMUS
1. Magára Andrásra szálla a királyság
Akiben csak színnel újult volt pogányság
A keresztyén hitre újonnan magyarság
Ettől térítteték s az egész sokaság.
2. De nem soká lakék békével országban,
Mert ím Hendrik császár Péterért újobban,
Ellenségesképpen jöve határában,
Posont is megvévé első ostromában.
3. De Hendrik császár is az árát megadá,
Jobb részét hadának magyar kardnak adá,
Vértesben mivelhogy éhség elragadá,
Többé hogy ellenség nem lész azt fogadá.
4. Ezért Salamonnak örök bizonyságul,
A leányát adá mint drága zálágul,
Ajánlotta vala noha valóságul.
Francia királynak házastársaságul.
5. Diplomában való békeség szerzésre
Megesküvék Hendrik teljes életére,
Többit is átkozá, kik ülnek székére
Hogy ha ellenségül térnek magyar népre.
6. Kétezer szalannát, s hatvan vizát külde,
Ezer ökör marha Hendrikhez erede,
Kenyérnek száma nincs hogy lenne ebéde,
Andrásnak kegyelme németre terjede.
BELA PRIMUS
l. András után Béla jüve királyságban,
Istenesen forgott ország dolgaiban,
A keresztyén hitet megújétá jobban,
Ki koronáztaték Székesfejérvárban.
2. Nagy békeség vala ennek idejében,
Törvényfolyást rendelt mert e legelsőben,
Akin az igazság folyt régi üdőben
S szép rendtartást szerze ország közepében.
3. Ennek idejében ismét a magyar nép
Ki keresztyénséggel azelőtt vala szép
Viszont pogányságra aprólékonként lép
De e Béla előtt nem vala helyes s ép.
4. Nagy fene dühösség vezérlette őket,
Mert még a pogányság gerjeszté szíveket,
Fegyver alá veték egyházi rendeket,
Sokan mártíromul adák ki lelkeket.
5. Bújában a király külde magyarságra,
Ezért a vakságért hányassanak kardra,
Többször ne legyenek e botránkozásra,
S méltóknak ítílé bizony az halálra.
6. Ki végre Demesben székéből kiesék,
És gyógyulhatatlan betegségben esék,
Három esztendeig királyságban késék,
Sixard kalastromban temetése esék.
SALAMON
1. Salamon fegyverrel jöve az országban
S csehek erejével szálla be, Budában,
De nem lőn szerencsés azután dolgában,
A szerencse ravasz volt állapotjában.
2. Geyzát nem szenvedé a királyi székben,
Társul ő magának, s esék irígységben,
Noha görögöket egyes értelemben,
Ronták, és pusztíták országok mindenben.
3. De az elnyert prédán meg nem alkhatának,
S a nyert jutalomon nem osztozhatának,
Ki miatt mindketten a kardhoz kapának,
S magok nemzetéből sokat levágának.
4. De meggyőzé Geyza gyors vitézségével,
Salamont megveré teljes erejével,
Kiveté székéből gonosz erkölcsével
S poenitentiára méltó érdemével.
5. Isten nem szenved el soha gonoszságot
Noha egy ideig tűr el mint jóságot,
De hamar emberen tesz változóságot,
Homályban borít el tündöklő világot,
6. Király székén kívül életét végezé,
Mert a sok gonoszság elméjét meggyőzé,
Nyomorúság lelkét testében is főzé,
Baráti köntösben holtig éltét űzé.
GEYZA SECUNDUS
1. Az első Bélának fia Geyza királ,
Salamont megvervén az ország reá száll,
Jószágos dolgokban mint erős oszlop áll,
Nitrai püpökség emlékezetül áll.
2. Kálmánt, és az Almust két szép fiát nemzé,
Salamont, a bátyját fegyverrel meggyőzé,
Erős vitézséggel mind addiglan űzé,
Amíg országából messze földre űzé.
3. Kinek idejében támoda nagy éhség
Országunkban való tűrhetetlen ínség
Egész magyarságon nagy halálos szükség
Kit soha nem említ emberi nemzetség.
4. Istenes élet volt ennek feltött célja,
Untalan tündöklött szent élet példája,
Örök boldogság volt kiért ajándékja,
S Menyegben pediglen dicső koronája.
5. Kegyes, s Isten félő volt Geyza dolgában,
Erős, s győzedelmes hadakozásában
Mert szerencse nem volt neki változásban
Ezért nagy királynak hívatott országban.
6. Az halál nem nézé királyi hatalmát,
Csak réá borítá hamar a mély álmát,
Kezébűl kirántá az szép aranyalmát,
Vácban rakattatá testére az halmát.
S. LADISLAUS
1. Méltó királyokká az urak választák,
Királyi szekere düchójül szólíták,
Ország koronáját fejében adaták,
Nemesek Lászlónak fejeket meghajták.
2. De Salamon sokszor akará kiűzni,
Székéből személyét magáért kivetni,
E nagy méltóságban maga akart ülni,
De a vak szerencse nem kezde szolgálni.
3. László lengyeleket hadakkal fárasztá,
És vér forrásokat belőlök áraszta,
Országában mindent békeséggel tarta
Szép győzedelmivel népet támogatta.
4. De nem mehet elő elkezdet dolgában,
Nem lehet szerencsés feltött szándékában,
Kívánsága a volt hogy Palaestinában
Hadával bemennyen, s ronczon pogányságban.
5. Az Halál megfosztá hamar életétől
Magához veteték lelke Istenétől,
Dicsírtetett dolga országban mindentől,
Szentül is megválék e világi tiszttől.
6. Nagy hasznára volt ez a Magyarországnak,
S szaporítására az Szent Koronának,
Mert ím országait Horváth Dalmatáknak,
Koronánkhoz rová s több határainak.
COLOMANNUS
1. Almus Successora volt László királynak,
De Kálmánra nézett szeme az országnak,
Mert üdősebb vala, száma napjainak,
Ő kapá azért el székét királyságnak.
2. Magyarság alatta nagy sokat szenvedett,
Atyafiak között zűrzavar eredett,
Nagy háborúság is közöttök kezdődött,
Melyért az országnak esze is vesződött.
3. Mert nagy vér szomjúzás viselte ez embert,
Nagy feneséggel bánt akihez hozzáfért,
Vér kiontás nélkül fegyvere meg nem tért,
Idejében minden kegyetlenséget ért.
4. Az historikusok sokan azt beszélik,
Hogy váradi püspök lött volna ítilik,
De pápa engedte volna azt reménlik,
Hogy királlyá légyen sok közülök vélik.
5. A Velencésekkel nagy hadakat tarta,
Jádrát hatalmasan tőlök visszavonta,
A régi mód szerint királysághoz rótta,
És Dalmatiat is lecsillapította.
6. Ám hamar Almusnak szemét kitolyatá,
Bélát is a fiát mert megvakíttatá,
Őtet is az halál hamar ragadtatá,
S Székesfejérvárban földben takartatá.
STEPHANUS SECUNDUS
1. Elsőszülött fia a Kálmán királynak,
Urává téteték a Magyar országnak,
Fejérvárban vevé jelét koronának
Régi módja szerint a több királyoknak.
2. Megállá bosszúját ez a lengyeleken,
Megforgatá kardját hamar a cseheken,
Nagy csapást tőn keze hamar mindeniken,
Attya bosszújáért az ellenségeken.
3. De nem lőn szerencsés a görögök ellen
Megjáczék itt az sors véle nagy éktelen
Mert meg kelle térni futással hertelen
Mely dolog történék rajta reméntelen.
4. Ezt Menny-ütő-kőnek nevezte volt kösség,
Mivel hogy viselte a nagy vakmerőség,
Csak maga eszén járt, töre volt reménség,
Másoknak tanácsa nála nem volt szükség.
5. Hogy magtalan voltát megismérte volna,
Magzatot ágyasa szülendő nem volna,
E nagy méltóságra haszontalan volna,
Holta után másra az királyság szállna.
6. Országtól megvála s Calastromban méne,
Hogy élete inkább csendességben lenne,
Egren a testiből lelke is kiméne,
Váradon temeték hogy ott porrá lenne.
BELA SECUNDUS
1. Királyi nemzetből Béla születteték,
E néven második királlyá téteték,
Székesfeiérvárban székében ülteték
Szent Koronával is ott tiszteltetteték.
2. Kálmán irigysége, akit megvakíta,
Holtig setétségben ok nélkül bocsáta,
A nap világától tömlöcben szoríta,
Mint rabot fogságban, homályban boríta.
3. Helyesen viselé országának gondját,
Mert az Igazságnak megvettete ágyát
Minden rendtartásnak megvette volt módját
Nem szíta magának szegénységnek fadgyát.
4. Négy fiú magzattal Isten áldotta volt,
Két szemei helyét nyomóssá tette volt,
Noha teste földben, de neve meg nem holt,
Emlékezeti nagy Magyar országban volt.
5. Borichus herceget Kálmánnak a fiát,
Aki országának kívánta volt sírját,
Futásra fordítá, s eltöré az íját,
Had támasztásának megadá a diát.
6. Végre keresztyénien végezé életét
Mert Geyzának hagyá országának tisztét,
Nemzetünk siratá, nékie elestét,
Fejérvárott tévék koporsóban testét.
GEYZA TERTIUS
1. Az harmadik Geyza másik Béla fia,
Ennek négy fia közt ki volt nagyobbikja,
Jószágos dolgoknak fényeskedő napja,
Lőn Magyar országnak királya s istápja.
2. Német, s Bavarusnak letöré a szarvát,
Austriabéliek megérzék a szavát,
Sőt még szászokra is hatalmának hamvát,
Népek romlásával ráborítá havát.
3. Mivel Poson várát elfoglalták vala,
Országa széleit dúlva hatták vala,
Sírját Austriában bétakarták vala,
Kiért szégyen vallva visszatérnek vala.
4. Kiknek prédájával Istennek áldozék
Ragadományokkal oltár illatozék
Istennek Egyháza kincsekkel virágzék
S erős diadalma széllyel elágazék.
5. De mint kegyes Atya kezeit kinyújtá,
Mennyből, mint Dávidot ostorával sújtá,
Egész országára haragját árasztá,
Országát éhséggel s népét látogatá.
6. Négy fiú magzatot nemze országában,
Kiket successorul hagya hazájában,
Szentül végeződék élte futásában,
Teste nyugovék meg Székesfejérvárban.
STEPHANUS TERTIUS
1. Harmadik Geyzának fia István királ,
Melyet a Krónika harmadiknak számlál,
Magyar Királyságban ez is hátra nem áll,
Szerencse mert néki koronával szolgál.
2. Sok had-viselését az írás beszéli
És jeles dolgait országunk szemléli
S dücső diadalmit az ég is hirdeti
Kinek dicsíretét pennám is neveli.
3. A Dalmatiában sok hadakat viselt,
Velencések ellen birodalmat emelt,
Számos seregével országokat terhelt,
Kit jáczó szerencse szárnyára felemelt.
4. Görög császár ellen karját felemelé,
Emmánuel hadát hamar eltörölé,
Sokféle nemzetség haragját kerülé
Hazánk győzedelmét naponként örülé.
5. Üssi fiaitól nagy sokat szenvede,
Cátoként ki nekik sokat is engede,
De nagy tűrés után haragra gerjede,
S nagy bosszúállásra ellenek erede.
6. Lelke a testétől mag nélkül megválék,
Száma napjainak azontól bételék,
Nemzetünknek napja északra is valék,
Esztergamban teste por, s hamuvá válék.
BELA TERTIUS
l. Geyza nemzetéből harmadik Bélára,
A királyság szálla, csak önnön magára,
Birodalma után egész országára,
Nagy csendesség szálla megmaradásokra.
2. Mulatság viselte királyi elméjét,
Mert a nagy súlyos gond nem terhelte fejét,
Uraságnak szentelt ifjúság sengéjét,
Melyekkel mulatta jobb részén idejét.
3. Ő királyságában Mars nem fegyverkezett,
Szomszédság ő véle nem is ellenkezett,
Sohul semmi gondja néki nem érkezett,
Másnak is ártani ő sem igyekezett.
4. Kegyesség viselte a vitézlő rendhez,
Jó voltát mutatta minden emberekhez
Korona méltó volt királyi fejéhez,
Igazsággal fordult a jóknak igyéhez.
5. Tolvajságban lévők kik országban voltak,
Hazájában széllyel akik prédálkodtak,
Az úton járókon erőszakoskodtak,
Méltó büntetéssel megjutalmaztattak.
6. Országunkban néki két fia marada,
Akiknek is napjok reájok virrada,
Birodalom után elméjek fárada,
De végre méltóság Imrére akada.
EMERICUS
1. Békességben tartá Imre az országát,
Hadakozás nélkül tölté el világát,
Csendességben tartá kincses uraságát,
Nem dúlá s pusztítá senki a jószágát.
2. Ellenség ellene hadat nem mozdított,
Szomszéd fejedelmet barátsággal látott,
Gyűlőség szívére senkitől nem hatott,
Fegyveres hadakat mely okért nem tartott.
3. Gygist követte volt e minden dolgában,
Békesség címerét viselte ujjában,
Nem is gyönyörködött, ez a fene Mársban,
Szomszéd országokban való vérontásban.
4. Bellona fegyvere a vértől nem tisztult,
Fegyverkedésétől senki meg nem búsult,
Vér szomjúzó Pallás romlásra nem tódult,
Mert békességes sors mindenekre fordult.
5. Szántó, vető, földnek gyümölcsét elvette,
S munkás szőlőhegyét szabadon mívelte,
Szívét ellenségtől senki nem féltette,
Ellenségnek híre nem is rettentette.
6. Kilenc esztendeig a királyi tisztben,
Méltóságot viselt Imre életében,
Azután a Párkák ennyi idejében,
Eletét elmetzék, s temetteték Egren.
LADISLAUS SECUNDUS
1. A második László a Vak Béla fia,
Szerelmes Attyának szemének világja,
Vénsége tápláló oltalma, s istápja,
Teljes életének reménye, s oszlopja.
2. Ifjú idejében világból szólíták,
Élete virágját, homályban szoríták,
Királyi hatalmát semmivé fordíták,
Csak négy sing föld alá véletlen boríták.
3. Aleg hat holnapig visele koronát,
Az halál elrántá a szép arany almát,
Meghomályosítá minden diadalmát,
Sors reá bocsátá az halálos álmát.
4. Attya méltóságát felyül múlja vala,
Okoskodásával fel haladja vala,
Jóság, s tanácsával mert megdúlja vala,
Királyi méltóság véle termett vala.
5. Hogy ha megtekinted jóságát s vizsgálod,
Alkalmatosabbnak Attyánál találod,
Fejedelemségre illendőbbnek vallod,
Sok szép indulatit ha előszámlálod.
6. De hamar mint virág szépsége hervada,
Mint aki nyílt rósa ugyan meglankada,
Halál hálójára véletlen akada,
Föld alá a sírba berekeszték oda.
ANDREAS SECUNDUS HIEROSOLYMITANUS
1. Harmadik Bélának fia András királ,
Kire a szerencse valóban rátalál,
Minden diadalom boldogságában áll,
Fejérvárban reá ország, s Korona száll.
2. Házastársat véve a német nemzetből,
Getrúdot magának, de királyi nemből,
Szent Ersébet asszont ki szülé méhéből
Bélát, Kálmánt, s Andrást Isten kegyelméből.
3. Jerusálembeli méltán nevezteték,
Babyloni szultán tőle megvereték,
Nagy erős bajvívás általa téteték,
Ki által a szent föld visszafoglaltaték.
4. Konstántinápolyban amíg oda jutna,
Széles Asiában, hadakat indítna,
Getrúdot a Bánkban hogy megölte volna,
Véletlen hozzája Bán is jutott volna.
5. Mert Bán feleségét nagy vétekben ejté,
A Getrúdnak öccse ágyát szeplősíté,
Mely miatt életét királyné elveszté,
Bánkban fegyverével mert az földre ejté.
6. Egész szabadságnak e lőn a tüköre,
Nemes uraságot oszta vitézségre,
Diplomát írata emlékezetére,
Magyar fejedelmek esküsznek akire.
BELA QVARTUS
1. Negyedik Bélára szálla a királyság,
Melyet zengő szóval kiált a magyarság,
Kezében adassék erő, s hatalmasság,
Köszönték minnyájan a magyar uraság.
2. Huszonöt esztendőt Attya után regnált,
Akit életében sok nyavalya talált,
Változandóságot országában számlált,
De királyságától e még is meg nem vált.
3. Ennek idejében tatár nagy rablást tén,
Birodalmat véve nemzetünknek vesztén,
Tenger mellé futa vitézi esetén,
Három esztendeig tatár lakék kestén.
4. Rhodusból azonban segítsége jöve,
Frangepánok által birodalmot vöve,
Friderik hercegre mérges nyilat löve,
Újhelynél vitézül kit az földre töve.
5. Ottocarus ellen nagy hadát indítá,
Morvánál hatalmát Csehekre fordítá,
Hamburknál ellenség erejét megrontá,
Nagyszombat városát ki töböl rakatá.
6. Ájtatosságtól király viselteték,
Jószágos dolgokban lelke öltözteték,
Holta után a kik Istenhez követék,
Esztergamban teste földben temetteték.
STEPHANUS QVARTUS
1. Attya után lépék királyi székében,
Hazánk koronája téteték fejében,
Kinek diadalom adaték kezében,
Hátra nem maradott hadi szerencsében.
2. Szerencse szárnyára eztet felemelé,
Egész Cseh országot ereje eltelé,
Ottocarus királyt haragja eltörlé,
Ki Attyát megveré űzvén Hamburg felé.
3. Aki Bulgáriát adózóvá tévé,
Egész Mysiával hatalmában vévé,
Királyi pálcáját koronánkhoz vévé,
Királyi hatalmát ily messzire tévé.
4. László és Mária két gyermeke vala,
Leánya Károlnak hütös társa vala,
Ki Marcellus Károlt ismét szülte vala,
Sicilia ország akit ural vala.
5. Harmadfél esztendőt királyi napjai,
Székében számláltak holnapi s órái,
És szaporodtanak testi nyavalyái,
S megnehezettenek naponként tagjai.
6. Kiadá a lelkét órája, eltelvén,
Akinek halálán ország keseredvén
Testét koporsóban, házában betévén,
Buda szigetében lőn eltemettetvén.
LADISLAUS TERTIUS
1. Kun László harmadik Attyának székében,
Kimúlása után azon esztendőben,
Egész uraságtól korona fejében,
Téteték, s magyar nép urala mindenben.
2. Cseheknek királyát, amaz Ottocárust,
Aki eszi ellen feltette volt laurust,
Hamar földre ejté, mint az hervat Tirust.
S vele eltörölé hadabéli Chorust.
3. Másodszor tatárok ennek idejében,
Országunkat dúlták iszonyú ínségben,
Pestig elhatának kegyetlenségekben,
Esztendőt töltének jó lakó földünkben.
4. Vöve házastársot ez Apuliából,
Károly király leányát az Olasz országból,
De viszont kitére hazasulásából,
S a Kun leányához hajla kívánságból.
5. Pápa követével inteté vétkéről,
Hogy még visszatérne gonosz életéről,
Isten szerént élne s gondolna lelkéről,
Mivel számot adna másvilágon erről.
6. Azonban kunoktól király megöleték,
Akikhez hajlott volt azoktól veszteték,
Nyavalyásul élte ott elvégezteték,
Keseredett teste halomban téteték.
ANDREAS TERTIUS
1. Az harmadik András Attyának csillaga,
Ötödik Istvánnak nemzetséges ága,
Nemes országunknak tündöklő világa,
Mint a mezőségnek szép kinyílt virága.
2. Hazánknak elvévé fényes koronáját,
Austriaijáknak letöré a szárnyát,
Jó vitézségével mutatá a módját,
Égen is hatalma megújítá holdját.
3. A római pápa Cárolus Robertust,
Országára küldé hogy a királyi jusst,
Magának foglalná, s e dücső titulust,
Pápa fegyverére tűn nevető rhytmust.
4. Megcsalá a kocka pápa tett királyát,
Szerencse eltöré hamar az istápját,
Bánatra fordétá vígazságos napját,
Mert el nem kaphatá ország koronáját.
5. Andrással termett volt királyi méltóság,
Nem ijet árnyéktul e vitézi jóság,
Noha jól ismérte, hogy változandóság,
Valamit anya szül elhervadandóság.
6. Órája eltelvén lefekvék ágyában,
És nagy csendességben nyugovék az Úrban,
A Minoristáknál János templomában,
Eltemetése lőn Buda városában.
CAROLUS ET VENCESLAUS
1. Carolust még kisded ifjú idejében,
Nagy ínséggel látá sors esztendejben,
Kevesen uralák mert a nemességben
Attyát elfelejték ki volt idejében.
2. Ország meghasonlék, Venceslaust hozák,
Némelyek votumit nékie áldozák,
A cseh király fiát ellenére hozák,
Országának részét mind addig futozák.
3. Hamar megváltozék a szerencse sorsa,
Még a kösségnek is ellene van voxa,
Károlynak adassék országnak e jussa,
S ne legyen Véncenél semmi titulusa.
4. Sok ínsége miát attyához folyamék,
Ki Pesthez táborban hozzája érkezék,
Egy kevés ideig ottan mulatozék,
Míg fia tisztéből Budán kiöltözék.
5. Koronát magokkal vivék Cseh országban,
Mert hatalmok alatt vala királyságban,
Csak az hírét hagyák itt Magyar országban,
Kiért nemzetségünk esék búsulásban.
6. Veszekedés után király uralkodni
Kezde, mert az ország két királyt uralni
Nem szenvede, mint ég két napot viselni,
Ki szokott egymással gyakran ellenkezni.
OTHO BAVARUS
l. Bavariabeli Otho behozaték,
Némely magyarságtul királlyá téteték,
Székesfejérvárban megkoronáztaték,
Ily nagy méltósággal fölékesétteték.
2. Meghozá koronát e Venceslaustul,
Nép mellé adaték neki az országtul,
Tiszteltetik vala egynéhány uraktul,
Kedve újul vala e nagy méltóságtul.
3. Dücsőség kívánás vévé magyarságra,
Hír s neu szomjúhozás ragadá világra
Az országnak terhét vevé ő vállára,
Úgy tetszék, hogy kelne majd hamar szárnyára.
4. Oh vajha az ember láthatna jövendőt!
S tudhatná mindenben a következendőt!
Hívságnak álítna minden elveszendőt!
S elméje tudhatná a meglehetendőt!
5. Hamar megváltozék kedveskedő üdő,
Mert Othonak leve harmadfél esztendő,
Nem zöldelle neki a szép Laurus erdő.
Aki örömére volt legelső kezdő,
6. Az erdélyi vajda hamar megragadá,
Othot rabbá tévén fogság alá adá,
Ország oltalmára nem érdemes, mondá,
Kincsét praedáltatván országbul kiadá.
CAROLUS PRIMUS PUER
1. Az ezerháromszáz és tíz esztendőben,
Károly Mártes fia a királyi tisztben
Lépék, noha gyermek s kisded idejében,
De reá érdemes, s méltó személyében.
2. Az egész magyarság mint urát böcsülé,
Ékes koronával fejét megtisztelé.
Szomszéd határokat híre is eltelé,
Végre győzedelme mene észak felé.
3. Gróf Trenczhéni Mátét fegyverrel megveré,
Hatalmas erejét megrontá és töré,
Minden birodalmát s kincsét is elnyeré,
Kassán erejének keze végét éré.
4. Hazánkat ki nem csak karddal oltalmazta,
De széles határral megszaporétotta,
Szomszéd királyokat hozzája hajtotta,
Ország győzedelmét megsokasétotta.
5. Dalmatát, Serviát, s Lodomerusokat,
Bussiát, Horvátot, s a Cummánusokat,
Bosnia és Bulgár országban valókat,
Birodalma alatt megtartá azokat.
6. Ennek idejében sáska uralkodék,
Megszámlálhatatlan sokká szaporodék,
Országunknak kára kiért gyarapodék,
Akinek utána éhség öregbedék.
LUDOVICUS PRIMUS
1. Első Lajos király, mint szép drága virtus,
Páphos szigetében illatozó myrthus,
Több királyok között fénlő Amethystus,
És nagy győzedelmű Vespasian Tythus.
2. Kirűl emlékezet mind holtig fönnmarad,
Ennek dicséreti mint a tenger árad,
Északra ennyiszer napja is felvirrad,
Kik számlálásában az elme elfárad.
3. Mint Nagy Alexander sok hadakat viselt.
Melyet a szerencse Triumphussal kedvelt,
S nagy dücsőségesen szárnyára is emelt,
Kinek ellenségét híre, s neve terhelt.
4. E Kummánusokat pogányi vallásbul,
Istenhez térété a setét vakságbul,
Napvilágra hozá a lelki homálybul,
És kiszabadétá ördögi fogságbul.
5. Lengyel királyságra e választattaték,
Korona s hatalom kezében adaték,
Királyi felségtűl megkörnyékezteték,
Híre s birodalma így kiterjeszteték.
6. Fiúmagzat nélkül hala meg ágyában
Két leánit hagyá a birodalomban,
Magyar nép halálát siratá valóban,
Három esztendeig gyászolák országban.
MARIA REX
1. Sok jótéteménye míg Lajos királynak,
Emlékezetében vala az országnak,
Kiért a koronát adák Máriának
S egyenlő szándékkal tevék királyoknak.
2. Társul jegyezteték a Brandenburgusnak,
Hogy hütöse lenne Sigmond Marchionak,
Rajta vagyon voxa nemes s uraságnak,
Királya lehessen az egész országnak.
3. De kevés ideig tarta ez az hűség,
Napja lenyugovék s fordula setétség,
Nem soká marada rajta e tisztetség,
Hamar környékezé esze-vesző énsig.
4. Nehezen szenvedék asszony birodalmát,
Mert hajlandó elme s országnak oltalmát,
El nem viselheti s elveszti jutalmát
Gondolák, hogy másra bízzák arany almát.
5. Mindentül országban hamar utáltaték,
Asszony birodalma hátra vetetteték,
Ervendetes napja búra fordéttaték;
Királné anyóstul megutáltattaték.
6. Sok nyomorúságot szenvedett éltében,
Attya holta után, ország közepében,
Sors megjáczattattá s ejtette tőrében
Végre jóra fordult eseti mindenben.
CAROLUS SECUNDUS
1. Kis Károlyért kültek urak Nápolyban,
Siessen bejünni, hogy Magyar országban,
Részesüljön hamar elei jussában,
S szálljon be hirtelen a birodalomban,
2. Nekie tartatik itt a diadalom,
Kezében adatik korona s hatalom,
Mert a Máriátul nem lehet oltalom,
Kiért őreá néz egész birodalom.
3. Fölgyújtá a szívét ez hír Cárolusnak,
Reménli magában dolgát boldogságnak,
Bízik hitetesen sors csalárdságának,
Nem tudja, mi vége lesz kezdet dolgának.
4. Útjait rendelé, lépék az országban,
Boldog szerencsével szálla be Budában,
Királynak nevezé magát valójában
De halál rekeszté rövid nap halóban.
5. Bús szívvel Mária ezt szemléli vala,
Hogy a királyságbul kivettetett vala,
De mégis Budában benn maradott vala,
Gara Palatinus tanácslója vala.
6. Király halálára Forgácz fogattaték,
Ketté vágá fejét, s tőle megöleték,
Máriának ország így visszaadaték,
Ily nagy jutalomért Gyemes vár adaték.
SIGISMUNDUS
1. Sigmond tanul vala jegyese esetén,
Forgó szerencsének szörnyű történetén,
Kis Károly királynak véletlen elvesztén,
E rút zűrzavarnak végén és kezdetén.
2. Megállá bosszúját bánon Máriának,
Megölé pártosit ő házastársának,
Húsz esztendő vala száma napjainak,
Urává téteték hogy Magyar országnak.
3. Boldog csillag alatt születetett vala,
Sigmondot vállára sors emelte vala,
Magyar királyságbul császárrá lött vala,
Pápa Eugenius koronázta vala.
4. Nagy győzedelmesen sok hadakat viselt,
Kit a forgandó sors dücsőségre emelt,
Nagy hírrel, és névvel e világon kedvelt,
Méltóságra vivén mindenekben tisztelt.
5. De ím Nicapolnál megcsalá valóban,
Szerencse kéreté hadastul hálóban,
Amurat eltörle sokakat hadában,
Megcsala s jáczatá kezdett szándékában.
6. A szerencse dolga állhatatlanságban,
Helyheztetve vagyon csak forgandóságban,
Lelke ím kimúlék testébül Morvában,
Temetése esék Várad templomában.
ALBERTUS
l. Férfi magzat nélkül Sigmond megholt vala,
Leánya Ersébet csak maradott vala,
Erre a korona s ország is néz vala,
Mert más királyi mag e nélkül nem vala.
2. Albertnek adta volt attya életében,
Örök házastársul boldog idejében,
Hogy ország s korona reá jövendőben,
Szállana, s magyarság tisztelné mindenben.
3. Tetszék a végezés egész uraságnak,
Rajta lőn votumjok nemes státusoknak,
Sigmond holta után a Magyar országnak,
E lőn fejedelme s több határainak.
4. Austriai herczeg Albert az országban,
Nem soká lőn nyomós hamar változásban,
Emberi természet mivel gyarlóságban,
Helyheztetve vagyon s el mulandóságban.
5. Az husziták ellen viselt csak hadakat,
Erős ostromokkal terhelte azokat,
Vélte szakaszthatja nekiek magvokat,
S hogy még igaz hitre hozza minnyájokat.
6. De kezdet szándéka nem mehete végben,
Párkák mert el metszék fonalát elsőben,
Világbul kimúlék legjobb idejében,
Fejérvárott tevék testét is a földben.
ELIZABETHA RELICTA ALBERTI
1. Ersébet Alberttul maradott terhesen,
Király holta után méhe gyümölcsösen,
Nem tudta fiú mag vagy leány lehessen
Kire az országnak szemei nézhessen.
2. Akkoron az ország urakkal tündöklött,
Okos tanácsokkal mindeneknél fénlett,
Akiknek elméjek királynénál szénlett,
Ország oltalmára vitéssége kellett.
3. Királyné ezeket hívatá magához
Hogy ki mit mondana gyenge tanácsához,
Jó volna látniok ország oltalmához
Ki lenne jövendő, küldnének királyhoz.
4. Lengyel király öccsét magokban választák,
Kihez követeket azontul indíták,
Az Vladislaust Budára hivaták
Hogy Királlyá légyen, minnyájan kiáltják.
5. Azonban Ersébet szüle egy magzatot
Míg Vládislaus országban bejutott
Menten az urakban Budára szólétott,
A szent koronával kit koronásztatott.
6. Megbáná királyné ily hirtelenségét,
Magával elvivé hazánk fényességét;
Friderikhez futa, hogy ott látná végét
Amíg születtének érne emberséget.
VLADISLAUS
l. Az Vladislaus hazánknak csillaga,
Mint szép pálmafának kiterjedett ága,
Vitézségben forgó szemünknek világa,
S serény Marstul fajzott Bellona virága.
2. Hazánk oltalmára lépék ez országban,
Mi síros földünket vövé oltalmában,
Az urak közt fénlék, mint nap meleg nyárban,
Avagy mint Phosphorus tündöklö hajnalban.
3. Minnyájan kiáltják megkoronáztassék,
S a diadalomban hogy fölöltöztessék,
De mivel koronánk fel ne találtassék,
Szent István fejében való kivétessék.
4. E reliquiával ott megkoronázák,
És király székében Budára behozák,
Fejenként magokat nekie alázák,
Kiért egyház- rendek miséket áldozák.
5. Méltóságos neve örökkén fennmarad
Napkelettűl fogva északra kiárad,
És dücsőségenek ága meg nem szárad,
Föld kerekségére míg a nap felvirrad.
6. Pápa követétül bulláját megérté,
Mellyel szövetségét, s hitit megszegété,
Amurates ellen erejét terjeszté
S Várnánál életét vitézül elveszté.
LADISLAUS QVINTUS POSTHUMUS
1. Friderik császártul László kihozaték
Aki Postumusnak országban hívaték,
Ersébet asszontul s Alberttul születék,
Ki kisded korában megkoronáztaték.
2. Ennek idejében Hunyadi gubernált,
Melyet szerencsére vitézséggel talált,
Bizántiumtul is keresztyénség megvált,
Görög birodalom kiért semmivé vált.
3. Mahumet megszállá Nándorfejér várát
Király Pécsre futa pusztán hadgya várát
De Hunyadi által megadá az árát,
Ki Kapistránussal tartá meg határát.
4. Észveszés történék király udvarában
Celiai Grófot László haragjában
Szablyával megölé kardoskodásában,
Ki miatt Mátyással vetteték fogságban.
5. Lászlót Vldrikusért ítélék halálra,
Király kegyelmére kimene Budára,
Hiti ellen küldé hamar nyakvágásra
Öccsét pedig, Mátyást prágai fogságra.
6. Legelső örömét müdőn szolgáltatná,
Tizennyolc esztendőt az ifjú számlálná
Hirtelen betegség s nyavalya találá
Prágában a lelkét Istennek ajánlá.
MATHIAS PRIMUS CORVINUS
1. Magyar királyok közt Mátyás nem utolsó,
Szerencsének szárnyán sorsa nem is alsó,
Mint üstökös csillag az égen futosó,
Pogány romlására halálos folyosó.
2. Dicséretét ennek valljon, s miként kezdgyem?
Jeles dücsőségét pennámra mint vegyem?
Ki beszélésére elmém miként érjen?
Ki méltóságához s személyéhez férjen.
3. Elméd bölcsességét hogyha tekéntem meg!
Ékes hírrel s névvel valljon s ki győzhet meg?
Fegyver s vitésséggel valljon, s ki dúlhat meg?
Sok győzedelmidet nem számlálhatom meg?
4. Mahumet, Friderik és lengyel királyra,
Egy esztendő alatt ily hatalmasságra,
Erőd kiterjede ezek romlására,
Hadait kerété, fené Márs kardodra.
5. Ki volt szomszédságban ki neked nem engett?
Kardodnak erején vagy diadalmat vett?
Austriában Bécs is mert adózóvá lett,
Újhel is teneked soldos fizetőd lett.
6. Úgy annyira a Mars szívedet meggyújtá,
A cseh királyságra elmédet fordétá,
Prága koronáját fejedben nyométá,
Szerencsédnek szárnyát megsugárosétá.
ULADISLAUS SECUNDUS
1. Az Uladislaus Casimirus fia,
Királlyá téteték s a nemesség híja,
Mátyás holta után koronáját bírja,
Méltóság kívánás mert elméjét víja.
2. Maximilianus Bécset visszavevé,
Prukot is Újhellyel magáévá tevé,
Székesfejérvárt is Vesprémmel elnyeré
De Uladislaus belőle kiveré.
3. Székesfejérváratt székében ülteték
Fejében korona érsektül téteték,
Egész magyarságtul megkoronáztaték
Országunk hatalma kezében adaték.
4. Királysága alatt ország felposdula
Egész nemességre parasztság tódula
Zápolai János de rajok rándula,
Ki miatt egy lábig halálok fordula.
5. Parasztság veszélye után lőn békesség,
Egész nemesség közt igen nagy csendesség,
Királyt is viselte a nagy együgyűség,
Nem fért elméjéhez fegyverkedő ínség.
6. Halála történik nékie Budában,
Az egész magyarság öltözteték gyázban,
Teste betéteték setét koporsóban,
Temetése esék Székesfejérvárban.
FRIDERICUS TERTIUS ET MAXIMILIANUS PRIMUS
1. Maximilianus s Friderik harmadik,
A királyi jussal s névvel dicsekedik,
Es titulasával országban kérkedik,
De a Vetulussal Lajos uralkodik.
2. Szövetség-vetésbül méltóság furdalta,
Magát is e székre méltónak vallotta,
Magyar Királysághoz közét állítatta,
Holta után Lajos neki ajánlotta.
3. Régi végezésbül a koronát bírja,
Mag nélkül ha Lajos szemeit béhunnya
Szerencsének menten felvegye a szárnya
Nemesség is neki koronáját szánnya.
4. Nagy emlékezetre szerencsések voltak,
Hatalmas erővel mind a ketten bírtak
Nagy császári nembül, s királyok is voltak,
S földi fejdelmek közt előkelők voltak.
5. Boldog emlékezet fennáll maradékán,
Dicséreti folyon emberek ajakán,
Fényes híre s neve nappal és északán,
Hogy el ne ragadgya irégység a torkán.
6. Éljen maradékjok s széllyel kiágazzon,
Mint ama pálmafa győzedelmet hozzon,
Laurussal mindvégig kiket koronázzon,
Holtok után lelkek egekben vigyázzon.
LUDOVICUS SECUNDUS
1. Lajos bölcsübéli attya idejében,
Fényes koronája téteték fejében,
Naponként öregbül hírében s nevében,
Gyermekded esztendők válnak bölcsességben.
2. A mohácsi harcig békesség viselte,
Háborút mint attya soha sem kedvelte,
Maga csendességét, s mulatságit űzte
Királyi elméjét kin gyönyörködtette.
3. Hazánk reménsége s két szemünk lett volna,
Sötétségben mint napvilágunk lett volna,
Romulus második hazánkban lett volna,
Az irigy szerencse ha engette volna.
4. Amíg uralkodék ő királyságában,
Mindenhez kegyes volt adakozásában,
Véle termett vala e jóság valóban,
Utolsó is nem volt bölcs tudományában.
5. Mint ama mágnes kő vont mindent magához,
Messzi országokból jüttek udvarához,
Vitézségre termett szép állapatjához
Méltó volt királyság szép ábrázatjához.
6. De jáczó szerencse hamar megcsúfolá,
Mohácsnál véletlen az halál találá,
S sultán Sulimánnak karjára ajánlá,
Kinek szép jóságit Musám is számlálá.
IOANNES ZAPOLAI. COMES SCEPUSIENSIS
1. Az erdélyi vajda Szepesi grófságbul,
Királyságra lépék sors választásábul,
Alkalmasnak véli magát hatalmábul,
Tisztinek felelhet kincses tárházábul.
2. Egy része országnak hozzája hanyatlék,
Ferdinándhoz másik mint királyhoz hajlék
Mindkettőnek híre országban eltelék,
Kik között nemzetünk kétfelé is oszlék.
3. Ferdinánd némettel jöve az országra,
Magyarok késérék Posony várasára,
Zápolai pedig törökkel Budára,
Fejérvárban méne a koronázatra.
4. Mind a kettő között a szerencse jáczik,
Hol egyik s hol másik királyságban látszik,
Néha Ferdinándnak napja fel is tetszik,
Az üdők forgási de viszont elmetszik.
5. Mindaddig a szárnyán erős Mars röpüle,
Magyar Királyságban Ferdinánd örüle,
Sors Zápolaitul hamar eltérüle
Buda török kézben végtére kerüle.
6. Tutorságban vevé János királyt szultán,
Kétszer megsegété maga lova hátán,
Harmadszor is jöve oltalmára Postán,
Maga hatalmában Budát vévé oztán.
FERDINANDUS PRIMUS
1. Ferdinánd bejöve a birodalomban
Kinek az igasság volt társa dolgában,
Igaz igye vala Magyar Királyságban,
Mert már királyi mag nem vala országban.
2. E Sulimán ellen felemelé karját,
Sokszor Buda körül megforgatá kardgyát
De Bécs alá lövé Sulimán az íját
Akinek végtére megadá a díát.
3. Attyának mondhatjuk ezt Magyar Nemzetnek.
Mert oltalmazója régi eleinknek
Ha e nem lett volna jó lakó földünknek
Vége török miatt lett volna mindennek.
4. Harmicnyolc esztendő lőn hadakozásban,
Hazánk oltalmazza maga árnyékában,
Pogány ne lakoznék a mi határinkban,
Vér kiontásával volt kardoskodásban.
5. Székesfejérvárott lőn a diadalom,
Sok fáratságáért királyi jutalom,
Kezében adatott ország és hatalom,
Hogy a pogányságon légyen viadalom.
6. Véres verejtékit Isten meghálálja,
Sok jótéteményét ki előszámlálja,
Empyreum eget a lelke megszállja,
Hallhatatlanságnak napjait számlálja.
MAXIMILIANVS SECVNDVS
1. Marximilianus győzedelmes kézzel,
Melyet a szerencse nem talált veszéllyel,
Ékes híre s neve elterjeget széllyel,
Melyet a napfény süt sugár ereivel.
2. Nagy voltát magának a neve viseli,
Sok viselt dolgait a világ szemléli,
Ország dicsérettel az égre emeli,
Soha homályos köd hírét nem terheli.
3. Hat holnap alatt ő! Ki volt e világon?
Három koronát nyert ily nagy tágasságon,
Albertus Quintuson kűvül ily jószágon,
Ki megdúlta volna mulandó hiúságon.
4. Vonta mint egy mágnes hazánknak szerelme,
Gondviselésünknek nála volt értelme,
Noha romlásunkért gyakran volt sérelme
De megvigasztalta viszont győzedelme.
5. Setétben mely kedves a szép világosság,
Szomorúság után szép jeles vigasság,
Kedves volt hazánkban e királyi jóság,
Ki nemzetségünkhöz volt erős igasság.
6. E volt kalauza az én eleimnek,
Megékesétője nemes nemzetémnek,
Kincses reménsége az Oláh érseknek
S Listius Jánosnak a győri püspöknek.
RVDOLPHUS SECUNDUS
1. Rudolph is nem kisebb több királyok között,
Szerencse forgótta kiben nem ütközött,
Ki sok ellenséget gyakran megelőzött,
Erős diadalma s karja is meggyőzött.
2. Dücsőül viselte Magyar Királyságot,
Boldogul töltötte ez is e világot,
Nagy méltóságra is híre s neve hágott,
Nap enyészetre is bocsátott világot.
3. Török császár ellen nagy hadakat viselt,
Vitézkedésében kiket szeme kedvelt,
Tisztre s méltóságra azonnal felemelt,
S mint egy gyümölcsös fát, jutalommal terhelt.
4. Világi dücsőség ezt elragadta volt,
Minden gyönyörűség, mint a víz reáfolyt,
Antonius másik ez a világban volt,
Múlandó hiúsága soha meg nem szűnt volt.
5. Méltán beszélhetem, hasonló Hectorhoz
Bátorság viselte hadakozásához,
Nem tulajdonétott egyenlőt magához,
Mert ereje nagy volt ő császárságához.
6. Az imperiumi, és Magyar Koronát
Boldogul viselte s töltötte az órát,
Végtére megadá halálnak a torát
Mert betegágyában megivá poharát.
MATHIAS SECUNDUS
1. Másik Mátyás király Rudolphusnak öccse,
Austriai Háznak királyi gyümölcse
Prága felé szemlél szép nemes erkölcse
Hogy a magyaroknak elméjét betölche.
2. A szép diadalmat kit Rudolph tartott volt,
Sok üdöktűl fogva országunkban nem volt,
Egész magyarsággal e visszahozta volt
Posony városában koronáztatott volt.
3. Hunyadi Mátyásnak nevét megújétá,
Régi hírét s nevét viszont kiárasztá,
Nyomdokát kövesse sokkal kiáltatá
Nagy hálaadással elméket fárasztá.
4. Cseh ország címerét téteté fejében,
Ennek is istápját vevé a kezében,
Nevét fölíratá királyok rendében
Emlékezétire jövendő üdőben.
5. Ottomán nemzettel sok harcokat tartott,
Akiknek alattok letörte a partot,
Sok véres sebeket hadaikban osztott,
Végre életektül sokat is megfosztott.
6. Diadalma után lelkét kiereszté,
Másik Ferdinándra országát ereszté,
Minden birodalmát reája terjeszté
S a Bécs városában testét temetteté.
FERDINANDUS SECUNDUS
1. Austriai Házból fényeskedő Titán,
Hazánkban világot te adtál volt méltán,
Föld is csudálkozott akinek nagy voltán,
Tégedet mondhatják Phaétonnak méltán.
2. Mégnem alutt benned kegyesség sikrája,
Isteni jóságnak felgyújtott a lángja,
Az égre felhatott nyelvednek a hangja,
S föld kerekségének nem fogja homálya.
3. Az Isten veled volt sok háborúidban,
Nem hagyott el téged látogatásiban,
Noha mint szent Jóbot, bocsátott próbában,
De viszont hozzávött kegyes irgalmában.
4. A keresztyén vallást karddal oltalmaztad,
Sanyarúságidban el nem borítottad,
Országodnak kiért nagy ínségét láttad
Szent Péter hajóját vérrel támogattad.
5. Hol szerencse fölvött, hol meg eleresztött,
De viszont mint rárót karjára kéretött,
Szerencse szárnyára s röpülésre fölvött
Ellenségid ellen győzedelmessé tött.
6. Még az hol fekszel is áldott legyen a föld,
Temetésed körül Laurus legyen szép zöld,
Ott a nap villámlyon, s be ne fogja a köd
Örök boldogságban nyugodgyék a lelköd.
FERDINANDUS TERTIUS
1. Szép ékes Phosphorus az hajnal viselő,
Ékes hírrel-nével Hesperusban fénlő
Austriai Házban mint a nap tündöklő
S római vallásban kegyes Istenfélő.
2. Az égre magasan szavárványod följütt,
Erődnek sugárja tartományokra süt,
Ellenkezőidnek a szívökre beüt,
Hatalmasságodnak a napja is följütt.
3. Amíg az ég fennáll s a föld is elromlik,
Nemzetednek ága soha meg nem bomlik,
Előbb egész világ mind eggyüvé omlik,
Hogy sem császárságtul Austria elválik.
4. Bár minden erejét elmém elővegye
S egész tehetségét Rhytmusokban tegye,
A kilenc Musát is segétségül vegye,
Lehetetlen dolog velek is felérje.
5. Hogy dicséretedet előszámlálhassa,
Még az Apollo is megmagyarázhassa,
S viselt dolgaidat nyelvére hozhassa,
Nagy méltóságodnak érdemesebb jussa.
6. Élj sokáig s Nestort üdővel megdúljad,
Tündöklő élettel Pythiust felmúljad,
Avagy Deiphobus napjait számláljad,
Győzedelmid után az eget megszálljad.
FERDINANDUS QVARTUS
1. Negyedik Ferdinánd királyi Apollo
Hazánk oltalmára strása és őrálló,
Kösség nemzetünkért s Istenért harcoló,
Az irgalmasságra kegyességgel hajló.
2. Mint Pünkösdi rósa ékes kikeletben,
Zöldellik, mint Ciprus első sengéjében,
Cinnamon füstölög minden idejében,
Mint a Viola van gyönyörűségében.
3. Salamont megdúlja minden dücsőséggel,
Bűvelkedik ékes mezei szépséggel,
Ajakin nektár foly nagy gyönyörűséggel,
Cédrushoz hasonló termeti szépséggel.
4. Mint a saskeselyő, magasságra röpül,
Hogy fiai napra néznek, azon örül,
Ki napra nem nézhet, ő ahhoz nem térül
Hol Ferdinánd sasnak a szárnyára felül.
5. Szerencse tollait sugáron nevelte,
Attya virtusira sors ezt felemelte,
Még ő idejében királlyá is tette,
Szép diadémákkal megnemesítette.
6. Élj hazánk reménye, fáraggy s munkálkodgyál,
Mi édes hazánkért híven tusakodgyál,
Ottomán nemzetén diadalmaskodgyál,
Hogy Bizantiumban végre megnyugodgyál.
MAGYAR ORSZÁG KÉT NEVEZETES GUBERNÁTORI
HUNYADI JÁNOS
l. Serény Márstul nemzet magyarság csillaga,
Hunyadi elterjett pálmafának ága,
Nemes országunknak tündöklő világa
Méltán a fegyverre szemeid villoga.
2. Hercules második mi hazánkban voltál,
A pogányság ellen vitézen forgottál,
Vízen és szárazon vélek megharcoltál,
Kiken mindenkoron diadalmaskottál.
3. Méltó Achilleshez ha most hasonlétlak,
Előjárójának magyarnak talállak,
Amurátes ellen híresebbnek vallak,
S hada verőének tégedet mondhatlak.
4. Míg egy csöppig a vér benn volt tagaidban
Szomjúhozott a Márs pogány vér ontásban
Mint a szarvas futott nagy szomjúságában,
Ily vérszívó voltál török romlásában.
5. Te híred elterjett egész pogányságon,
S meg nem rémült szíved nagyszámú sokságon,
Mert bizodalmad volt mennyei jószágon.
Kinek szerencséje tartott ez országon.
6. Fáratságid után szemedet behunyád,
Őmagához vövé földben a te Anyád,
Lelkedet peniglen mennyei szent Atyád,
S következőidnek fegyveredet hagyád.
SZILÁGY MIHÁLY
1. Országunknak egyik fő generálisa
Akit fölemelt volt a szerencse jussa
Kin az ellenségnek volt megbódulása,
Sokszor Ottománnal történt harcolása.
2. A nemes vér ebben mind holtiglan posgott,
Serény gyorsasága mint egy villám forgott,
Nemzetéjért viselt fáradságos dolgot,
Megérdemlette volt tiszti méltóságot.
3. A barátságos sors ideig viselte
Mint a vidám rárót szárnyán röpültette,
Saskeselő módra praedára is vitte
Nagy sok ragadománt körme közé vete.
4. De amint közpélda tartja beszédében
Ki veszélyt szereti, esik a veszélyben,
Ezt is feltalálom Szent Írás könyvében
Fegyver miát esik hiba életében.
5. Addig kardoskodék pályafutásában,
A vak szerencsének ráfordulásában,
A szárnya elesék tollázkodásában
Szerencsétlenségtül akada rabságban.
6. Békó és pengő vas lábát eszvefűzé,
A sok nyomorúság mind addiglan űzé,
Testében a lelkét a sok bú meggyőzé,
Konstantinápolyban életét végezé.
|