Minthogy az Isten parancsolatjának kemény erejéhez képest az emberi romlott természetnek erőtlensége az törvénynek tökélletességgel való megtartásához, Isten kívánságának értelme szerint, semmiképpen nem férkezik, s igazulttá sem lehet törvényből senki Isten előtt, az Isten törvényének egyedül eleget tött Jesus Christus igazságának magához való kapcsolása nélkül méltó Szent Pál apastallal ezt az ő törvény erejéből való erőtlenségét minden embernek megismerni, és ebből az ismeretből az Christus igazságának magához való kapcsolására erőlködni, hogy így az Christus halála legfőbb haszna se fosztassék attól az tulajdonságától meg, mellyel az ellenünk való adóslevelünket elszaggatván, Szent Atyja haragja megkérlelésével az hívek képében eleget tött az törvénynek, átokká lévén érettek, bűnöket magára való felvételével, látván, hogy nincs nékik módjok az törvénynek elég tételében s abból való igazulásokban. Ha ki az törvényből keres penig igazulást felfuvalkodással vakmerőn magának, héába holt annak meg az Christus, azt tanítja Szent Pál. Mely hű tanításnak hogy foganatja lehessen, maga megalázásával kinek-kinek elméjében, mind az Isten törvényének erejéről, mind az maga ez erőhöz kívánandó erőtlenségéről s ez két ellenkező dolog közzé Istentől nagy bölcsen rendelt idvösségünknek Christus urunknak tökéletes és hatható áldozatja által való közbenvettetett és szép eszközről is józanon, ítélettel gyanakodván, így szóljon, beszéltjén s énekeljen lelke idvösségére való haszonnal Szent Pállal magában:

Nota: Siralmas nékem

Oh, Uram Isten, mely távol estem
Az igaz, járt úttul! eltévelyedtem,
Mély sárba léptem, s mocskosultam rútul.

Erőtelenné és éptelenné
Bolygás miatt löttem, néked sok vétket
S rossz engedelmet törvényednek töttem.

Egy cseppni szentség, kívüled készség
Nincs bennem az jóra, istenes élet
Rám csak úgy illhet, mint korom az hóra.

Nincs bennem épség, erő s egészség
Tetémtől talpiglan, bűn mélységébe
És tengerébe merültem torkiglan.

Mint egy tükörből, szent törvényedből
Látom nyavalyámot, és abból való
Meggyógyulható fogyatkozásimot.

Nagy, meredek hegy az te törvényed,
Kór azt nem hághatja, tetejét látja,
De nem járhatja, Szent Pál azt vallatja.

Látom s javallyom, de nem tarthatom
Meg az javallt jókot, az testi törvény
Elmémbe örvény, nemz akadályokot.

Lélek az testtel, mint ellenséggel,
Harcol, tusakodik, lelkiekhez rest
Földi, agyag test bűnhöz ragaszkodik.

Vétkek halomja az lelket nyomja,
Pihenést sem vehet fojtó ködében,
Kedves egében ha részes nem lehet.

Nagy orvosságot irgalmasságod
Lele nyavalyánknak, kiért mindnyájan
Vallhatunk nyilván kegyelmes Atyánkat.

Törvényed terhét mert épen vetéd
Testesült Fiadra, éptelenségünk
Őbenne nékünk teljék igazságra.

Így igazulást kívüle tehát
Én sem kereshetek, hajlandó voltom
Ejt minden módon, s mit érdemelhetek?

Christus érdeme, kedvének helye,
Kiben megnyugodtál, ez egy kőszálon
S fundamentomon mi idvösségünk áll.

Mert csak ő nyomta és sajtollotta
Azt az erős sajtót, ki által mutat
Igyenes utat s idvösségre ajtót.

Ezzel tenéked légyen dicséret
Illendő áldással, kérlek, kedvéért
Mindvégiglen légy hozzám áldomással.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.