Eljő még az idő...

Nota: Légyen jó idő csak

1. Eljő még az idő, csillagom feltámad,
  Kinek rejtezését, szívem, igen bánod,
  Napomnak is fényét, lelkem, még meglátod,
  Kinek szép világát óhajtással várod.

2. Mi nem azért sujtol Isten, hogy elvessen,
  És mostoha kézzel soha ne szeressen,
  De hogy mint Dávidot, jó útra vihessen,
  És mint Ezekiást, kezéhez vehessen.

 3. Ezt ne csudáld tehát, hogy így bánik veled,
   Hogy ő szent orcáját elfordítja tőled,
   Kemény ostorával hogy sanyargat téged,
   Mert úgy érdemiette te sok gonosz vétked.

 4. Rutának ízetlen s keserű vizével,
   Orvosol az ital zsálya levelével,
   Tisztul az arany is tűznek erejével,
   Így lelkem is jobbul Isten vesszejével.

 5. Joáb herceg tűzzel jobb észre fordula,
   Ő fejedelméhez sietve járula,
   Engem is Istenhez fordít a nyavalya,
   Hogy hamar megtérjek, teszi kereszt lángja.

 6. Cethal, nagy balena sós tengerben lakik,
   A kék delfin hal is ugyan ottan hízik,
   És az édes vízben egyik sem lakhatik,
   Így a mi lelkünk is kereszttel tartatik.

 7. Vidul a szép tavasz az erős tél után,
   Újulnak a mezők kemény dér elmúlván,
   Napunk is fényesebb fölhők eltávozván,
   Így éltünk is jobbul nyavalyáink után.

 8. Sokféle csapások Dávidot jobbíták,
   Manasses királyt is Istenhez  fordíták,
   Szent Jób pátriárkát égig magasztalák,
   Ilyen  használatját keresztnek ők látták.

 9. Rózsaecet fejünk forróságát oltja,
   Eufrázia vize szemünket tisztítja,
   Az erős flastrom is sebünket gyógyítja,
   Így testi nyavalyánk lelkünket jobbítja.

10. Erős szerszám szokta fenét megfojtani,
   Keserű ital is gyomrot tisztítani,
   Így a nyavalyák is szokták orvoslani
   Lelkünket Istennek és megújítani.

11. Gedeont az Isten csépről elszólítá,
   Józsefet tömlöcből uraságra hozá,
   Dánielt veremből ám felmagasztalá,
   Juhász Dávidot is királlyá választá.

12. Igaz lelki harcból boldogság származik,
    Győzödelem után korona nyújtatik,
    Illyés is tűz által mennyországban lakik,
    Ily drága nagy jószág kereszttel adatik.

13. Vitéz Józsuának sok harc ada földet,
    Téjjel-mézzel folyó drága szép nemes helt,
    A szegény méhek is nagy munkával mézet
    Gyűjtnek, és az után esznek édes lépet.

14. Szép kedves kenyerünk a tűzzel süttetik,
    Jóízű borunk is sajtóval nyomatik,
    Savanyú vad gyümölcs dérrel édesedik,
    Így a mi lelkünk is búval szelídedik.

15. Pirites gyémántköveivé adja tűzét,
    Mikor megtöretik, mutatja erejét,
    Diófa veréssel hullatja gyümölcsét,
    Embernek is kereszt hozza meg szentségét.

16. Erős adamáskő vérrel megszelídül,
    A kemény acél is reszelővel szépül,
    Főnixmadár tolla tűzzel megfényesül,
    Így a nyavalyákkal ember is felépül.

17. Csillagok szépségét vajon s ki láthatná,
    A sűrű sötétség ha nem ostromlaná,
    Hold is kedves fényét tőlünk eltitkolná,
    A sötét éj  őtet ha környül nem fogná.

18. Szintén így szent Jóbnak békesség tűrését,
    Ábrahám  atyánknak hitit, reménségét,
    Egyiknek sem tudnók nagy keresztyénségét,
    Ha nem tudnók rajtok Isten kísírtését.

19. Édesatyák tiszti, hogy vesszőt tartsanak,
    Kedves magzatjukhoz hogy azzal sújtsanak,
    Vásott gyermekcséket jóra tanítsanak,
    Ily jó vége vagyon ostorozásoknak.

20. Lám, az Úristen is  megsanyargat téged,
    Mint jó orvosdoktor, úgy bánik tevéled,
    Hogy meggyógyíthassa nagy halálos sebed,
    És megjobbíthassa te nyavalyás lelked.

21. Jonatásnak szeme mézzel gyógyíttaték,
    De vén Tóbiásnak méreggel nyittaték,
    Mindenik ekképpen megorvosoltaték,
    Szemek világa így Istentől adaték.

22. Ugyanazon formán bánik Isten velünk,
    Hol jóval, hol penig gonosszal lát bennünk,
    Hogy a nagy vakságban meg ne haljon lelkünk
    Hálaadó szívvel illik hát szenvednünk.

23. Sok nyavalya éri, ki nem tud megtérni,
    Istenét szívéből ki nem tudja félni,
    Végre is affélét pokol fog elnyelni,
    Aki az Istennek nem akar engedni.

24. Eszünkben juthat hát Káinnak példája,
    Gonosz fáraónak iszonyú romlása,
    Saul királynak is szörnyű kimúlása,
    Áruló Júdásnak ő elkárhozása.

25. De viszont Istennek aki kedvére jár,
    Ezt meg nem szédíti akármi súlyos kár,
    Sőt a méregből is ily ember mézet vár,
    Ki szép szelíden jár, mint galamb szép madár.

26. Éltében a Szent Pált sátán ostorozá,
    Ifjú Timotheust Isten oskolázá,
   János apostolt is kereszttel csapdosá,
    Több sok híveit is ily úton hordozá.

27. Bizony jónkra vadnak tehát a nyavalyák,
   Melyek keservesen szívünket sujtolják,
   Lelkünk fene sebét szépen orvosolják,
   Az örök életre lelkünket gyógyítják.

28. A purgatórium  e világon vagyon,
   Jó Istenünk tüze bár itt sanyarítson,
   Mint ötvös aranyat, minket itt tisztítson,
   S pokolbéli tűzre bűnünkért ne tartson.

29. Téged, oh, szent Isten, ezért minden áldjon,
   Jób pátriárkával szíből hálát adjon,
   Drága orvos kezed minálunk maradjon,
   Erre minden kegyes ember áment mondjon.

Forrás: RMKT XVII, 2., 7. sz. A Balassi-Rimay Istenes énekek kiadás alapján.
A nótajelzés Rimay János egyik énekére utal.