Jaj tenéked, ki prédálsz

Prédának ki örül, erszénye megürül,
Mert Istennek átka forgódik a körül,
A kóborló ember bizony megszégyenül,
Rosszul gyűlt szerdékje rosszul ismét eldűl.

Egy rút féreg terem prédának gyomrában,
Kinek jaj a neve a szent Bibliában,
Sok kárt tesz e féreg ember jószágában,
Minden jó szerencsét megfojt marhájában.

Csuda, mely édesnek tetszik a más java,
Kit magának foglal ember húzva, vonva,
De bizony ily mézből méreg lészen folyva,
Mely embert meggyaláz mindenestül fogva.

Ennek igaz voltát Sándor bizonyítja,
Kinek sok prédából méreg lőn itala,
És nagy birodalma sokfelé feloszla,
Szintén mint a Trója, gonoszul elbomla.

Lest hány a büntetés a gyors hamisságnak,
Tőr esik nyakában minden gonoszságnak,
Késnek-é valamit? adj helyt igazságnak,
Idvösséges útát kövesd Zakeusnak.

Istennek haragja sem siet, sem feled,
Nem siet, hogy megtérj, és jól tegyen veled,
De ha nem térsz, semmit bűnödben nem feled,
Sőt kegyelem nélkül tűz módon rád gerjed.

Jónás idét hamar Ninive megtére,
Istennek is rólok haragja eltére,
De hogy Jeruzsálem sokára sem téré,
Ezért mind elnyelé őtet saját vére.

Magyar, kérlek téged, hadd el a prédálást,
Országunkban való szörnyű nyúzást, fosztást,
Szegény nemzetünkön való nagy kóborlást,
Hogy nyújtson az Isten reád bő áldomást.

Régi Mátyás király hogyha felkelhetne,
És szép szemeivel ha reánk nézhetne,
Mint a sebes eső, rajtunk könyvezhetne,
És sok gonosztévőt méltán büntethetne.

Elkölt az igazság, megholt Mátyás király,
Kegyes Isten, csak te fejünk föliben állj,
Sok gonoszságinkért minket meg ne utálj,
Sőt Fiad kedvéért erőddel mellénk szállj.

Ezerhatszáz után harmincegyedikben,
Mikor magyar magyart prédálná frigyében,
Írám ezt nagy búmban, mint egy kék mirigyben,
Isten jobbítson meg minket ily igyünkben.

Forrás: RMKT XVII, 2., 6. sz. A Balassi-Rimay Istenes énekek kiadás alapján.
A versfőkben: PETsELI IMRERE. A vers címe bibliai textus (Esdras 33,1 ).