Minthogy az szomjúhoztaknak kedvekért lett élő kút folyásává Christus Urunk, s maga is az szomjúhoztakat híja csorgó folyásának italára, egyedül magában való könnyebbülést és pihenést ajánlván s ígírvén az bűn terhe alatt megfáradtaknak is, minden ember tanácsot adjon magának, hogy mind szomjúsága s mindpeniglen fáradsága  szükségében könnyebbítő pihenéssel s enyhítő illattal való orvosságot ő szent felségénél keressen lelkének, bűnös  volta sem idegenítvén s hidegítvén senkit ahhoz képest ez ajánlásától s ajánlásához való folyamodásától, hogy az ő közbenjárásának világ végezetiglen fennálló tiszti s engesztelő áldozat tévő papsága nékünk hasznot hozó tulajdonságában s erejében maradjon meg. Melly keresztyéni dologra, Istenben való bizodalma által, hogy jobb hittel való bátorságot adhasson ki-ki bágyadt elméjének s ájulással fáradó szívének, így szóljon magában az Istennek:

Egyedül tebenned, mellém híván neved, szent Jehova, reménlek,
Hív ígíretedben s fiad érdemében bízom, hol járok-kelek,
Tebenned nyugodván, mint lelkem oszlopán, minden jókkal bételek.

Szégyenvallott orcát valjon azon ki lát, ki fölött kinyúlt karod?
Vétkes voltában is nincs köztünk csak egy is, kinek vesztét akarod,
Csak hogy benned higgyen, reá vigyázsz igen, s haját is számán tartod.

Nem tilt vétkes volta tőled senkit soha, sőt azokot szólítod,
Eltévedt voltokot te magad is szánod, s útodra igazítod,
Búsult haragodot azon, ki megbántott, csuda, mint lágyíthatod.

Véghetetlen örvény, tekinthetetlen fény, ható és bő kegyelmed,
Nagy könnyen kedvet nyér fiadból kifolyt vér, ránk ha haragod terjed,
Vessződet téríti, kezedet enyhíti, lelkünket hogy ne verjed.

Fiad áldozatját, mint lelkem zálogát, én is tartván hitemben,
Sok búm s bűnöm között, mely már megtört, főzött s kínzott minden ízemben,
Magam reád hagyom, mert hitelem vagyon, hogy velem léssz igyemben.

Ha te velem lészesz, séletemnek kedvezsz, kivel mit gondolhatok?
Bűnömtűl tágulván s búmtól szabadulván könnyűszerrel járhatok,
S amikor parancsolsz, vagy hívatsz magadhoz, készen elő állhatok.

Hogy ezt tedd énvelem, ne nézz abban engem, vagy bűnöm akadályát,
Hanem magad frigyét s Fiad szent érdemét, ki megkérlelt, Szent Atyját,
Te vagy mi örökünk, s tarts meg végig köztünk Christusunk felkölt napját.

Csak ő az élő kút, hozzád vezérlő út, mint szent igédből értjük,
Mi szomjúságunkot és fáradságunkot csak nála enyhíthetjük,
Te nagy jó voltodot s irgalmasságodot ő kedvével vehetjük.

Dicsíret, dicsőség, egyenlő tisztesség néki légyen teveled,
Mert ő érdemében és engedelmében tölt néked minden kedved,
Mely bétölt kedvedből kérünk, s kegyelmedből sok vétkünket feledd.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.