Ez világnak az ő természetiről és állapatjáról, kiknek legyen édes anyjok, és kicsodáknak kedvezzen nekik való dajkálkodásával s nagy kíntetésével, kinek szeretetitől s kedvétől viseltetvén az emberek csak arra viselnek gondot, hogy pénzek lehessen, minden jóknak keresetiben megrestülnek, és inkább igyekeznek gazdag gonoszok, hogynem mint jámbor szegények lenni, minthogy ez világon az latrul keresett gazdagságnak s kegyetlenségnek is nagyobb böcsületi vagyon, mint az igazság követésének keresetiből talált szegénységnek s istenes életnek az emberek között, vagy mondjam igazban, ez világi népek között.

Nóta: Bizonnyal ismérem

Kerekded ez világ, gömbölyű, mint lapta,
Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,
S véle keblét rakta,
És kedvelt javait vidám szívvel lakta.

Minthogy állhatatlan, nem szűnik forgása,
Fénlik, setétlik is napja változása,
Nincs állapodása,
Gyakran szélzúgásban tetszik is morgása.

Illy maga erkölcsű s természetű népek,
Istentelenségben kik hevernek s élnek,
S vétkekben nem félnek,
Véle jól alkusznak s benne gyönyörködnek.

Lévén édes anyja minden latorságnak,
Mostohán ád kedvet s helt az jámborságnak,
Örvend gonoszságnak,
Szaporít okokat sok háborúságnak.

Légy bár olyan jámbor, mint Curius s Cato
Tudományban oly nagy, mint Homerus s Plato
Ki volt mindenlátó,
Ha pénzed nincs, lehetsz ehhez csak bőrgyártó.

Légy, mint Diagoras, olyan istentelen,
Claudius- s Neróhoz hasomló kegyetlen,
Vakmerő szemtelen,
Csak légyen sok pénzed, ülhetsz az fő helyen.

Pénz tiszteltet, éltet, magasztal, dicsírtet,
Nem hagyhat egyedül, sokakkal kísírtet,
S csaknem szentnek hitet,
Fejedelmi nevet ő szerez s készíttet.

Pénzen jár ez világ, pénz ő talyigája,
Fösvény embereknek szerelmes igája,
Mert szíveket rágja,
Ha erszények száját kezek gyakran vájja.

Ez világ bémerült az pénzszeretetben,
Kevesen örvendnek az igaz életben,
Jó cselekedetben
S az isteni csendesz lelkiisméretben.

Ez volna peniglen az állandó, szép kincs,
De rajta nem kapunk, mert böcsületi nincs,
Akárhová tekints,
Pénzhez úgy ragadunk, mint az ebhez killincs.

Ki-ki inkább szeret pénzzel gazdagulni,
Hogynem életében naponként jobbulni
S elmében gyógyulni,
Maga ezzel szokott ember boldogulni.

Elmarad ez világ s minden pénzgyűjtemény,
Hát ne torkoskodjunk, mint vízi hüvelvény,
Lelkem, ne légy kemény,
Szolgáld Istenedet, nem nyel el mély örvény.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.