Az jóemlékezetű, vitézségben ésistenes életben gyönyörködő, tekintetes és nagyságos HomonnaiIstván uram kértére csinálta ez következő két éneket:

Igaz általút, jókkal forró kút csak te vagy, Úristen,
Aki veled jár, s áldást tőled vár, abba hűlt szív nincsen.

Eleget forog, s csaknem tántorog szorgos gondolatunk,
De mi hasznunkra, kívüled jónkra módot s helt nem látunk.

Ég, Tűz, Tenger, Föld s ezekben mi költ, mind hatalmadban áll,
Kiből mit akarsz, terem s terjed az, kedved hátra nem száll.

Méltó egyedül, hogy téged szívbül hát minden szeressen,
Kedvet, táplálást, mindenben áldást csak tőled vehessen.

Engem is, Uram, táplálj untalan lelki kenyereddel,
Áldd éltem folytát, ne hagyjad fogytát, bévséges kedveddel.

Hittel erősíts, tarts, őrizz s építs, mellőlem el ne állj,
Fegyveres harcon, kétes piarcon hitemtől el ne vállj.

Az hitnek éli bátran metéli ellenségnek tagját,
Veszti, tompítja, töri és rontja kópiáját, kardját.

Jephte, Gedeon, Dáviddal Sámson ezáltal éltenek,
Sok ellenséggel keveses kézzel víni nem féltenek.

Ha reám is néz ebből mi kis rész szent áldomásodból,
Tőlem el ne vedd, sőt nagyobbá tedd, s neveld áldásodból.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.